Az egészséges középpont

Egzisztenciális szorongás, identitásbizonytalanság, sértett belső gyerek – ezekkel a kifejezésekkel egyre gyakrabban találkozik Kiss Péter, aki közel húsz éve dolgozik magyar kliensekkel. A diaszpórában élők lelki nehézségeiről beszélgettünk.

Kiss Péter praxisának fele Magyarországhoz kötődik, a másik fele pedig a világ különböző pontjain élő magyarokhoz. A Dél-Burgenlandban élő szakember szerint az elmúlt két évtizedben nemcsak a problémák jellege változott, hanem a klienskör összetétele is. „Ha most így visszatekintek, ez relatíve egy hosszú idő, és ez alatt voltak hullámhegyek. Változott a klienskör is, akár a nemeket, akár a korosztályt tekintve.” – fogalmaz. Míg a kezdetekben szinte kizárólag negyvenes–ötvenes éveikben járó nők keresték fel, az utóbbi években ez látványosan átalakult. „Jönnek férfiak is, ma már nagyjából kétharmad– egyharmad az arány, és jelentősen megnőtt a fiatal felnőttek száma, akiknél nagyon erősen jelen van az egzisztenciális szorongás, a bizonytalan jövőkép, az, hogy milyen fenyegető hatások vesznek körül bennünket Európában vagy globálisan.” Ez a bizonytalanság pedig továbbgyűrűzik az emberi kapcsolatokba is. „A fiatal felnőtt generáció párkapcsolati értelemben is nagy bajban van. Sokszor már az is kérdés, hogyan tudnak egyáltalán kapcsolatba kerülni egymással.”

Kiss Péter a diaszpórában élők esetében is jól kirajzolódó mintázatokat lát, különösen az Ausztriában élő magyarok körében. „A probléma nagyon sokszor az identitás kérdésébe fut bele. Mit jelent az, hogy magyarként élek Ausztriában? Mennyire kell osztráknak lennem, kell-e egyáltalán azzá válnom?” Ehhez szorosan kapcsolódik az egyenrangúság kérdése is. „Megjelenik az a bizonytalanság, hogy egyenrangú tudok-e lenni, vagy el kell fogadnom azt a helyet, ahová a társadalom elhelyez.” Ezek a helyzetek gyakran érzelmi sérüléseket hoznak felszínre. „Amikor megbántódunk, akkor tulajdonképpen a kisfiú vagy kislány bántódik meg bennünk. A felnőtt énünk ezt már tudná racionálisan vizsgálni, de érzelmi szinten ott marad a seb.”

„Gyerekkorunkban mindannyiunkat érnek sérelmek, és ezek gyakran a felnőtt életünkben is hatnak. Amikor új helyzetekben előbukkannak ezek az érzések, átéljük azt a sértett kisgyereket, akit egyszer már elutasítottak vagy kirekesztettek.” – magyarázza. A terapeuta szerint ilyenkor feltárják, honnan jön a fájdalom, lehet-e rajta javítani, és helyrehozni a korábbi sérüléseket. „Megnézzük a környezetet is: milyen hatások érnek minket, mi az, amit félreértelmezünk, és hogyan lehet ezeket új perspektívából látni. Ez egy feltáró munka, ami segít új jelenlétet, biztonságosabb belső állapotot kialakítani.” – mondja.

Kiss Péter kiemeli, hogy a családállítás és a transzgenerációs minták vizsgálata is fontos eszköz. „Az Ausztriában élő magyarok esetében ez különösen érdekes: a történelmi örökség, a Monarchia nyomai, a generációkon át öröklődő tapasztalatok mind hatással vannak az identitásra és az önértékelésre. Sokszor a személyes problémák nemcsak a jelenből fakadnak, hanem évszázadok tapasztalatainak lenyomataiból is: hogy a magyarok hol helyezkedtek el a multikulturális közegben, milyen szerepeket kaptak, és hogyan élték meg mindezt. Ez a történelmi réteg ma is érzékelhető, amikor valaki a saját identitását próbálja megtalálni és a belső sérüléseit feldolgozni.”

Kiss Péter szerint különbséget kell tenni a több generáció óta Ausztriában élő magyarok és az újonnan érkezők között. Az előbbieknél erős az asszimiláció, sokan már nem tudják egyértelműen megmondani, magyarnak vagy osztráknak érzik-e magukat. Az utóbbiak viszont gyakran intenzív belső konfliktusokat élnek meg. „Ők azok, akik igazán küzdenek a beilleszkedéssel.” A terapeuta szerint tipikus hiba, amikor valaki bizonyítani akar. „Nem jó stratégia osztrákabbnak lenni az osztrákoknál. De az sem működik, ha valaki folyamatosan demonstrálja, hogy ő magyar, és ezt harcként éli meg.” Az egészséges megoldás valahol a kettő között van: megőrizni a saját gyökereket, miközben elfogadjuk az új közeg szabályait. Ebben sokat segíthetnek a közösségek. „Szinte mindig azt javaslom, hogy keressenek magyar közösségeket, kreatív tereket, ahol megélhetik az identitásukat. A nyelv, a kultúra, a művészetek biztonságos keretet adnak. Ez paradox módon nem gyengíti, hanem segíti az integrációt.”

Kiss Péter saját emigrációs tapasztalatai is árnyalt képet mutatnak. Veszteségről alig beszél, nyereségről annál inkább. „Ausztriában egy kiszámíthatóbb, nyugodtabb társadalmi közegben élek. Tudom, mire számíthatok, és ez óriási lelki teher alól szabadít fel.” Ugyanakkor hangsúlyozza: nem gondolkodik végletesen. „Nem tervezek visszaköltözést, de nem is zárok ki semmit. Inkább arra törekszem, hogy a váratlan helyzetekre tudjak jól reagálni.” A beszélgetés egyik fontos tanulsága, hogy az emigráció nem önmagában probléma, hanem felerősíti azokat a belső kérdéseket, amelyekkel amúgy is dolgunk lenne. „Az identitás, az önértékelés, a határok kérdései mind velünk jönnek. A kérdés az, hogy tudunk-e velük dolgozni.” Kiss Péter szerint a jelenlegi bizonytalan világhelyzet csak tovább növeli a lelki terheket. „Mindenki fáradt. Az ünnepek is sokaknál inkább stresszt jelentenek, mint örömöt.” Éppen ezért tartja fontosnak azokat az előadásokat, beszélgetéseket és közösségi alkalmakat, ahol ezekről a kérdésekről nyíltan lehet beszélni. „A jó megoldás nem a harc, nem az alárendelődés, hanem az egyensúly. Ha ezt sikerül megtalálni, akkor a két kultúra nem széttép, hanem gazdagít.”

A rendszerterapeutával a közeljövőben személyesen is találkozhatunk néhány közösségi programon. Februárban Kiss Péter a FemConnect Graz szervezésében Németh Ádámmal beszélget az Ausztriában élő magyarok életét és elégedettségét feltérképező Migwell-tanulmányról. „Ez a program váratlanul ért, de nagyon örülök, hogy Ádámmal sikerült közös hangot találnunk.” – mondja Péter. A kutatás eredményeit a szociológia és a pszichológia szemszögéből elemzik, a beszélgetés interaktív formát kap, így a közönség is bekapcsolódhat, kérdéseket tehet fel, és aktívan alakíthatja az est menetét.

A terapeuta havonta Bécsbe is ellátogat, ahol a Bécsi Magyar Iskolában tart előadásokat; ezek során gyakran szóba kerülnek a magyar identitás és a közösségi élet kérdései, teret adva a reflexióra és a párbeszédre. „Az utóbbi időben egyre nagyobb az igény az előadásokra, filmklubra, családállításra – minden olyan téma érdekel, ami a közösséget erősíti.” – teszi hozzá Péter. A programok nem csupán a nyelv és a kultúra gyakorlására adnak lehetőséget, hanem arra is, hogy a résztvevők kreativitásukat és lelki folyamataikat felfedezzék, miközben a közösséghez való kapcsolódás élményét is megtapasztalják.

Kiemelt kép: Harsányi Hari Péter