Nem elemző szeminárium, nem írókurzus, hanem figyelmes együttlét: a második bécsi Egy sima – Egy fordított könyvklub az olvasást a régi idők fonóinak közösségi élményévé varázsolta.
A Bécsi Magyar Otthonban rendezték meg az Egy sima – Egy fordított elnevezésű könyvklub második találkozóját, amelyen a résztvevők Rakovszky Zsuzsa Célia című kötetével foglalkoztak. A beszélgetés nemcsak irodalomról, hanem az időről, a generációs különbségekről és a férfi identitásról is szólt. Az estére jóval több mint egy tucat irodalomkedvelő nő gyűlt össze. Volt, aki inkább hallgatott, figyelt, és volt, aki aktívan formálta a beszélgetést, kérdéseket tett fel, vitába szállt, vagy éppen személyes élményein keresztül kapcsolódott a szöveghez.
A könyvklub szervezői, Endrődi Anna, Vörös Lívia és Nemes Ildikó a Bécsi Irodalmi Műhelyben találkoztak először, amelyet Nádori Lídia műfordító és Kiss Tibor Noé író indítottak útjára. A műhely eredetileg a magyar nyelvű irodalom és a fordítás kérdései köré szerveződött, ám hamar világossá vált, hogy az ott kialakuló figyelem és gondolkodás további közösségi formákat is képes életre hívni. Ennek folytatása lett az Egy sima – egy fordított könyvklub.
A Célia főszereplője egy ötvenes férfi, aki a 21. századi Budapesten próbál helyt állni értelmiségiként, miközben az apa szerep, a család és a munka kihívásai egyaránt jelen vannak. „Az idő múlása, az élet apró pillanatai – ezek adják a regény igazi súlyát.” – jegyezte meg Ildikó, miközben a résztvevők arról beszélgettek, hogyan jelenik meg a generációs sodródás, a rendszerváltás utáni alkalmazkodás és az önazonosság keresése a szereplő életében. Anna például úgy érezte, a könyv felidézte saját életútjának kihívásait: a túlélés és önmegvalósítás közti egyensúlyt, a kompromisszumok szükségességét, és a családi kapcsolatok bonyolultságát. „A főhős néha gyermeki módon viselkedik, ami engem idegesített, de ugyanakkor bölcs gondolatokat is közvetít. Ez az ambivalencia nagyon emberivé teszi őt.” – jegyezte meg egy másik résztvevő. A könyv fináléja különösen nagy hatással volt a klubtagokra: a férfi személyisége, a lányához való kapcsolata és a körülményekhez való alkalmazkodás révén bontakozik ki igazán a regény üzenete a felelősségről és a felnőtté válásról.
A beszélgetés során felmerült, hogy a regény a „család nélküli családról” és a generációs különbségekről is szól, a résztvevők pedig saját élményeiket, érzéseiket is megosztották. A könyvben megjelenő problémák – lakáshelyzet, munka, egzisztenciális kérdések – mind olyan témák, amelyek a 21. század realitásait tükrözik. A „sima” és „fordított” szóhasználat nemcsak nyelvi utalás, hanem az eltérő olvasói nézőpontok metaforája is lehet. Ahogyan egy fordításban sincs egyetlen kizárólagos megoldás, úgy egy-egy szöveg értelmezése is sokféle lehet, attól függően, ki honnan, milyen tapasztalatokkal, milyen kérdésekkel érkezik. Ez a sokféleség pedig nem zavarta, hanem kifejezetten gazdagította a beszélgetést. A könyvklub légköre távol állt az elemző kényszertől. Nem volt elvárás, hogy mindenki megszólaljon, ahogyan az sem, hogy „helyes” értelmezések szülessenek. A hangsúly azon volt, mit indít el egy-egy mondat, személynév, hol akad meg az olvasó, melyik szereplő vagy helyzet válik személyessé. A beszélgetés így fokozatosan alakult át közös gondolkodássá, amelyben a hallgatás éppoly fontos volt, mint a megszólalás.
A klub neve többekben további asszociációkat is elindított. Felmerült, hogy a következő alkalomra akár kötés, horgolás vagy más kézimunka is előkerülhet, és az olvasmányokat úgy vitatják meg, ahogyan régen az asszonyok a fonóban tették. Ez a kép jól megragadja azt a szándékot, amely a könyvklub mögött húzódik: az irodalom nem elszigetelt tevékenység, hanem közösségi tapasztalat is lehet. Az Egy sima – egy fordított könyvklub így nemcsak olvasási alkalmat kínál, hanem teret ad annak is, hogy a résztvevők biztonságos közegben gondolkodjanak identitásról, nyelvről, kulturális kötődésekről. A magyar nyelvű irodalom ebben a közegben nemcsak esztétikai élmény, hanem kapcsolódási pont, amely segít megfogalmazni azt is, mit jelent magyarként élni Bécsben, egy többnyelvű, sokrétegű városi térben.
A könyvklub a jövőben is folytatódik, és a következő találkozónak egy aktuális bécsi irodalmi esemény is apropót adott. December 15-én a Hauptbücherei-ban David Szalay tartott felolvasást, ahova a könyvklub szervezői is elmentek. A februári találkozón az esetlegesen előkerülő kézimunkák és kötések mellett David Szalay, magyar származású, Montrealban született író Minden, ami férfi című kötetét is hasonló lelkesedéssel és alapossággal fogják megvitatni. A könyv angol nyelven íródott, így ez most nem “sima, hanem fordított” irodalmi mű lesz. A cél továbbra is ugyanaz marad: olyan közösségi teret fenntartani,
ahol az olvasás nem magányos tevékenység, hanem párbeszéd, figyelem és közös gondolkodás.
Kiemelt kép, fotók: Horváth Nóra
Akár ez is tetszhet
