Jókai 200 Bécsben

Bécs szívében, a Collegium Hungaricumban rendezték meg a Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából szervezett tudományos konferenciát, amely az író életművét a Monarchia kulturális és nyelvi hálózatába ágyazva vizsgálta. A kétnapos tanácskozást a Bécsi Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem szervezte az Osztrák–Magyar Akció Alapítvány támogatásával.

November 24-én és 25-én rendezték meg a Jókai 200 konferenciát, amelynek középpontjában Jókai Mór európai kapcsolódásai és német nyelvű megjelenései álltak. Különös figyelmet szenteltek annak az impozáns vállalkozásnak, amelynek Jókai maga volt a magyar főszerkesztője: Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben című monumentális sorozatnak, ismertebb nevén a Kronprinzenwerknek. A kiadvány Rudolf trónörökös kezdeményezésére készült, 21 díszes magyar kötete 1886 és 1901 között jelent meg, és több mint 18 900 oldalnyi terjedelemben mutatta be a Monarchia soknyelvű, sokkultúrájú
világát. A német változat 24 kötete 1902-ig készült el.

Ez a háttér adta a bécsi konferencia alapgondolatát is. „Két évvel ezelőtt tartottuk a Petőfi 200-at. Akkor már tudtuk, hogy szeretnénk folytatni, és adta magát, hogy Jókairól is itt, Bécsben beszéljünk.” – mondta Blaskó Katalin, a Bécsi Egyetem Mag. Dr. fokozatú oktatója, a konferencia egyik szervezője és a magyar–osztrák tudományos együttműködések aktív közvetítője. A kétnapos konferencia szervezőit az is motiválta, hogy Ausztria és Magyarország közös történelmi tereiben újraértelmezzék Jókai helyét. Bár Magyarországon 2024-ben számos Jókai-konferencia zajlott, a bécsi esemény különleges fókuszt választott: a német fordításokat, a Habsburg-családhoz fűződő kapcsolatokat, és Jókai Monarchián belüli szerepét.

„A 200. évforduló kapcsán az újabb kutatásokból egyre világosabban látszik, hogy Jókai európai szinten is ismertséget szerzett.” – foglalta össze Csikós Gréta, a Szegedi Tudományegyetem és a Bécsi Egyetem doktori hallgatója, egyben a konferencia egyik szervezője. „Éppen ezért az volt a hipotézisünk, hogy a Bécsi, illetve tágabban a Habsburg Monarchia kontextusában megpróbáljuk feltérképezni a kulturális közéletben betöltött szerepét.” A konferencia előadásai így tematikus csomópontok mentén szerveződtek: Jókai kapcsolatáról a Habsburg uralkodóházzal, műveinek fordítóiról és fordítástörténetéről, valamint a Kronprinzenwerk – informálisan így nevezték – monumentális vállalkozásáról, amelynek magyar szerkesztői között Jókai maga is vezető szerepet játszott. „Innen jött az ötlet, hogy megpróbáljuk felmérni, hogyan helyezhető el Jókai a Monarchián belül, vagyis milyen szerepe volt a magyarok helyzetének és a magyar–osztrák kapcsolatoknak a formálásában.” – tette hozzá Csikós Gréta. A konferencia előkészítését intenzív kutatómunka előzte meg, amely mélyebb betekintést adott az életmű kevésbé ismert összefüggéseibe is.

„Nagyon fontos volt számunkra, hogy nemzetközi kutatókkal is felvegyük a kapcsolatot.” – folytatta. „Sikerült berlini, osztrák és természetesen számos magyar kollégát megszólítani, akik már korábban is foglalkoztak ezekkel a témákkal.” A konferencia így valódi tudományos platformmá vált, ahol nem újonnan indított kutatások bemutatására került sor, hanem „olyan szakemberek eredményei találkoztak, akik már évek óta dolgoznak ezeken a kérdéseken – mi pedig megteremtettük azt a teret, ahol ezeket meg lehetett osztani, és ahol érdemi eszmecsere jöhetett létre.” A program a bölcsészettudományok széles spektrumát szólította meg. Irodalomtörténészek, történészek, kultúrtörténészek, művészettörténészek és fordításkutatók mutatták be eredményeiket – mindannyian olyan témákban, amelyek Jókai közép-európai kapcsolódásait világítják meg.

A szervezők szerint ez a fajta tudományos „kultúrtranszfer” kifejezetten gyümölcsöző: „Ez egy igazi interdiszciplináris együttműködés. Rendkívül inspiráló volt látni, ahogy a különböző területek kutatói egymás szempontjait is beépítették a közös gondolkodásba.” – mondta Blaskó Katalin. A konferencia egyik központi kérdése az volt, miként fogható meg Jókai Mór szerepe a Monarchia kulturális szerkezetében. Az előadók többek között Jókai Habsburg-kapcsolatait, József főherceg irodalmi ábrázolását, az író német nyelvű fordításait és műveinek politikai-kulturális értelmezéseit vizsgálták. A résztvevők szerint a tanácskozás megerősítette azt a tendenciát, hogy Jókai műveit ma újrafelfedezik: nemcsak Magyarországon, hanem a Monarchia egykori területein is.

A szervezők már egy tanulmánykötet előkészítésén dolgoznak, amely a konferencia eredményeit fogja összefoglalni. A program kísérő eseménye egy történelmi városvezetés volt, amely Jókai bécsi tartózkodásainak helyeit érintette. A séta végén a résztvevők a Hotel Wandelnél álltak meg – ez volt Jókai törzsszállodája, amikor Bécsben járt. „Felmehettünk a második emeletre is, ahol Jókai mindig megszállt. A szobájába nem jutottunk be, de pár méterre megközelítettük.” – mesélte egyikük. A hotel személyzete ma már keveset tud a hajdani híres vendégről, de a résztvevők mégis élményként élték meg, hogy ilyen közeli kapcsolatba kerültek az író egykori bécsi világával.

A Petőfi 200 és Jókai 200 konferenciák után a szervezők már a folytatáson gondolkodnak. „Nagyon sok remek ötletünk van. Szeretnénk továbbvinni ezt a kultúra-közvetítő konferenciasorozatot, mert rendkívül hasznos mindannyiunknak.” – mondta Blaskó Katalin. A következő tematikát még nem árulták el, de annyi biztos: továbbra is az osztrák–magyar kapcsolatok, a közös történelmi hagyományok és a kulturális együttműködés áll majd a középpontban.

A konferencia bebizonyította, hogy Jókairól ma is lehet újakat mondani – különösen akkor, ha kilépünk a nemzeti keretek közül, és közép-európai térben vizsgáljuk meg azt a szerteágazó életművet, amely immár 200 éve formálja kultúránk közös történetét.

Fotók: Horváth Nóra