Egy 9. kerületi kocsma-kávézó alagsorában időnként táncházat, tánctanulást tart a moldvai csángó népzenét játszó Cserga zenekar. Van már visszatérő közönségük, de előfordul az is, hogy a kocsma vendégei is betévednek, és ottragadnak néhány szám erejéig. Áprilisban a Cserga a Napraforgók Táncegyüttes táncházában is bemutatkozik majd, érdemes tehát figyelni rájuk.
A moldvai csángók a Romániában, Moldva régióban élő magyar nyelvű katolikus népcsoport tagjai. Nagyjából 800 kilométerre vannak Budapesttől, de még Nagyváradról is nyolc órát kell autózni, hogy elérjük a 60-70 települést magába foglaló területet. Teljes létszámuk 50-60 ezer fő, a magyar csángó nyelvjárást 10-20 ezren beszélik. Nyelvükről a nyest.hu azt írja, „nyelvi sajátosságuk éppen a magyar nyelv különleges használata. A mai csángó szókincs mintegy 20-30 százaléka egy olyan archaikus szókészletből származik, ami a történelmi meghatározottság eredménye, hiszen egy eltérő nyelvű és kultúrájú tömb közepén a moldvai csángók etnográfiai csoportként nyelvüket kulturális zárványként őrizték meg. Az a 30 százaléknyi magyarosított román szó, amelyet a csángók használnak, szintén emiatt a bizonyos történelmi determináció miatt szerepelhet a szókészletben, ugyanis egészen a közelmúltig nem tanulhattak magyarul az iskolában.”
Népzenéjük a Kárpát-medence egyik legarchaikusabb zenei rétegét őrzi. Dallamkincsük sok olyan motívumot és dallamtípust tartalmaz, amelyek a magyar népzene korábbi korszakait idézik – miközben román, balkáni és keleti hatásokkal is gazdagodtak. (Például itt meg lehet hallgatni a Tavaszi szél vizet áraszt balkánosabb verzióját.) Gyakori hangszereik: a furulya különféle változatai, a koboz, és valamilyen mély tónusú dob. A zene leginkább az egyszólamú dallamra és erőteljes ritmusra épül. A repetitív szerkezet hipnotikus, transzszerű élményt ad – ez különösen alkalmassá teszi közösségi táncra. A csángó táncok jellemzően körtáncok és lánctáncok, nem páros forgók. A résztvevők kézfogással vagy vállfogással kapcsolódnak egymáshoz, a lépések egyszerűek, fokozatosan gyorsulhatnak.
A moldvai magyar falvak zenéit Domokos Pál Péter kutatta fel először 1929-ben, de igazán akkor „robbant be” a köztudatba, amikor a ’70-es években elindult a magyarországi táncházmozgalom. A dallam és a tánc is könnyen befogadható, elsajátítható, nem kell órákig tanulni a lépéseket, ezért is válhatott ennyire népszerűvé.
A Cserga alapítója, Éles Gergő a 2000-es évek közepén, egyetemistaként került közel a moldvai csángó népzenéhez. Klasszikus zenetanulmányokkal (klarinét, szaxofon) érkezett, így amikor elkezdett érdeklődni a népzene iránt, adta magát, hogy a furulya lesz az ő hangszere. Eleinte a kevés elérhető kottából tanult, később hallás után szedte le a dallamokat. Léteznek leírt kották, gyűjtemények, de a stílus miatt a hallás utáni tanulás a gyakoribb, úgyis minden előadó hozzáteszi a magáét. Járt népzenei táborokba, és eljutott Moldvába is néhány alkalommal: vannak dallamok, amiket a mai napig úgy játszik, ahogyan ott hallotta. Az egyetemi évek alatt Debrecenben tagja volt a Sugalló zenekarnak, zenéltek táncházakban is; ezekben a közegekben a táncokat is elsajátította. Aztán néhány év kihagyás következett, de tavaly januárban úgy gondolta, megpróbál Bécsben összehozni egy moldvai csángó zenét játszó zenekart. „Kiraktam egy posztot, hátha valaki szívesen csatlakozna. András, a kobzos jelentkezett. Elkezdtünk zenélni, aztán ő visszaköltözött Budapestre. Ennek ellenére folytattuk, játszottunk Pesten is, táncházakban. Kerestünk azért további tagokat, és nyárra kialakult a mostani felállás. Egyelőre tánczenét játszunk, táncházban gondolkodunk. A repertoár zömét én hozom, mert nekem van a legtöbb tapasztalatom, de mindenkinek volt azért valamilyen alapja. Ha valaki meghall egy jó dallamot, azt bedobja a közösbe, és beépítjük. Próbáljuk nem a legismertebb, minden zenekar által játszott „sláger” dalokat elővenni. Keressük a saját hangunkat, a saját dallamokat, dallamvariációkat.”
A legutóbbi táncház alkalmával úgy tűnt, mintha több éve együtt játszanának, könnyed átmenettel folyt egyik dal a másikba. A zenészek időnként beálltak táncolni, vagy egy-egy szám elejéig pihentek. A repertoárról Gergő azt mondja, mindenki hozta a saját előéletéből a dallamokat, a táncházak előtt inkább csak egyeztetnek, vagy megnézik az összetettebb részeket. Gergő a prímás (furulyán játszik, de a prímás valójában azt jelenti, hogy vezető), mindig ő kezdi az új egységeket, a többiek mennek utána. Előfordult, hogy eszébe jutott egy régi dallam, elkezdte játszani, és kiderült, a többiek nem ismerik, de le tudták követni. „Léteznek kották, de jobban szeretünk fül után tanulni. Mint minden népzenében, itt is vannak visszatérő motívumok, állandó szerkezetek, formák, vagy elvek, hogy milyen felfutással, átkötéssel jutunk egyik egységből a másikba. Ha az ember erre ráérez, akkor egy egyszerű dallamot is fel tud öltöztetni. Előfordult, hogy élesben derült ki, hogy ugyanazt a dallamot máshogyan ismerjük, de ilyenkor mindig igazodunk. Egy összeszokott zenekarban már egymás nézéséből tudják, hogy mikor melyik dallam jön, mikor van váltás. Mi nem rég zenélünk együtt, de már kezdjük ismerni ezeket a nézéseket.”
Egyelőre két városban van a bázisuk: Budapesten és Bécsben. Magyarországon eléggé telített a piac, Ausztriában kevésbé. Most igyekeznek minél több helyen feltűnni, Németország felé is kacsintgatnak. A táncházak mellett hangszerbemutatókat is szeretnének tartani, de most a legnagyobb álom egy koncertanyag létrehozása, népzenei alapokon nyugvó modernebb hangzással és saját számokkal.
Aki megismerné a Cserga zenekart, mindenképp menjen el a Napraforgók áprilisi 10-i táncházára. Saját, önálló, egész estés táncházuk májusban lesz újra.
Kiemelt kép: Végh-Blidlöv Anna, fotók: Rick Zsófi
Akár ez is tetszhet
