Mi köze lehet egy csörgőnek a cha-cha-chához, egy színes álarcnak a sambához, vagy éppen egy jojónak a jive-hoz? Több, mint gondolnánk. Idén első alkalommal a latin táncok voltak a fő mozgatórugói az AMAPED alkotó táborának. Minden nap egy-egy tánchoz kapcsolódtak a művészeti tevékenységek. Sági Alexa, a táborvezető életében szorosan összekapcsolódik a tánc, a zene és a képzőművészet, ezt szerette volna átadni a gyerekeknek is a tábor során.
A tábor minden napja azzal indult, hogy megismerkedtek a napi aktuális tánc zenéjével és ritmusával. Ezt követte a művészeti feladat, amely során minden nap az adott tánchoz kapcsolódva hoztak létre egy-egy alkotást, amely közelebb vitte őket a tánc lényegéhez. Ezután megtanulták az alaplépéseket, amit ebéd után jól begyakoroltak, és egy zenei feladat is kapcsolódott hozzá. A nap végén összefoglalták az aznap tanultakat. Minden nap a tevékenység szerves részét képezte a forma, a ritmus és a mozgás. Az első négy napon megismerkedtek a cha-cha-chával, a rumbával, a sambával, és a jive-val, az utolsó napon pedig összegezték a tanultakat, és egy táncbemutatóval zárták a tábort. A változatos program megvalósítását Alexa mellett Győri Johanna segítette.
Az első napon még nem ment könnyen a gyerekeknek, hogy felismerjék a zene ritmusát, de pár nap után már nem okozott nehézséget nekik, gyorsan ráéreztek, sokat fejlődött a zenei- és ritmusérzékük. A tánc által a mozgáskoordinációjuk, az alkotás által a kézügyességük, kreativitásuk is gyarapodott. Önismeretük, szociális képességeik is fejlődtek, miközben megismerkedtek a latin társastáncok alapjaival.
“Nekem is nagyon érdekes volt figyelni a gyerekeket, mert annyira érdeklődőek voltak, rengeteg kérdést tettek fel, és sokszor maguktól rájöttek a válaszra.”
ー emelte ki Sági Alexa, a táborvezető.
A cha-cha-cha és a csörgők
Az első tánc a cha-cha-cha, egy gyors, határozott és precíz mozgás. Alexa arra gondolt, hogy a gyerekek talán úgy tanulják meg legkönnyebben a ritmust, ha csörgőket készítenek hozzá. Különböző formákkal és anyagokkal dolgoztak, tölthettek bele rizst, babot vagy lencsét, és készültek kicsi, illetve nagyobb csörgők is. A gyerekek rájöttek milyen különféle hangzású csörgőket tudnak létrehozni: egészen másképp szól például egy kicsi rizses, mint egy nagy babos csörgő.
A samba és az álarcok
Alexa megbeszélte a gyerekekkel, hogy a samba egy brazil eredetű tánc, és közösen összegyűjtötték, hogy milyen képek jutnak eszükbe erről az országról. Brazíliának fontos szimbóluma a karnevál, ezért színes álarcokat készítettek, és felvették őket tánc közben is. A maszkok által a gyerekek el tudták képzelni, hogy mit is jelent ez az érzés, hogy samba.
A rumba és az érzelmek
A harmadik napon a rumba dallamai töltötték be a termeket. Alexa abból indult ki, hogy a rumba témája a szerelem, ami viszont még túl komoly téma lett volna a gyerekeknek, de az érzelmekről már velük is lehet, sőt kell is beszélgetni. Az ehhez kapcsolódó kreatív tevékenységnél puha anyagokkal dolgoztak, zseníliadrótból készítettek olyan karaktereket, amelyek az aznapi érzelmeiket fejezték ki. Aztán a nap végén összeültek és megbeszélték, hogy ki milyen figurát készített, és mi a hozzá kapcsolódó érzelem. A másik feladat pedig karkötő és mozgásszalag készítése volt, mert a táncban a nyitás és zárás volt a téma, és ezt a mozgást nagyon jól átadta a szalag, ezáltal azt is jobban megértették, hogy milyen az az érzés, amikor valaki be van zárva, és milyen amikor próbál kitörni. Ilyen példákon keresztül érzékelték, hogy a rumba miről is szól.
A jive és a jojó
Az utolsó tanult táncnál a jive-nál, a visszahozás, visszapattanás a bounce volt a téma, és ehhez jojót készítettek, egy olyan játékot, amit el kell engedni, és kell egy akció, hogy visszahozzuk magunkhoz. Ha egy konkrét ponton sikerül visszahozni, akkor lesz belőle egy mozgássorozat, amit kontrollálni tudunk, hogy minél hosszabb és könnyedebb legyen. A jive-nak is ez a lényege, nagyon gyors, sok benne a lépés, de mégis akkor szép, ha könnyedén táncolják.
Élete első táborát tartotta idén Sági Alexa, aki gyerekkora óta fontosnak tartja a tábor három fő területét: a táncot, a zenét és a képzőművészetet. Hat éves kora óta szinte minden táncstílust kipróbált a balettól kezdve, a break táncon át a versenytáncig. De ugyanilyen fiatalon lett része az életének a zene is, hegedülni és zongorázni tanult. A képzőművészet is lényeges eleme volt a gyermekkorának, az iskolában és művészeti nyári táborokban képezte rajztudását.
Szakmájában is megtalálta a három terület ötvözetét: belsőépítészetet és vizuális kommunikációt tanul mesterképzésen a New Design University-n. Az egyetem mellett az akusztika szakot is elvégezte, valamint számos kulturális és művészeti projekten vesz részt. Három éve űzi profi szinten a latin táncot, és pályafutása elején máris B kategóriában kezdte a versenyzést. Január óta Seitz Dominic-kal táncol együtt, akivel már most komoly sikereket tudhatnak maguk mögött: hazai és nemzetközi versenyeken is megmérettették magukat, jelenleg pedig az A kategóriában versenyeznek Ausztriában, ahol eddig kizárólag dobogós helyezéseket értek el. Legközelebb az AchtUngarn fesztiválon láthatjuk őket táncolni szeptember 13-án.
„Most kezdem lassan megtalálni, hogy milyen lesz az a szakma, ahol ezt a három pontot kombinálni tudom, ami gyerekkorom óta benne van az életemben. Ezért is örültem annyira, hogy az AMAPED megadta a lehetőséget, hogy átadjam ezt az új generációnak. Szerintem most a gyerekek is látták, hogy nagyon sok közös pont van a zenében, a táncban és a képzőművészetben.”ー hangsúlyozta a táncos. A táborozó gyerekekhez hasonlóan Alexa is Ausztriában nőtt fel, és sokáig az AMAPED tanulója volt. Édesanyja Sági Zsuzsanna, az AMAPED egyik alapító pedagógusa révén még közelebbi kapcsolatot alakított ki az egyesülettel. „Az AMAPED nekem mindig egy olyan hely volt, ahol elérhettem a magyar kultúrát itt Bécsben. Tudtam hogy, ha ide jövök táborba, akkor egy magyar társaságban leszek, magyar gyerekeket fogok megismerni. Ezt az összetartozás érzést is szerettem volna átadni a táborozóknak, amit én is átéltem gyerekként, hogy hazamentem, miközben nem is léptem át az országhatárt. Szerintem a kreativitás és az önbizalom fejlesztése mellett ez adja a legtöbbet számukra közösségi szempontból, hogy hogyan jöhet létre egy olyan társaság, ahol mégiscsak otthon érzem magam.”
Kiemelt kép, fotók: Kőrösiné Forgó Ilona
Akár ez is tetszhet
