Tizenhét évesen már dolgozott. Kamaszként még nem volt konkrét terve, nem tudta, milyen pályát szeretne. „Elmentem dolgozni, mert ez volt a legegyszerűbb” – így emlékezett. Évekkel később aztán megérkezett az, ami meghatározza azóta is mindennapjait: a varrás. Munkája, hivatása, szenvedélye. Lederer Sabrina varrónő mesélt a Rólunk olvasóinak.
Felsőőrött született. Szombathelyi származású édesanyja hosszú ideje Ausztriában él, itt ismerkedett meg osztrák édesapjával. Gyerekkorát a gyakori váltások jellemezték, sokat költöztek, így a hatát mindkét oldalán több intézményben is tanult: Rohoncon volt óvodás és első osztályos, majd egy vasi községben, Pecölön folytatta tanulmányait, később a szombathelyi Paragvári Utcai Általános Iskola diákja lett, és tanult az oladi iskolában is. Két kultúrában nőtt fel. A magyar és a német nyelvet egyszerre sajátította el. A kétnyelvűség számára nem csupán előny a mindennapi létezésben, hanem identitás is: úgy véli, két nyelvvel több az ember. „Évekig éltem Magyarországon is, ám igazán Ausztriában érzem magam otthon. Burgenlandban sok a magyar, rendszeresen használom a nyelvet. A magyar ügyfelek könnyebben fejezik ki magukat anyanyelvükön, megkönnyebbülnek, mikor meghallják, hogy magyarul szólalok meg. Talán emiatt nyitottabbak, több bizalommal fordulnak hozzám. A német nyelv pedig az osztrák megrendelőkkel való kapcsolattartásban biztosít stabil alapot.”
Nem tanult tovább, tizenhét évesen kezdett el dolgozni, hamar eljött a szülői házból is, önállóan menedzselte magát. Sokáig gyárban ténykedett, a monotonitástól azonban néhány év után besokallt, hiányzott mindennapjaiból a kreativitás megélése, az alkotás élménye. „Felnőttként kezdtem el képezni magam, munka és család mellett esti iskolában tanultam négy évig.
Szerettem volna egy izgalmas, inspiráló feladatot, amellyel teremthetek, megvalósíthatok. A varrást választottam. Már az első perctől éreztem, hogy feltölt, megemel, folyamatosan fejlődhetek, napról napra több leszek általa. Ez az utam.
Egy alkalommal belém hasított az isteni szikra, hogy szívesen nyitnék egy menyasszonyi ruha üzletet. A gondolatot tettek követték, saját vállalkozást indítottam, megvalósítottam álmomat: 2022-ben megnyitottam Alsóőrött a szalont.„
Carmen Hutter bécsi szabómester egy alkalommal Alsóőrött járt, betért Sabrina boltjába. Két szakmabeli találkozott: hosszasan beszélgettek, attól a pillanattól kezdődően barátságban vannak, Carmen évtizedes rutinjával, jártasságával, tudásával támogatja fiatalabb pályatársát. „Az egyik legizgalmasabb munkám ezidáig egy barátnőm menyasszonyi ruhájának elkészítése volt. Nem rendelkeztem még tapasztalattal a területen, de vállaltam a kihívást. Együtt terveztük meg a viseletet, nem volt B terv. Mély tanulási folyamat volt önismeret szempontjából is: nem tettem még próbára magamat efféle helyzetben, gondolkodás nélkül beleugrottam, és sikerült. Meghívtak az esküvőre is, sőt, a több, mint két méteres fátylat én vittem az oltárhoz: katartikus élmény volt. Nem csak az, hogy láttam, miként varázsolta a menyasszony élővé, valóságossá a munkámat, hanem a személyes közreműködésem is, hiszen én kísérhettem. Megerősített, hogy annak idején jól választottam.„
Három évig üzemelt a kedves, jó hangulatú bázis Alsóőrött, azonban az utolsó hónapokban körvonalazódott, hogy egyre nagyobb terhet jelent minden területen maximálisan helyt állni. Az eladás, a varrás, a közösségi médiában való jelenlét, az önfejlesztés különféle kurzusokon, egyszerre volt jelen Sabrina életében a család, a gyereknevelés, a háztartásvezetés mellett. Kislánya 13 éves kamasz, igényli édesanyja állandó figyelmét. A motiváció, a lelkesedés óriási volt, sajnos, a teher is. 2025 második feléig tartott ez a szakasz. Az újratervezés időszaka következett. „Nehéz döntés volt, heteken át őrlődtem, mi a helyes lépés, végül bezártam. Az eladást megszüntettem, a varrodát pedig hazahoztam. Tartottam egy rövid szünetet, amíg rendeztem a cég ügyeit, átszerveztem az otthoni teendőket, majd idén januárban újra indultam. Tapasztaltam, tudatosabbá váltam. A műhely a lakás egyik szobájában van, így jobban be tudom osztani az időmet, hatékonyan tudok dolgozni, ügyeket intézni, és nem utolsó sorban a lányommal foglalkozni. Elengedhetetlen számomra, hogy együtt legyek vele. A közelmúltban megrendezett, burgenlandi Magyar bálon viselt ruhámat például közösen terveztük: Jasmine készített egy skiccet, majd ketten tűztük fel az anyagot a próbababára. Amikor esténként dolgozom, ott ül mellettem. Várva várt esti program mindkettőnknek.
A varrás „Gombóc Artúrja”: mindenféle felkérést vállal: a nadrágrövidítéstől a báli ruha átalakításig a szalagavatós kosztüm megvarrásáig széles a paletta. Tervezi, hogy a jövőben a mestervizsgát teljesíti, ezért rendszeresen képzésekre jár. Célja, hogy saját tervezésű, egyedi ruhákat alkosson. A férfiszabászat iránt is érdeklődik, ez külön képesítést igényel. „A varrás számomra hivatás. Ha ma kellene kitalálnom, mihez kezdjek, újra ezt választanám. Amikor leülök a géphez, a háttérben szól valamelyik kedvenc zeném, akkor megszűnik körülöttem a világ. Sok mindent autodidakta módon tanultam meg, igyekszem folyamatosan fejleszteni magam, tanulom az új trendeket, irányzatokat. A gyakorlat, a kitartás és a mentorom sokat segítettek. Augusztusban leszek harmincnyolc éves. Az elmúlt évek megtanítottak mérlegelni, határokat húzni, türelmet gyakorolni, elfogadni, hogy nem feltétlenül kell mindent egyszerre megvalósítani.” A korai munkába állás, a későbbi esti tanulás mind részei annak az útnak, amely végül azzá tette, aki ma ő: Lederer Sabrina kétnyelvű varrónő.
Fotók: Lederer Sabrina
