“Az identitás összetett kérdés” – interjú Faika El-Nagashival

Rólunk.at/Horváth Nóra: Nagyon jól beszél magyarul. Iskolában tanulta vagy csak otthon beszéltek az anyanyelvén?

Faika El-Nagashi: Nagyon bizonytalan vagyok a magyartudásommal kapcsolatban. Ez az anyanyelvem, de igazából csak az anyukámmal beszélek magyarul, ezért a szókincsem korlátozott és a kiejtésem sem tökéletes. Egy időben tanultam magyarul, de az már régen volt, és sosem tanultam meg magyarul írni, olvasni.

Rólunk.at: Ezt tényként vagy inkább negatívumként éli meg?

Faika El-Nagashi: Azt gondolom, hogy az a legjobb, ha gyerekkorban minél jobban megőrizzük a nyelvet. Felnőttként a karrieredre és a szakmai életre koncentrálsz, és ha nem foglalkozol hivatásszerűen nyelvészettel, akkor kicsi rá az esély, hogy jobban megértsd az anyanyelvedet. Amikor az 1980-as évek elején óvodába kerültünk itt Bécsben a testvéremmel, a pedagógusok nem engedték, hogy egymással magyarul beszéljünk. Ez éppen az ellenkezője annak, amit manapság próbálunk elérni.

Felnőttként, amikor az egyetemen tanultam, akkor döntöttem úgy, hogy szeretném jobban megérteni a magyar nyelvet. Addig fogalmam sem volt, hogyan kell írni és olvasni. Nagyon lassan olvasok magyarul. Amikor elolvasok egy szót, fonetikusan felismerem a hangzást, és az alapján értem meg a jelentését, nem úgy, mint más nyelvekben, ahol ránézek a szóra, és azonnal felismerem. Például amikor azt mondom, hogy „mért”, mint „mért van így”, soha nem hallottam, hogy M-I-É-R-T-nek írják. Szóval másképp értettem meg a nyelvet, mint a tanulás során. A magyartanulás az egyetemen nagyon értékes volt, de persze későn jött.

Rólunk.at: A család többi tagjával milyen nyelven kommunikáltak?

Faika El-Nagashi: Édesanyám lassan tanult meg németül, részben a rádióból és tévéből, részben a szótár segítségével. Később már tőlünk, a gyerekektől is tanult, mivel az óvoda után otthon is németül kezdtünk beszélni a bátyámmal. Ez vált a mi közös nyelvünkké.

A többnyelvű családokban egészen más nyelvi dinamikák alakulnak ki, mint az egynyelvűekben. Ez gyakran fájdalommal, zavarral és feszültséggel is járhat.

El tudom képzelni, hogy édesanyámnak nehéz lehetett, amikor a gyerekei már nem magyarul beszéltek. Emlékszem, kamaszkoromban még mindig kizárólag magyarul beszéltem anyámmal, de volt egy időszak, amikor kellemetlenül éreztem magam, ha nyilvános helyen, például tömegközlekedésen magyarul beszéltem vele.

A nyelvhasználatnak sokféle dinamikája van. Édesanyám számára a magyar többet jelent, mint nekem – kapcsolódik az otthonhoz, a gyökerekhez, erős érzelmi kötődés fűződik hozzá. Nekem főként a gyerekkort jelenti, hiszen a meséket is magyarul olvasta nekem édesanyám. A történelem hatással van a társas életre, észrevétlenül is alakítja életünket, más dinamika alakul ki anya és gyermeke között egy idegen országban, más nyelvi környezetben. Például az öcsémmel át tudtunk váltani magyarra, ha nem akartuk, hogy mások értsenek minket. Senki sem feltételezi rólunk, hogy tudunk magyarul. Még Magyarországon sem.

Rólunk.at: Ritkán jár Magyarországon; ha mégis, akkor vagy a Zöldek képviselőjeként, vagy melegjogi aktivista minőségében. Hogyan értékeli a mostani ausztriai választási eredményeket? Ilyesmi eredményre számított?

Faika El-Nagashi: Azt gondolom, igen. A végeredmény összhangban van a közvélemény-kutatásokkal. Számomra személyesen nem jelent nagy különbséget, hogy a jobboldali párt 29% vagy 27%-ot ért el – így is sokkoló az eredmény. A Zöldek aktivistájaként különösen megrázó a párt 8,2%-os szereplése. Nincs értelme szépíteni: ez egy nagyon rossz eredmény.

Rólunk.at: Hogyan tovább?

Faika El-Nagashi: Ahelyett, hogy a jobboldali pártot hibáztatnánk és valamiféle elkerülhetetlen sorscsapásként tekintenénk erre, inkább magunkba kellene néznünk: mit csinálunk mi a progresszív oldalon? Hogyan járultunk hozzá ehhez az eredményhez? Mit hagytunk figyelmen kívül tartalmi szempontból? Mit kommunikáltunk esetleg rosszul? Szerintem három szempontot kell figyelembe venni: a politikai tartalmat, a kommunikációt, és azt az általános hozzáállást, amivel a politikai térbe belépünk. Úgy gondolom, hogy a Zöldeknek mindhárom területen van min elgondolkodniuk, csakúgy, mint a szociáldemokratáknak.

Az egyik ilyen, hogy a terrortámadás után kidolgoztunk egy terrorellenes intézkedéscsomagot. A konzervatívok néhány törvény és rend jellegű intézkedést szorgalmaztak, amit tudtunk, hogy valószínűleg el kell fogadnunk, de ugyanakkor az extrémizmus megelőzését szélesebb körben értelmeztem. A lehető legkorábban kell kezdeni, mivel a radikalizáció a fiatalokat célozza meg, különösen azokat, akik identitásukat keresik vagy válságban vannak. Az ideológiák egyszerű világértelmezést és helyet kínálnak nekik ebben a világban. Széles körű intézkedésekre van szükség, sok figyelemre az iskolákban és az interneten is. Különösen a veszélyeztetett csoportokra kell odafigyelni, főleg a fiatal férfiakra. Sikerült kialkudnunk évi 8 millió eurós költségvetést az extrémizmus minden formájának megelőzésére.

Rólunk.at: Amikor a többnyelvűségről és a kulturális sokszínűségről beszélünk, óhatatlanul felmerül az identitás kérdése is. Hogyan éli meg a saját identitását, különösen úgy, hogy több kultúrához is kötődik?

Faika El-Nagashi: Nem írnám le magam a magyar népcsoport tagjaként, de szeretem elmondani az embereknek, hogy magyar anyám és egyiptomi apám van.

Szeretem elmondani, hogy Magyarországon születtem, és szeretem elmondani, hogy a magyar az anyanyelvem. Ezek nem csak életrajzi tények, hanem olyan dolgok, amelyekhez kötődöm.

Ezek alkotnak engem, még ha nem is beszélek mindegyik aspektusról órákig, de megnevezem őket, és ezek tesznek azzá, aki vagyok. 17 éves koromig magyar voltam. Akkor a szüleim felvették az osztrák állampolgárságot maguknak és a kiskorú gyerekeiknek is. Ekkor lettem formálisan osztrák. Az identitás egy összetett kérdés. Sokat foglalkoztam az identitásommal, amikor fiatal voltam, sok konferencián vettem részt, ahol más országokból származó emberekkel találkoztam, akiknek szintén érdekes identitás-konstellációik voltak. Ez valamiféle vigaszt nyújtott, mert itt mindig én voltam a kilógó. Emlékszem, amikor az egyetemen magyarul kellett prezentálnom, és ahogy elkezdtem beszélni, láttam a professzorom arcán a döbbenetet; egyszerűen nem akarta elhinni, hogy valóban magyarul beszélek. Szóval mindig kilógtam, és soha nem éreztem, soha nem értettem, hová tartozom, hol van az én helyem.

Hogyan mondhatnám például azt, hogy magyar vagyok, amikor nincs is magyar útlevelem. Amikor Magyarországra megyek, senki nem tekint magyarnak, és zavarban vagyok a nyelvi kompetenciám szintje miatt. Mégse lennék magyar? Ott születtem, magyar anyától. Ez az anyanyelvem. Ugyanakkor hogyan mondhatnám azt, hogy osztrák vagyok, ha nem itt születtem, és az emberek nem érzékelnek osztrákként, de mégis ez a legerősebb nyelvem. Itt nőttem fel, itt jártam iskolába, itt dolgozom, még parlamenti képviselő is voltam – ennél hogyan tudnék még “osztrákabb” lenni a politikai képviseletben? Az egyiptomi oldalról azt éreztem, hogy ha Egyiptomban lennék, a nyelvet alig beszélném; csak annyit tudok arabul, hogy üdvözöljek, számoljak és káromkodjak. A vallások közül egyik sem az enyém: sem a muszlim, sem a kisebbségi vallások, és soha nem éltem ott. Lehet, hogy egyiptominak nézek ki, de itt jön be talán a meleg aspektus, és az ahogy megjelenek. Egyiptomban nagyon erős elvárások vannak a női szerepekkel kapcsolatban, beleértve természetesen az öltözködést, viselkedést, és a homofóbia is jelen van.

Rólunk.at: Szivárványcsaládban neveli gyermekét párjával. Az identitásának fontos aspektusa a homoszexualitás. 2022-ben egy interjúban többek között azt nyilatkozta, hogy nem támogatja a kiskorúak hormonkezelését nemváltás esetén. Ezzel a nyilatkozattal magára haragította a meleg társadalom egy részét. Nyílt levelet fogalmaztak meg önnel szemben és még egy budapesti melegkonferenciáról is kitiltották emiatt. Mivel haragította így magára azt a közösséget, amelynek nemcsak tagja, hanem hosszú évtizedek óta harcosa is?

Faika El-Nagashi: 19 éves korom óta vagyok politikai aktivista különböző ügyekben, beleértve az LMBTIQ témákat is. Amikor ezt az interjút adtam, már körülbelül 25 éve aktivista voltam. Az elmúlt, legalább tíz évben a meleg mozgalomban számos változást láttam, aminek azt gondolom, főként két tényezője van. Az egyik talán az, hogy a nyugati országokban, Nyugat-Európában a leszbikus és meleg mozgalom legtöbb követelése mostanra teljesült. Megvalósult a házassági egyenlőség, az örökbefogadási jogok, nincs aktív diszkrimináció.

Volt egy stratégiai váltás a kialakult LMBTIQ szervezetek programjában, egy elmozdulás más csoportok felé, a leszbikusok és melegek jogaitól a transznemű és interszex emberek ügyei felé. Értem, hogyan lett ebből egy mozgalom. Mert a leszbikus és meleg identitás szélein, néha még a középpontjában is ott van a nemi nonkonformitás. Azonban a nemi nonkonformitást manapság gyakran összemossák a nem-bináris identitással vagy a transzneműség bizonyos formáival, melyek jelentése az évek során kibővült. Régen a transzszexuálisok esetében a nemváltoztatás orvosi átmenethez és súlyos nemi diszfóriához kötődött, ma viszont önazonosításon alapulhat, ami szélesebb következményekkel jár, különösen a nők számára, hiszen a nemek szerinti terekhez való hozzáférés kérdése is felmerül.

Amikor ezekről a kérdésekről beszéltem ebben az interjúban és az azt követő cikkekben, amiket írtam, mindezeket a vádakat felhozták ellenem. Azt hinné az ember, hogy egy ponton nevetségessé tenné magát, ha valaki hozzám hasonlót vádolna azzal, hogy fasisztákkal és a jobboldallal szimpatizál. De ez nem így történt. Manapság széles körben elfogadott, hogy az embereket megszégyenítsék és nyomás alá helyezzék ilyen vádakkal. Ha akkoriban egyetemen, civil szervezetnél vagy akár a médiában dolgoztam volna, biztosan kipécéztek volna a munkámból. Száz százalék. De mivel a politikában voltam, és egy olyan mandátummal rendelkeztem, amely személyesen engem képviselt, ezt nem tudták elvenni tőlem. Viszont az ellenem folytatott kampány nagy része politikai szövetségeseimtől, azoktól a politikai közösségektől származott, akikkel évekig, évtizedekig együtt dolgoztam. Ez volt talán a legnehezebb rész.

Rólunk.at: Összességében tehát az identitásában vannak olyan elemek, amelyek fontosabbak, és a magyar, illetve a félig magyar azonosságtudata inkább a háttérbe szorul?

Faika El-Nagashi: Nem, ez nem igaz. De nem érzem úgy, hogy a népcsoport része lennék, mert szerintem vannak magyar migránsok, és van a népcsoport. A Volksgruppe egy etnikai csoport, egy etnikai fogalom. Én magamat inkább a migránsok közé sorolnám. Nem tudom, hogy a népcsoport tagjai máshogy látják-e, hogy ki tartozik hozzájuk. A népcsoportnak különleges jogai vannak az osztrák alkotmány szerint, és a támogatás különböző szinteken ennek része. Amikor parlamenti képviselőként beiktatnak minket, van egy formula, amit a parlament elnöke olvas fel, és amire felesküszünk. Németül az esküszó így hangzik: Ich gelobe. Ezt kétféleképpen is mondhatjuk. Hozzátehetjük azt is, hogy So war mir Gott helfe, azaz „Isten segítségével”. Ezt hozzáadhatod. És azt is megteheted, hogy az esküt a népcsoportok hivatalosan elismert nyelveinek egyikén mondod. Amikor engem beiktattak, németül és magyarul mondtam az esküt.