Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar hegedűművész, a Kelemen-vonósnégyes alapítója és máig első hegedűse. Tizenegy éves korától a Zeneakadémia kiemelt tehetségek tagozatán tanult hegedülni, bár állítja, nem számított csodagyereknek. 2024 októbere óta a Grazi Művészeti Egyetem professzoraként saját hegedűszakos osztályt vezet. Grazba jövet mindig megáll Lendvajakabfán, az aprócska zalai faluban, ahol feleségével egy kultúrpajta létrehozásán dolgoznak. Kelemen Barnabással beszélgettünk.
Rólunk.at/Gazdik Anna: Pertis Zsuzsa csembalóművész és Kelemen Pál gordonkaművész fiaként, valamint Pertis Pali cigányprímás unokájaként felmerült valaha is Önben, hogy nem zenész lesz, hanem mondjuk mikrobiológus? A családja mit szólt volna ehhez?
Kelemen Barnabás: Én már háromévesen tudtam, hogy hegedülni szeretnék, de biztos vagyok benne, hogy a szüleim bármi másban is támogattak volna. Édesapámnak széleskörű érdeklődése volt, a fizikától kezdve a matematikán át a földrajzig mindenről tudtam tőle tanulni. Anyukám pedig, amikor nem akartam gyakorolni a hegedűt, egyszer azt mondta nekem: „Barnácskám, úgyis úgy szereted az autókat, menj el autószerelőnek!” De az, hogy tényleg óriási potenciál lehet bennem, csak tizenegy éves korom körül vált bizonyossá.
Kelemen Barnabás (Budapest, 1978. június 12.) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar hegedűművész. Pertis Pali cigányprímás unokája, Pertis Zsuzsa csembalóművész és Kelemen Pál gordonkaművész fia. Tizenegy évesen felvételt nyert a Zeneakadémia kiemelt tehetségek tagozatára, diplomáját ugyanitt, 2001-ben szerezte meg. 2009-ben hozta létre saját vonósnégyesét, a Kelemen-vonósnégyest, melynek máig első hegedűse. 2005 óta tanít a Zeneakadémián, 2024 óta a Grazi Művészeti Egyetem professzora. Feleségével, Kokas Katalinnal együtt a nyaranta megrendezett Fesztivál Akadémia Budapest művészeti vezetője.
Rólunk.at/Gazdik Anna: Emlékszik arra, hogy ez hogy derült ki?
Kelemen Barnabás: Nagyon pontosan emlékszem arra a momentumra, amikor mindez komolyra fordult. Együtt játszottunk anyukámmal, én hegedültem, ő pedig kivételesen csembalón kísérte azt, amit mindenki zongorán szokott, és nem tudott nekem olyan zenei labdát feldobni, amit én ne tudtam volna lecsapni. Rengeteget nevetgéltünk, és máig biztos vagyok benne, hogy abból a pillanatból csírázott ki nálam a fantázia, a tehetség, az inspiráció és az egész zenei tudatalatti, amiből máig építkezem. Onnantól, ha koncertem volt, anyukám mindig azt mondta: „fiam, a színpadon koncentráltan hülyéskedünk”. Nem véletlen, hogy a világ legtöbb nyelvén a hangszereken „játszanak”.
Rólunk.at/Gazdik Anna: De akkor honnan tudta mégis már háromévesen, hogy éppen a hegedű lesz az Ön útja?
Kelemen Barnabás: Ez két fontos példaképre vezethető vissza. A szüleim a Liszt Ferenc Kamarazenekar tagjai voltak, egész kicsi koromtól kezdve vittek magukkal a próbákra és a koncertekre. Engem pedig teljesen elvarázsolt a zenekar egyik alapítója és koncertmestere, Rolla János hegedűművész. A másik pedig természetesen a nagyapám, Pertis Pali cigányprímás volt, még mindig lenyűgöz, ahogy ő hegedült. Kisgyerekként főleg a rádióban hallhattam őt, olyankor mindig abbamaradt a beszélgetés a családban, akkora ámulattal hallgattuk.
Rólunk.at/Gazdik Anna: Ma hogy játszik a legszívesebben: szólót, kamarazenét vagy hegedűversenyt?
Kelemen Barnabás: Bach szóló szonátái természetesen a legmagasabb szintű zenei megélést jelentik nekem, de másokkal is szeretek együtt játszani, így a Kelemen-vonósnégyesben, amelynek az alapítója vagyok, vagy március elején például Andreas Ottensamer magyar származású osztrák klarinétművésszel volt közös kamarakoncertünk Budapesten a MÜPA-ban.
Rólunk.at/Gazdik Anna: Jelenleg milyen hangszeren játszik?
Kelemen Barnabás: Nemrég az a megtiszteltetés ért, hogy megkaptam Rolla János hegedűjét a Magyar Államtól. Először egy 1683-as Stradivarin játszhattam, utána pedig szintén a Magyar Államtól volt nálam kölcsönben egy Guarneri, amin Kovács Dénes játszott 15 évig. Eredetileg Draskóczy Gábor Londonban élő, világhírű hegedűkészítőtől rendeltem egy hangszert. Ő az, aki egy hegedűvel két nagydíjat is elhozott Amerikában: megnyerte a legszebb és a legjobban szóló hangszer díját is. A tőle rendelt hangszert aztán a fiamnak adtam, mert mégis úgy gondoltam, hogy a régi hegedűket nem lehet felülmúlni. Hihetetlen, de igaz, hogy az 1400-as években már tizedmilliméterekre pontosan meg volt tervezve az ideális hegedű, pedig akkor még sokkal kisebb termekben játszottak, és teljesen máshogy, mint ma.
Rólunk.at/Gazdik Anna: A koncertezés mellett fontos szerepet játszik az életében a tanítás is, 2024 októbere óta a Grazi Művészeti Egyetem professzora. Mi az, amit kifejezetten Kelemen Barnabástól tanulhatnak meg a diákok?
Kelemen Barnabás: Annak ellenére, hogy az osztályomat megörököltem az elődömtől, nagyon jó légkört tudtunk kialakítani. Számomra nagyon fontos a technika, azaz a helyes hangszertartás: nem szeretném, ha a diákjaimnak később tönkremenne a hüvelykujja vagy gerincferdülése lenne, ezért kifejezzen figyelek arra, hogy mindenki a fizikai adottságainak megfelelően fogja a hegedűt. Ezen kívül szeretem, ha az előadásmódban megpróbálunk hűek lenni a korhoz, amelyben az adott darab született. Ezt a barokkal már elég jól tudjuk, nekem is van barokk hegedűm, két barokk vonóm, de a 19-20. századi zeneszerzőknél mégis hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni, pedig Bartók, Sztravinszkij, Ravel vagy Prokofjev korában is máshogy játszottak, mint ma, a 21. században. A legfontosabb pedig az, hogy mindenkinek megtaláljuk az egyéni hangját. Én nem szeretném, ha később felismerhető lenne, hogy „ő egy Kelemen-tanítvány”.
Rólunk.at/Gazdik Anna: Az ausztriai magyar közönség hol hallhatja legközelebb?
Kelemen Barnabás: Grazban mindenképpen kell tartanom egy bemutatkozó koncertet, ennek még nincs meg az időpontja. Viszont kevesen tudják, hogy Magyarország 7. legkisebb településén, Lendvajakabfán vettünk a feleségemmel még a koronajárvány alatt egy régi parasztházat a szomszédos telkekkel, ahol megvalósítjuk régi álmunkat: egy kultúrpajtát hozunk létre, és művészeti kurzusokat is szervezünk. A helyszín ideális lesz a mester-tanítvány műhelymunkához: jöhet egy professzor 6-8 diákkal, mindenki külön kis faházban lesz elszállásolva, ahol zavartalanul gyakorolhat, esetleg csak a környékbeli rókák, szarvasok és őzek bukkanhatnak fel a házak között. Május 30-a és június 1-je között ott tartjuk a 26. Virágzás Napjai Springfestet, ahol színész barátokkal közösen színpadra visszük Kertész Imre „Kaddis a meg nem született gyermekért” című könyvét, lesz népzene, délszláv zene, Bartók-vonósnégyes, kerámia látványégetés, helyi termelői piac sajttal, mézzel és tökmagolajjal, és sok más program is. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Akár ez is tetszhet
