Idén több alkalommal is tudósítottunk a bécsi Collegium Hungaricum évfordulós rendezvényeiről. A századik jubileumi év megkoronázásaként november 19-én nagyszabású kiállítás nyílt az intézet falai között. A kiállítás történeteken keresztül mesél a Collegium Hungaricum múltjáról, annak alakítóiról, ismert és kevésbé ismert szereplőiről.
Lost & Found, azaz elveszett és megtalált – a kiállítás címe jól tükrözi azt a két éves kutatómunkát, amely során rengeteg dokumentumot, fotót, elfeledett történetet sikerült újra felfedezni a Collegium Hungaricum történetéből. Ezek az újonnan előkerült mozaikdarabok lehetőséget adtak, hogy sokkal átélhetőbben ismerhessük meg az intézet múltját, egy színes és sokrétű kiállítás keretében.
A november 19-i megnyitó az Illés együttes egy archív, 1967-es felvételével kezdődött, amikor a Collegium Hungaricum falai között léptek fel – egy a színes mozaikdarabok közül az elmúlt 100 évből. Dr. Méhes Márton igazgató szerint a kiállítás célja, hogy új szemszögből mutassa be az intézet múltját, az ösztöndíjasok, lakók, művészek, munkatársak történetein keresztül: „Nagyjából 50 magyarországi és osztrák partnerintézménnyel végzett nagyszabású együttműködés keretében sikerült egy olyan kiállítást megszerveznünk elveszettnek hitt vagy feledésbe merült kincsekből, amelynek a célja, hogy a Collegium Hungaricumban zajló életet átélhetővé tegye. Mindezt elbeszélések és audiovizuális eszközök segítségével.„
A kiállítás kurátora Buglya Zsófia, aki szép és izgalmas feladatnak tartotta a közel két éves munkát: „A Collegium Hungaricumban az elmúlt száz év során rengeteg kiállítást nyitottak meg, konferenciákat szerveztek, filmeket vetítettek le, hatalmas sikerrel. A siker szó sok mindent jelenthet, sokféleképp lehet megélni. Elgondolkodtam azon, számomra mit jelentene a kiállítás sikere. Egyrészt ma sokkal többet tudunk az intézet történetéről, mint két évvel ezelőtt. Ebben hatalmas szerepet játszottak a szakértők, akik együttműködtek velünk a kiállítás létrehozásában. A kiállítás még csak most nyílik meg, de már most sikernek tekinthető, mert a Collegium Hungaricum archívumát is gazdagította. Úgy gondolom, hogy a kiállítást megtekintőknek is lesznek még ötleteik a bővítésre.„
A kurátor és a csapat számára fontos volt, hogy a nagy sikerek mögé betekintve megtalálják a személyes, érdekes, elmesélésre érdemes történeteket. A koncepció a kezdetektől az volt, hogy nem rejtik el azokat az elemeket sem, amelyek egyelőre csak részben megtaláltak, hisz ezzel elindíthatnak egy párbeszédet, és később bővülhet még a tudásanyag.
A kiállítás nem időrendi logikát követ, a látogató bármilyen irányba elindulhat a teremben. Audiovizuális elemek segítik az átélhetőséget: a Sinkó Borbála által készített hangdizájn kalauzol el bennünket az 1920-as évek bécsi utcáiba. A későbbi évekből pedig videófelvételek, tárgyak is bemutatásra kerülnek. A kiállítást témakörök szerint rendezték be: az ösztöndíjasok élményei, az épület története, és az intézet kulturális misszója köré.
A megnyitón igazán személyes hangvételű beszédet mondott Prof. Dr. Walter Grünzweig, az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem osztrák születésű professzora. Az ő története is egy sorsfordító találkozásról szól. Osztrák gimnazistaként, az intézet alapításának 50. évében talált rá a Collegium Hungaricumra, és azóta is ezt a pontot tartja a Magyarországhoz való akadémiai kapcsolódásának kiindulásának. „Ha a Collegium Hungaricum történetét és programját nézem, melyet ez a kiállítás dokumentál, és felidézem a saját élményeimet az intézmény fennállásának fél évszázados évfordulójáról, meggyőződéssel mondhatom: jó úton jár.”– mondta a megnyitón.
A kiállítás megszervezését Kiss-Hegyi Anita, a Kulturális és Innovációs Minisztérium államtitkára is nagy erőkkel támogatta. Szerinte a “Lost and Found”, azaz “elveszíteni és megtalálni” fogalompár az egész huszadik század történelméről sokat mond. Ám elveszíteni csak azt lehet, ami érték. Éppen ezért érdemes keresni, megtalálni és megőrizni. Az államtitkár beszédében megemlékezett az intézet alapítója, Klebelsberg Kuno örökségéről is: „Az egykori vallási és közoktatási miniszter hitt abban, hogy Magyarország jövője az iskolázottságban, a tudományban és a kultúrában rejlik. Ez ma, a globalizáció korában talán még aktuálisabb. A kulturális örökség megőrzése nemcsak nemzeti, hanem egyetemes érdek. A bécsi és berlini Collegium Hungaricum fennállásának 100. évfordulóját ünnepelve büszkén tekinthetünk vissza arra, hogy ezek az intézetek voltak az elsők, amelyek Magyarország határain túl rendszeresen és szervezetten képviselték hazánk kultúráját. A kulturális jelenlét legkorábbi és legerősebb bástyái voltak külföldön. A bécsi Collegium Hungaricum ma is és 101 éve is ugyanezt a küldetést szolgálja: A magyarországi kultúra megismertetését, az ország jó hírnevének erősítését és a magyar alkotók támogatását, nemcsak Bécsben. Fontos, hogy emlékezzünk alapítónk, Klebelsberg Kuno szándékára. Ezek az intézmények nemcsak kulturális terek, hanem kulcsfontosságú szerepet töltenek be a magyar kultúra felemelésében, az ország jó hírnevének erősítésében, és a magyar emberek nemzetközi elismertségében. És talán ez a legfontosabb. Mert ahogy egy nemzet emberekből áll, úgy a kultúrája is az emberek történetéből áll. A bécsi Collegium Hungaricum jubileumi évét lezáró kiállítás épp ezt mutatja meg. A történelem mozaikjában előkerülnek az elveszettnek tűnt értékek, hogy újra a helyükre kerüljenek.”
A kiállítást egy könyv is kísérni fogja, amelyen jelenleg is dolgoznak. A kötet esszékkel és eredeti dokumentumokkal bővíti majd a kiállítás anyagát.
Kiemelt kép, fotók: Farkas Noémi
Akár ez is tetszhet
