Hova rohanunk…?

Épp csak megérkezett az ősz, az autó csomagtartójában a nyarat jelentő gumimatracot felváltotta a túrabakancs, a termésgyűjtő kosárka, a boltok polcaira azonban már nem csak a halloweeni jelmezek, a töklámpások kerültek ki, hanem a karácsonyi hangulat is. Akár színes gömböt is vásárolhatunk az ünnepi fára. Minek rohanunk így? Miért nem élvezzük a jelent? A pillanatot?

A pandémia előtti időszak sokunk számára olyan felgyorsult élet gyomorösszehúzó emlékét hozza elő, amelyet már nem minden áron akarunk. A napi taposómalom, mókuskerék, – hívhatjuk bárminek -, ha huzamosabb ideig nem tudunk kilépni belőle, felőröl. Egy nőnek meg kell felelni a munkahelyen, a családban, egyszerre dolgozó ember, gyereket nevelő anyuka, háztartási alkalmazott, olykor mentálhigiénés szakember, társ, barát. Az autóban a piroslámpánál mélekre válaszol, cseten reagál, a cikkeknek csak a címét, maximum a leadjét olvassa el, közben felel a hátsó ülésen kérdező csemete kérdéseire, megtervezi a napot, a bevásárlási listát, agyban már megfőzi az ebédet, elkészíti vacsorát, már tudja, hogy aznap színeset vagy fehéret mos, MINDIG jár az agya, tervez, előre gondolkodik, folyton csinál valamit, általában egyszerre többet, nem tud megállni, pihenni, kilépni, koncentrálni a jelenre. Rohan a tennivaló után, nincs ideje magára, szociális életet élni, szabadidős tevékenységet űzni, a hobbijával foglalkozni, kirándulni, olvasni, sportolni, vagy csak ülni és bambulni a kanapén…Nem tud feltöltődni: nincs IDŐ.

A gyors élet elveszi a megérkezés, megélés örömét, megöli a pillanatot, nem hagy a jelenben, hiszen annyira felpörgött, hogy a holnapra, a jövőre koncentrál. Tartósság esetén a stressz, a rohanás kiégést, mentális problémát okoz, megbetegedés alakulhat ki.

A világjárvány sokunkat rántott ki ebből az esztelen sodrásból, embert próbáló, kegyetlen állapotból, a kényszerpihenő többünknek jelentette a megállást, a leállást, végre volt lehetőség lassítani, fókuszálni a PILLANATRA. Igenis választható a LASSABB menet, az olyan harmonikus, nyugodt élet, amelyben megmaradnak az élmények, az ingerek, amikor a jelenben létezünk.

Van, választható a MEGOLDÁS:

„Küldetéstudatunk alapja, az értékalapú gondolkodásmód erősítése és terjesztése a modern ember lüktető mindennapjaiban.” (Slow Living Hungary)

A slow mozgalomról

„Sokrétű és szerteágazó a civil önszerveződésre épülő, 1987-ben egy római, a Spanyol Lépcső történelmi helyszíne melletti gyorsétterem létrehozása elleni tiltakozásból kinőtt slow living mozgalom, amely alapvetően arra igyekszik válaszokat találni, alternatívákat kínálni, hogyan érezze magát otthon a 21. század nanoszekundumok alatt változó, elidegenedett technológiavezérelt világában az ember.

Az eredetileg a gasztronómiára koncentráló mozgalom – amely a helyi termékek természetközeli előállításának, az ételek valódi ízének megismerésére, az élvezetének, illetve az egyes régiók étkezési kultúrája megőrzésének fontosságára hívta fel a figyelmet – mára slow art, slow culture, slow travel gondolatokkal, kezdeményezésekkel, közösségekkel bővült, és a slow food mellett a lassú városi életmódot hirdető cittaslow mozgalom is nemzetközi ernyőszervezetekkel, helyi és regionális alszervezetekkel rendelkezik. A közösségi együttműködés erejét, és súlyát jelzi, hogy a slow mozgalom számos javaslata az uniós politika szintjén is megjelenik.” (Forrás: Slowliving.hu)

A slow living olyan közösség, amely három fontos életérzésre épül: slow food and wine, slow travel, slow art and culture.

„Tagjaink összekapcsolják a gasztro-élvezetet a felelősséggel, fenntarthatósággal és a természet harmóniájával. GMO-mentes, helyhez kötődő alapanyagokból, tradicionális termelési kultúrával készített modern gasztro-élményre számíthatnak a fogyasztók, legyen szó finom ételekről vagy a kiváló borokról.

A slow travel keretében ellátogathatunk azokra a helyekre, ahol az élet egy kicsit lassabb, ízesebb és természetközeli. Megnézhetjük, hol és hogyan készülnek a slow food termékek. Inspiráló helyszíneket mutatunk, ahol energiát nyerhet az ember, hogy könyebben birkózzon meg a hétköznapokkal. Igazi mesteremberekkel, művészeti alkotásokkal találkozhatunk és a különleges slow szállásokon igazi otthonra lelhetünk. Minden lassú utazás, belső utazás is.

A slow art and culture jelmondata: “A művészet az egy életforma, a létezés módja, a világ észlelésének módja.”

A slow art mozgalom is azon a feltevésen alapul, hogy az alkotásokat tudatosan és szándékosan kell élvezni, nem pedig egyszerűen “szemes cukorként” fogyasztani.

A művészi élmény lehet az élet egyik legizgalmasabb tapasztalása, ha érzékeinket, tudásunkat és érzéseinket 10-es skálán 10-re emeljük. Ebben próbálunk egyfajta olvasztótégely lenni, hogy mindenki megtalálhassa a hozzá közelálló értékes kulturális kincseket a rohanó mindennapok közepette.” – olvasható a magyarországi slow mozgalom alapvetése.