Az ősz ajándékai

Szabó Erzsébet gyógyszerész minden hónapban megosztja velünk tudását a különböző növényekről, gyógynövényekről és természetes gyógymódokról. Második cikkében a csipkebogyó sokféle hatásmódjairól számol be nekünk.

Amerre csak nézünk ámulatba ejtő az őszi virágok, fák, bokrok, tarkasága, napi színváltozása. Az október kirándulásokra hív erdőbe, parkba, ki, a természetbe. Itt az alkalom hasznos vagy díszítésre szánt termések gyűjtögetésére. Minden évszaknak van sajátos ajándéka a léleknek, a szépségnek és az egészségnek. Az őszi hónapok igen bőkezűek. Megéri utánanézni – a kutatás érdekes és szórakoztató -, hogy milyen jótékony és élvezeti hatásai vannak az ősszel beérő gyümölcsöknek, magoknak, terméseknek. Közülük is az egyik legkedveltebb a csipkebogyó, amelyről érdemes egy pár tudnivalót megismerni.

Tavasszal a vadrózsa (Rosa canina) szép virágaival, illatával, ősszel a sok kis narancssárga, piros majd mélyvörös színű bogyóival vonzza magára a figyelmet. Pompás látvány, hiszen tűz, mozgás, ragyogás, élet van benne még a téli hónapokban is. A csipkebogyó – népies nevén hecsedli, csipke, bicske (németül Hagebutte) – számunkra is kellemes, hasznos termése (tudományosan áltermése) a vadrózsának.
Felhasználható egészben, vagy a benne lévő magoktól és kis szőröktől (ez utóbbi viszketést okoz) megtisztítva.
Hatóanyagai többek között a jelentős mennyiségű C vitamin mellett az A, B1, B2, E, K, P vitamin, de tartalmaz lipokint, pektint, gyümölcssavakat, nyomelemeket – vas, magnézium, cink, réz – flavonoidokat, illóolajat és a szervezet számára hasznos zsírosolajat. A népgyógyászatban általános erősítő szerként, továbbá sokféle bajra használják.

A legelterjedtebben teának készítve fogyasztják: kellemesen savanykás, aromás ízű, megelőzésként immunerősítő, hozzájárul az egészség megőrzéséhez, megfázásos állapotban a gyógyuláshoz. Enyhe vízhajtó (hólyaghurut, veseproblémák), és hashajtó (emésztési panaszok), erősíti az érfalakat, szabályozza a vércukorszintet (ilyenkor étkezés után kell inni), ízületi gyulladásra, fájdalomra is jó. Frissítőként is fogyasztható tea.

Csipkebogyó teát mindenki tud készíteni, ki így, ki úgy, vagy ahogy a csomagoláson előírják. C vitamin tartalmának megőrzéséért a következő egyszerű módszerrel érdemes elkészíteni: a csipkebogyót – 3-5 gramm (kb.1 evőkanál) 2,5 deciliter hideg vízbe tesszük este, másnap reggel leszűrve, enyhe melegítés után (maximum 40°C-ig a C vitamin miatt) édesítéssel vagy anélkül fogyaszthatjuk.
Az is elterjedt, hogy a szűrés után maradt bogyókat kevés vízzel rövid ideig leforrázzuk, majd szűrőn át ismét hozzáöntjük a hideg teához. Igy aztán minden kijön a bogyóból, ami hidegen vagy melegen oldódik. Napi 2-3 csészével korlátlan ideig iható.
A felhasználáshoz még egy ötlet: ha a még nem ízesített teából egy kicsit vattapamacsra öntünk, akkor az arcot finoman áttörölve kiváló tonizáló bőrfrissítő hatást érhetünk el.

Aki nem akar a tea készítésével foglalatoskodni, az a csipkebogyó-porból (házilag készíthető, illetve vásárolható) egy kávéskanálnyit a reggelijébe (müzli, joghurt, egyéb) keverhet. Kúraszerűen alkalmazva igazoltan hatásos ízületi gyulladások, csont – és porckopás okozta fájdalmak esetében.
Ugyancsak biztatnék mindenkit a csipkebogyó-olaj használatára, kipróbálására, amely a bőrápolás és szépségápolás egyik leghatásosabb szere. Kísérletek bizonyították, hogy bőrgyulladás, fekély, égési sérülés gyors javulását segíti elő, továbbá az egyik leghatékonyabb öregedést gátló olaj. A bőr megújulását serkenti – minden bőrtípusnál alkalmazható.
A szokásos arckrém, bőrápoló előtt egy pár cseppet – gyorsan felszívódik – kell a bőrbe masszírozni.

A csipkebogyóból sok minden készülhet: mindenki hallott már biztosan szörp, lekvár, bor, likőr, pálinka, mártás készítéséről. Akinek kedve van, keressen rá az adott receptre, és próbálja ki! A csipkebogyót gyűjtögethetjük, de a gyógyszertárakban, gyógynövényboltokban meg is vásárolhatjuk egészben vagy tisztítottan. Itt, Ausztriában kérjük így: Hagebutten-t mit vagy ohne Kern.

Aki pedig semmit nem akar foglalatoskodni ezzel a  csodabogyóval, csak gyönyörködjön egy szép csipkebokorban.
Az ősz még többnyire vidám és kellemes – a szüretelés ideje, lágyan, simogatóan süt a nap -, ám lassan készülhetünk a télre, amelynek persze, szintén van szépsége, de ez legyen a következő témánk.
Most még maradjunk a jelenben, élvezzük az ősz színeit, illatát, ízét, hangulatát. Olvassuk el Juhász Gyula: Október vagy Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra című versét, a gyerekeknek Móra Ferenc: A cinege cipője, Csoóri Sándor: Dióbél bácsi meséjét, és sok, más az őszt idéző irodalmi alkotást, vagy hallgassunk szép őszre hangoló zenét, népdalokat vagy az ízlésünknek megfelelőt.