Kiss Péter rendszerterapeuta, saját elmondása szerint az eddigi élete folyamán tanult és tanított. Diplomát szerzett Magyarországon és külföldön. Dolgozott vezetőként és tanácsadóként. Nem tartozik semmilyen intézményhez, szervezethez vagy céghez. A saját útját járja. Egyetlen hely van, ahová tartozik, és az a Családja. Hála Bert Hellingernek, aki megalkotta a szisztematikus-fenomenologikus rendszerterápia módszertanát, megismerhette a “szeretet rendjének” törvényszerűségeit és szabályait. Ezzel a módszerrel ma már egyre többen találnak vissza önmagukhoz, és számolják fel problémáikat. Péterrel rendszerterápiáról és családállításról beszélgettünk.
Rólunk: Mi az a rendszerterápia és családállítás?
Kiss Péter: A családállítás valójában egy rendszerterápiás módszer, ahol a rendszerszemlélet szerint vizsgáljuk a különböző tényezőket és azok hatásait. Például a szomatodráma egy hasonló elven működő rendszerterápiás módszer. Amikor ránézünk egy problémára, akkor azt vizsgáljuk, hogy abban milyen tényezők szerepelnek, és ezek között milyen összefüggés fedezhető fel. Így jutunk el egy olyan pontra, ahonnan egy új rálátás nyílik a kliens számára. Bert Hellinger német pszichoterapeuta, a módszer kidolgozójának pontosabb meghatározása szerint szisztematikus-fenomenologikus rendszerterápia, vagy egyszerűbben családfelállítás.
Rólunk: Mikor és miért kezdett el ezzel foglalkozni?
Kiss Péter: 15 éve találkoztam ezzel a módszerrel. Elmentem Magyarországon egy csoportba, és bár félig tetszett, félig kevésbé, azt követően elmentem egy terapeutához, ahol egy másik módszer szerint haladtak, na és az nagyon megtetszett. Ezen a képzésen részt vettem és elkezdtem ezzel foglalkozni, tanulni és később dolgozni.
Rólunk: Milyen feltételei vannak annak, hogy az ember rendszer-terapeutaként működhessen ?
Kiss Péter: Valamilyen humán területen szerzett előtanulmány és kell, hogy legyen az emberben valamilyen pszichológiai vagy pedagógiai belső ismeret ahhoz, hogy ebbe be tudjon lépni.
Rólunk: Főként Budapesten tart előadásokat, csoportos, illetve egyéni foglalkozásokat. A weboldalán meghirdetett programok alapján gondolhatnánk azt is, hogy budapesti, de valójában Ausztriában él. Mióta lakik Bécsben?
Kiss Péter: Feleségemmel a ‘80-as évek végén költöztünk ki először Bécsbe, de a rendszerváltáskor megnyíló új lehetőségek között felmerült egy igen kecsegtető állásajánlat egy nagyvállalatnál. Akkor visszaköltöztem Magyarországra, és nem sokkal később a feleségem is követett. 10 évvel ezelőtt aztán ismét hoztunk egy döntést, és ismét elköltöztünk. Ezúttal azonban berendezkedtünk a hosszabb ittlétre. Koromból és helyzetemből adódik, hogy Bécsben nem fogok tudni kialakítani egy akkora klienskört, mint amit Budapesten sikerült egy évtized alatt, így az ottani kötődéseim megmaradtak.
Rólunk: A második kiköltözés 5 éve történt, és mostanra sikerült itt Bécsben is kialakítani egy terápiás csoportot. Kellő számú kliens tudott összejönni, és ehhez gratulálok! Német nyelven is tart terápiát?
Kiss Péter: Ha van rá igény, akkor a német nyelvvel is kísérletezem, de bevallom őszintén, a terápiás munkában nagyon nagy szerepe van a nyelvi árnyalatoknak, és nagyobb biztonságban érzem magam egy magyar nyelvű terápiás munkában, úgyhogy elsősorban inkább a magyarok számára vagyok elérhető. Tavaly novemberben már összejött volna a csoport, de akkor a járványügyi helyzet miatt nem tudott elindulni. Ebből a csoportból, illetve azóta újonnan csatlakozottakból végül most el tudtuk indítani az első bécsi magyar nyelvű családállító rendszerterápia-csoportot.
Rólunk: Az elmúlt 5 évben sok bécsi magyar klienssel dolgozott. Az otthoniakhoz képest vannak kimondottan itteni magyarokra jellemző nehézségek, vagy ilyet nem lehet kijelenteni?
Kiss Péter: Nyilván az idegen közegben való létezésből adódnak általános egyéni problémák. A beilleszkedés nehézségeivel való szembenézés, a párkapcsolatokra nehezedő külön kihívások jelentősek, de igazán kirívó különbséget nem tudnék kiemelni. A kelet-európai és nyugat-európai szemlélet közötti különbség már jelentősebb. A rendszerszemlélet itt is megjelenik. A kelet-európaiság rányomja a bélyegét az egyéni kapcsolatokra és dinamikákra. A kiegyensúlyozottabban fejlődő nyugati társadalmakban felnövő egyénekhez képest látok különbséget. Ha például két magyar találkozik, akkor az első kérdés után elkezdődik a negatívumok listázása, míg egy nyugati társadalmakban szocializálódott egyén elkezdi sorolni vidáman, hogy mik vannak. Mi inkább panaszkodunk. De ez egy nagyon régóta fennálló különbség.
Rólunk: Egyéni szinten tudunk ezen változtatni?
Kiss Péter: Mindenképpen! Nagy híve vagyok annak, hogy ezeket a rossz mintázatokat írjuk át! Ismerjük fel, hogy megvan bennünk az a szabadság, ami szerint rendelkezhetek magammal, hogy átírhatóak a belső folyamatok, kiegészíthetem, elvehetek belőle, kiszínezhetem, szóval nem kell feltétlenül azt követni, amit akarva-akaratlanul kaptam a rendszertől. Ez egy feladat, amin szerintem érdemes dolgozni saját magunk miatt, és pláne azért, hogy ne adjuk tovább a gyerekeinknek!
Rólunk: Hogyan látja, ezekben a különösen nehéz időkben mi a feladatunk magunkkal?
Kiss Péter: Most egy olyan kort élünk, amikor próbára vagyunk téve. Globálisan és az egész emberiségre vonatkozóan. Ez a próbatétel időszaka, és ez már egy jóideje tart. Felismertük, hogy a létezésünkkel pusztítjuk a világunkat, erre jöttek egyértelmű utalások, de mi nem vettük komolyan, aztán jött egy nagyon erős üzenet, amit a járvány hozott. Nagyon bízom benne, hogy ezek a jelzések elegek lesznek most már ahhoz, hogy felébredjünk, és azt mondjuk, hogy olvassuk a jeleket, és elkezdünk cselekedni!
Akár ez is tetszhet
