Huszonkét éve két keréken

Huszonkét éve két keréken töltik minden szabadidejüket, bejárták már szinte egész Magyarországot. Vasárnaponként kávé és búrkifli a mottó: Szombathelyig tekernek az élményért, Bozsok fele térnek haza. Számos kaland, sok-sok kilométer van mögöttük. Az Alsóőri Kerékpáros Egyesületről mesélt Moor Siegfried elnök, Gyáki István elnök-helyettes és Kelemen Ernő korábbi pénztáros – mindhárman a burgenlandi magyar népcsoport tagjai – és persze az egyesület többi tagja is a népcsoporthoz tartozik.

1998-ban kezdődött a történet: néhány alsóőri férfi kedvtelésből eljárt bringázni. Ha jó az időjárás, tökéletes időtöltés, hiszen csodálatos helyekre jutnak el, egészséges a friss levegőn a mozgás, nem szennyezik a környezetet, és nem utolsó sorban kiváló közösségi program: hasonló érdeklődésű emberekkel lehet találkozni, beszélgetni, sportolni. Eleinte egy-egy napra szakadtak ki a hétköznapok menetéből, ám hamarosan többnapos kiránduláson vehettek részt, az első nagyobb túrára 2000-ben került sor budapesti célállomással.

Így alakult ki az a csoport, amelynek tagjaiból végül 2002-ben létrejöhetett az Alsóőri Kerékpáros Egyesület. Akkoriban úgy érezték, hogy érdemes hivatalos keretek között végezni a tevékenységet. Ez azért is volt hasznos tett, mert attól kezdődően lehetett velük kalkulálni, szervesen részt vettek – és vesznek azóta is – a község életében. Minden januárban az alsóőri községházán a helyi intézmények, szervezetek, egyesületek képviselői egyeztetik az éves ütemtervet, egymáshoz igazítják rendezvényeiket. Első elnökként Halper József és Szabó Stefan lelkesen közreműködött az alapításban, ők ma már nem élnek.

Maguk szervezik, fizetik a kirándulásokat, az önkormányzat segíti őket évente kétszáz euróval, nincs szükségük egyéb támogatásra.  – Nem vesszük el mástól a pénzt, jó ez így nekünk. – mondják a kellemes nyáresti délutánon, amikor a Rólunk újságíróját vendégül látták. Moor Siegfried, Gyáki István és Kelemen Ernő egymás szavába vágva, lelkesen mesélt az elmúlt két évtizedről.

Évente biztosan teljesítenek egy hosszú túrát, amely négy vagy öt napból áll, erre rendszerint májusban kerül sor, ugyan az előkészület mindig jóval korábban indul. Ezzel startol a szezon. Nyár elején családi kerékpáros délutánt rendeznek, amelynek egyszerű a küldetése: a közös időzés, a feltöltődés, a mozgás együtt a természetben a feladat.

Augusztus 15-én többnyire a mariacelli zarándoklaton kísérik a gyalogosokat. Nehéz túra – ebben egyetértenek mindhárman. Nagy a szintkülönbség, megterhelő, de érdemes végigcsinálni, hiszen nem csak fizikai, lelki próbatétel is.

Ősszel is mindig nyeregbe pattannak, szeptember utolsó hétvégéjén az úti cél valamelyik magyarországi termálfürdő, az utóbbi években legtöbbször Kehidakustányban wellnesseztek. Idén szeptember végén a Heiligenbrunn-i/szentkúti U-Hudler fesztiválon jelennek majd meg. Karácsony előtt az utolsó vasárnap pirosbetűs ünnep naptárjaikban: akkor találkoznak a hagyományos évzárón. Közös ünneplésre érkeznek a feleségek, a gyerekek, a családtagok. Utóbbiak nem tartanak velük: a tekerés „férfimunka”, csupán a nyárindító családi kiránduláson közösködnek, de ez mindenkinek így van jól. – hangoztatták.

Az Alsóőri Kerékpáros Egyesület túrái képekben (Fotó: Siegfried Moor)

Ausztriát kevésbé ismerik, de nincs olyan helyszín Magyarországon, ahol ne jártak volna. Észak, dél, kelet, nyugat – Dunán innen, Dunán onnan, – keresztül-kasul bebiciklizték már a pannon vidéket. A Balaton mindkét partja, Pannonhalma, Győr, Sárospatak, Egerszalók, Eger, Badacsony, Pécs, Mohács, Szeged, Barcs, Harkány volt már célpont, természetesen a villányi és a tokaji borvidéket sem hagyták ki eddig sosem.

Soha nem foglalnak előre szállást, mindig, ahol éppen rájuk esteledik, ott töltik az éjszakát, ezidáig mindig adódott kvártély, koszt. Ilyen alkalmakkor szeretnek jókat enni, laktató magyar ételeket kóstolnak, zamatos pálinkával öblítik le, kulináris élményeket is gyűjtenek. Egyszer az ukrán határ mellett beszélgettek egy ott élővel, akiről kiderült, hogy ismerte az alsóőri plébánost, Galambos Ireneus atyát. – rendre efféle történések esnek meg velük.

Sokszor utaztak szombathelyi indulással. Egyszer Pécsre, onnan Mohácsra, majd Szegedre, a folytatásban Gyulára, végül Debrecenbe bicikliztek. A cívisvárosból vonattal jutottak vissza Budapesten át a nyugati határszélre. Jártak már a magyar tengernél, Veszprémtől kerékpároztak a Balatonig, feltekertek a Tihanyi-dombon. 2012-ben Budapestre látogatott a csoport: Győr és Esztergom kulturális és kulináris értékeinek felfedezése után ott időztek a kerékpárosok, a négynapos út során összesen 430 km-t tettek a járgányokba. A magyar főváros egyébként visszatérő színtér: 2000-ben, 2006-ban, 2012-ben és 2018-ban kerékpároztak oda. Minden alkalommal más útról közelítették meg a várost. Idén lenne a folytatás, egyelőre még nincsenek konkrétumok, veszélyes feladatnak gondolják a megnövekedett forgalom miatt. Helyette három-négy napos balatoni turnét szeretnének megvalósítani.

2024-ben május végén kirándultak utoljára több napig: az első napon a 108 km-re található Kehidakustányt jelölték meg állomásnak, ott fürdőztek, második napon Keszthelyre mentek, onnan Balatonfüredig jutottak, közel ugyanakkora távolságot tettek meg, mint előzőleg. A Balaton északi partjának fővárosában két napig lazultak, majd Siófokra látogattak, onnan visszakompoztak Füredre.

Átlagsebességük 20 km/óra, elektromos biciklit használnak, már nem a gyorsaság számít, hanem az együtt töltött idő. Megadják a módját a minőségnek: sokszor pihennek, nem a fizikai teljesítményen van a fókusz. Megállnak, ha számukra szép természeti helyen haladnak át, ha megéheznek egy jóféle fokhagymás lángosra, ha folyadékot pótolnak – ma már főleg vizet fogyasztanak, a „szíverősítők” nincsenek terítéken, – a sör sosem marad el.

Népszerű rutinkör, amikor átkerekeznek Szombathelyre egy kávéra, Bozsok fele vissza. Csaknem 100 km. Kötelező kezdés a Fő téri Claudia cukrászdában: kávé mellé búrkifli. Nevetve sérelmezik, hogy mostanában hétfőn és kedden nincsen a kínálatban a kedvelt péksütemény. Vasárnaponként Podersdorf-ba/Pátfaluba is szívesen kiruccanak, kedvelik a Fertő-tó keleti partján fekvő turistaközpontot. Szeretnek a szlovén borvidékre, Jeruzalem-be kirándulni. Ott mindig több napot töltenek el. Törzshelyük volt hosszú éveken át az ugyancsak szlovén falu, Gančani, amely arról nevezetes, hogy náluk másképp él a májusfaállítás hagyománya. Ott nem állítják fel egy helyen, hanem viszik házról házra, az eladósorba kerülő, 18 éves lányok lakhelyei elé a díszes fát. A lányos szülők meghívják vendégségbe a község egész lakosságát. Egyszer éppen arra haladtak, amikor behívták őket, szeretettel kínáltak nekik ételt, italt. Az első, közös ünneplés annyira emlékezetesre sikeredett, hogy azóta minden évben szinte elengedhetetlen ez a látogatás. A rendszeres vizit Burgenland fennállásának százéves jubileumával ért véget. A tapasztalat alapján az első napon még mindenki erejénél van, menni akar, így minimális megszakítással, kevés pihenővel haladnak, aztán a folytatásban inkább programozás a teendő.

Volt, hogy a túra elején 150 km-t teljesítettek, ez megerőltető tréning, előfordult, hogy nem kaptak reggelit a szálláson, úgy hajtották a kétkerekűt, ma már elővigyázatosabbak, óvatosabbak, vigyáznak magukra, egymásra. A csoport java betöltötte a hetvenedik életévét, hárman már nyolcvan év felettiek. Néhány fiatalabb – harmincas, negyvenes korosztálybeli – is alaptag. Az egyesület létszáma változó: valaki már eltávozott, valaki elköltözött, ám társulnak újak is, legtöbben mintegy hatvanan voltak. Neten tartják a kapcsolatot: akinek ideje, kedve van egy túrához, beír a közös csetcsoportba, biztos, hogy akad útitárs, aki csatlakozik. Büszkeségük Haselbach René profi osztrák kerékpáros, egykori Tour de France-versenyző, akinek szülei Alsóőrről származnak, folyamatos kapcsolatban, barátságban állnak vele. Van, hogy tizenvalahányan kirándulnak, előfordult az is, hogy csak heten. Egy biztos: az alapító „mag” nélkül nincs kerékpározás.