Mit vizsgál egy generációkutató? Egyáltalán mit jelent a generáció kifejezés? Hogyan tudnának jobban kommunikálni egymással a különböző generációk tagjai? Steigervald Krisztián A Generációk harca – hogyan értsük meg egymást? című könyvében többek között ezekre a kérdésekre is válaszol. Szerdán, március 19-én a Collegium Hungaricumban az “Europa”-Club szervezésében tartott előadásán arra tett kísérletet, hogy eloszlassa a sztereotípiákat a különböző generációk körül, és más nézőpontból mutassa be őket.
Steigervald Krisztián tréner, mentor, generációkutató. Az elmúlt években nagy népszerűségre tett szert könnyed, közvetlen stílusának köszönhetően, mellyel segít a tudományos tényeket a széles közönség számára is befogadhatóvá tenni. Bécsi előadása is bővelkedett a mindennapi életből vett példákban, humoros anekdotákban. Már az előadás elején fontos tételmondat hangzott el: felnőtt személyiségünk 80 százaléka az életünk első három évében alakul ki. Működésünket számtalan dolog határozza meg: ennek egy része örökletes és ott van a DNS-ünkben, de fontos tényező a gyerekkori környezet, a szüleinktől látott minták, értékek. Formálnak minket a transzgenerációs minták is, melyekkel egyre többet foglalkozik a pszichológia.
Szintén nagyon fontos tényező az egyén makrokörnyezete, vagyis a generációs sajátosságok: a velünk egy időben született emberek milyen valóságban nőttek fel, hogyan szocializálódtak, milyen kihívásoknak kellett eleget tenniük, milyen környezetben tanulták meg a túlélést. A generációkutatók ezekre a tényezőkre nagyítanak rá, ezeket vizsgálják és elemzik, ezek alapján állapítanak meg összefüggéseket. Steigervald leszögezi: “Amikor generációkról beszélünk, nem fiatalokról és idősekről beszélünk. Az életkor és a generáció két különböző kategória.” Egy generáció egy adott időszakban születettek összességét jelenti. Jelenleg hat generáció él együtt egymással: veteránok, baby boomerek, X, Y, Z és alfa. Most épp az alfa generáció szülöttei a legfiatalabbak, de 70 év múlva még mindig ők lesznek az alfa generáció, csak addigra idősek lesznek. “Az ember nem tud kiöregedni egy generációból, hanem mindig a tagja lesz annak, amelyikbe beleszületett.”– mondja a generációkutató.
A kutatások az egyes generációkat különböző szokásokkal, jellemzőkkel, megküzdési stratégiákkal írják le. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy generáció minden egyes tagja egyforma lenne, de az ugyanakkor születettek egy adott makrokörnyezetben hasonló élményeket szereztek, hasonló kihívásokkal találkoztak, így vannak közös kapcsolódási pontok, amik meghatározzák a többségük működését. Az egyik legfontosabb üzenet, ami végigkísérte az előadást, hogy nem szabad úgy tekinteni az egyes generációkra, hogy jobbak vagy rosszabbak egymásnál. Egyszerűen mások, hisz másfajta környezetben, más normalitásnak kellett megfelelniük már gyerekkortól kezdve. “Mindenkinek az a normális, ami a saját születésekor normális volt. De más volt a normális 1950-ben, más 1980-ban, és más a normális 2025-ben.” Emiatt rengeteg olyan konfliktus van munkahelyeken, vagy akár családokon belül, ami az egyes generációkhoz köthető.
Steigervald szerint nem szabad egy generációt a szülők nélkül értelmezni, hisz az ő viselkedésük formálja a későbbi generáció személyiségét. Érdekes példákat hozott a való életből arra, hogy mennyire más volt a szülők reakciója 1985-ben és 2025-ben a gyerekek egyes viselkedési formáira. Ebben természetesen hatalmas szerepe van a digitalizációnak és a felgyorsult információáramlásnak, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni a generációk elemzésénél. Míg a XX. században születettek íráson, olvasáson keresztül szocializálódtak, addig a később születettek életére az audiovizuális kultúra volt a legnagyobb hatással. Egy mai gyereknek egy hipergyors világra kell berendezkednie a túlélés érdekében. A korábbi generációk számára nem volt ennyire impulzív a gyerekkor, jóval kevesebb volt az információ. Nekik abban a világban kellett megtanulniuk a túlélést.
Pár évtizeddel ezelőtt minden gyerek ugyanabban az időben ugyanazt a mesét nézhette a televízióban, nem volt választási lehetőség. A következő részre pedig legalább egy hetet kellett várni. Ehhez képest most már lehetőségek tárháza áll egy gyerek előtt, amikor tartalmat akar fogyasztani. Az alfa generációban, vagyis a ‘95 után születettekben kialakult egyfajta kényszer a választásra, hisz gyerekkorukban ehhez szoktak hozzá. Az azonnaliság öröme élteti őket. Ehhez képest aki korábban volt gyerek, megtanulta a várakozás képességét.
Az önálló, lassú, szabad, társas gyerekkort felváltotta a digitális, impulzív, boldogságra törekvő. Míg régen a gyereknek alárendelt szerepe volt, most sokkal inkább partnerként kezelik őket. Ám a szakértő itt is figyelmeztet: egyik típusú gyerekkor sem jobb a másiknál, mindegyiknek megvannak az előnyei és a hátrányai. Míg az X generáció tagjai felnőttként a folyamatos maximalizmustól, perfekcionalizmustól szenvednek, addig az alfások sokszor céltalanok, bizonytalanok. Mindkét generáció az adott kor normáihoz alkalmazkodott.
Az előadás során felvázolt generációs különbségek rengeteg konfliktust, meg nem értést és feszültséget szülnek akár egy családon belül is. Mi lehet a megoldás Steigervald Krisztián szerint? A másik megismerése, megértése. Nem jobb és nem rosszabb egy másik generáció, hanem más. “Ne megváltoztatni akarjuk a másikat, hanem próbáljunk az ő nyelvén kommunikálni vele. A saját értékrendszerünket fordítsuk le a másik nyelvére.” – tanácsolja a kutató. Az előadás Hemingway idézetével zárult és hintett el bennünk további gondolatokat: “Megérteni annyi, mint megbocsátani.”
Kiemelt kép: dependablehealth.com
Akár ez is tetszhet
