Gyerekkora óta rajong a kőzetekért. Kilencéves lehetett, amikor szüleivel a bajorországi Garmisch-Partenkirchenben nyaralt, már ott gyűjtötte a hegyi patakból a kivételes darabokat. Az akkor kezdődött hobbi ma már a hivatása: ő az üzemeltetője a felsőcsatári bányának. Szenvedéllyel dolgozik azóta is nap mint nap a különleges, ősi anyaggal. A szombathelyi születésű, Ausztriában is ismert ásványkereskedő Lóránt Csanád geológus a burgenlandi Burgóhegy-Magashegy/Burgauberg-Neudauberg településen él.
Az a diák volt, aki szeptemberben kikölcsönözte az iskolai könyvtárból a hobbisták bibliáját, a Bognár László féle ásványhatározót, s egészen tanév végéig vissza sem vitte. Nem csak szakkiadványokból, hanem ásványgyűjtő klubfoglalkozásokon is gyarapította tudását, szervezett túrákra járt, egyedül is sokat időzött a természetben. Volt, hogy kamaszkorában egy hetet a Bakonyban sátorozott, később életformájává vált: mindig van nála kalapács és a szükséges-, egyéb felszerelés. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen geológusként végzett. Érdeklődésének fókuszában a mikroásványok állnak. Nem a gyűjtőszenvedély motiválja, inkább a keletkezésre kíváncsi.
A Magyar Képzőművészeti Egyetemen óraadóként szobrászokat oktatott kőanyagtanra. Elsősorban a struktúrát mutatta meg, milyen az üledékes vagy a vulkáni származású összetétele, mit nevezünk metamorf kőzetnek. Ezek mind fontosak ahhoz, hogy megmunkálható legyen a kő, különféle anyagvizsgálati módszerekre is tanította a hallgatókat. „Restauráláskor nélkülözhetetlen az anyag ismerete, tudni kell, hogy egy megsérült műemlék épület helyreállításához milyen pótlás lehetséges. Az első lépés ilyenkor felkutatni a kő keletkezési helyét, hogy sikerüljön ugyanolyannal pótolni – ez nem egyszerű feladat.”
A tanítás a 48 éves geotudós karrierjének egyik izgalmas állomása volt csupán, fő profilja mindig az ásványgyűjtés, és az azzal történő kereskedés volt. „Nem voltam annyira jó bizniszmen, hogy ezt balanszba tudjam hozni, többet mentem gyűjteni, mint amennyit az üzlettel foglalkoztam, hosszú távon nem volt hatékony, így keveredtem a bányászat területére. Eleinte idényszerűen vállaltam munkát. A dél-svájci Valais kantonban, a Binn-völgyben található, egészen kicsi területen elhelyezkedő, Lengenbach-kőbányában kezdtem huszonegy éves koromban. Ott egyrészt azért bányásznak, mert a falunak turisztikai vonzerő, másrészt nemzetközileg ismert, ugyanis mintegy negyven féle szulfitásványt rejt a föld. Olyan anyagokat, amelyek az egész világon csak itt lelhetőek fel. Folyamatosan tudományos projektkutatások zajlanak, mindig fedeznek fel új ásványokat.”
1998-ban utazott első alkalommal oda, aztán rendszeres látogatóvá vált. Amikor 2016-ban állást kínáltak neki, egyértelmű volt, hogy marad. Azóta ő termeli ki a követ a svájci bányában is. Ahogy párhuzamosan 2021 óta a felsőcsatári területen, amely az utóbbi években nagyobb hangsúlyt kapott életében. Kezeli a gépeket, fúr, farag, csiszol, markol, robbant a terepen. Esténként pedig otthoni műhelyében mikroszkóp alatt elemzi a kőzeteket. A fenntartható, környezetkímélő bányászatra helyezi a hangsúlyt. Nem az a küldetés, hogy rövid idő alatt nagy mennyiségű útépítési követ termeljen ki, hanem ugyan hosszabb ideig tartó munkával, de nemesebb építőkövet bányásszon. Törekedik arra, hogy ne avatkozzon be a természet működésébe.
Megfér egymás mellett a természetvédelem és a bányászat. A házi bagolypár számára az egyik sziklapárkányra műfészket épített munkatársaival. Az építmény az egyik büszkesége a kőfejtőnek. Szenzációja, hogy sok helyen próbálkoztak már hasonló kialakításával, azonban általában nem volt jellemző a siker. A felsőcsatári fészekbe viszont az első évben beköltözött és azóta már két alkalommal is költött az védett fajú uhupár. (fotó: Lóránth Csanád)
Célja, hogy visszaadja az egyedülálló csatári zöld pala presztízsét. Magyarországon a felszínen csak a határmenti környéken fordul elő a metamorf, vagyis átalakult kőzet. Osztrák geológusok kutatásai alapján mintegy 100–200 millió évvel ezelőtt, a jura és a kréta időszakban létrejött eredetileg alkálibazaltos, vulkanikus eredetű kőzet lehetett, amelyhez hasonló képződmények ma például Hawaii felszínén fordulnak elő. Földtani szempontból egyfajta „tektonikai ablakként” funkcionál: olyan hely, ahol a hajdani Pennini-óceán aljzattöredékei a felszínre emelkedve tanulmányozhatók. A Vas-hegy, a Rohonc melletti kőbánya és a Bozsok fölötti Kalapos-kő ugyanahhoz a geológiai egységhez tartozik, ugyanakkor a kőzetösszetétel helyenként – néhány kilométeres távolságon belül is – kisebb eltéréseket mutat.
Kitartó munkájával elérte, hogy egyre több olyan területen alkalmazzák az egyébként sokoldalúan felhasználható zöld palát, amely nem megszokott: egyedi megoldású kőlépcsők, kutak, kőfalak, fürdőtavak szerepelnek a kínálatban, madáretetőt is faragott már belőle. Szombathelyen például tavaly avatták fel a vasi mérnökök a Hollán Ernő szobrot és emlékparkot, ahol hatalmas lapokból készült a szoborhoz vezető út burkolata.
„A követ meg kell ismerni, látni kell, hogy melyikhez nyúlj hozzá, melyikhez ne. Még így is megtörténik, hogy már a felénél jársz, csinálod, csinálod, és egyszer csak észreveszed: van benne egy repedés és szét fog esni – feleslegesen dolgoztál.”
Az ásványgyűjtésre manapság kevesebb ideje jut, korábban évente 60-70 napot terepen töltött. Ma minden idejét, energiáját leköti a bányászat, és családja sem nélkülözheti. Kisfia és kislánya a felsőőri középiskolába/EMS-be (Europäische Mittelschule Oberwart) jár. „Azt szeretném, ha ők is megtalálnák majd maguknak azt, ami nekem sikerült. Nekik teljesen természetes, hogy egy dinoszaurusz lábnyom fele ott van az otthonunkban. Ahogy az is, hogy időnként eltűnök Európa különböző hegységeiben és gyűjtök. Azzal a céllal költöztünk Ausztriába, hogy többnyelvű környezetben élhessenek. Hiszen ezzel csak adni tudok nekik, ez érték. Csodálatos helyen lakunk, a vendégeink sokszor azt mondják, hogy nyaralnak nálunk.”
Ahogy hajdanán gyerekként a patakból szedegette a kavicsokat, Lóránth Csanád ma már bányát működtet, ám ugyanúgy meghatározza életét a kő: kézzelfoghatóvá teszi mások számára, amit ő régóta tud, hogy a föld mélye értéket hordoz.
Kiemelt kép, fotók: Lóránth Csanád
Akár ez is tetszhet
