2024 nyarán indult egy találkozósorozat magyar egyéni és kisvállalkozóknak Bécsben, amely Magyarországon már 2023 decembere óta működik. A „Különleges és Egyedi. Pont mint Te.“ címmel szervezett esemény célja, hogy összekösse a különböző szakmák képviselőit, valamint lehetőséget biztosítson a vállalkozóknak és vállalkozni vágyóknak, hogy bemutatkozhassanak, megoszthassák tapasztalataikat, és beszélhessenek céljaikról és jövőképükről. Az alapító és megálmodó Nagy Barbara, Bécsben pedig Risinger Dóra csatlakozott hozzá szervezőként.
Rólunk.at /Horváth Nóra: A Különleges és Egyedi. Pont mint Te. facebook csoport több mint 500 aktív tagot számol. Hogyan és miért jött létre ez a kezdeményezés?
Nagy Barbara: A rendezvényen én is pont hasonló kérdéseket szoktam feltenni azoknak, akik részt vesznek: mit csinálnak, miért választották ezt a tevékenységet, miért kezdték el, és azóta változott-e a céljuk. COVID után, amikor a világ újra megnyílt, nagyon örültem a személyes találkozásoknak. A járvány idején online kávézásokat szerveztem, videóhívásokon keresztül beszélgettünk, de hatalmas felüdülés volt újra személyesen találkozni. A szépség- és wellnessiparban használt termékekkel és technológiákkal, valamint egy speciális mérőeszközzel foglalkozom, amelyek segítenek az embereknek pontosabb képet kapni az egészségükről vagy például a bőrük állapotáról. Erről egyébként a találkozókon nincs is szó. Valójában az egész onnan indult, hogy mindig is kíváncsi voltam, ki mivel foglalkozik, kinek milyen sikerei vagy éppen elakadásai vannak, hogyan tudunk egymástól tanulni, hogyan tudjuk egymást támogatni. A különböző szakmák, a művészek, a rengeteg kreatív ember – hogyan tudnak egymáshoz akár szakmailag, akár emberileg kapcsolódni? Az első ilyen rendezvény végén a résztvevők azt kérdezték: „Barbi, mikor lesz a következő?”
Győrben Németh Ibolya, Lőrincz Annamária, Székesfehérváron Langó Mónika, Novekné Korán Gabriella, Szombathelyen Tóth Edina, Lendvai Szabina, és Budapesten Pataki Zoltánné (70 pluszosként elképesztő lendülettel) szervezik ezeket a programokat. Nem titok, hogy ebben az évben újabb városokban is elindulunk.
Rólunk.at /Horváth Nóra: Az otthon az esetedben Bécset jelenti. Mit jelent számodra ez a közösség, és hogyan látod a szerepedet benne?
Nagy Barbara: Ez nekem egy szívügyem, egyfajta ikigai vagy küldetés. Célom, hogy összehozzam az embereket, kapcsolatokat teremtsek, inspiráljam őket, és élményt adjak a saját sikertörténetemen keresztül. Sokan látják, milyen hatással lehet egy ember a másikra, milyen az, amikor valaki nyitott. Nem mondanám, hogy túlzottan spirituális vagyok, de mintha megnyílnának a terek és az energiák, és az egész teremnek sajátos rezgése lenne. Mindenki jól érzi magát, és visszavágyik ide. Ez már nem is rendezvény, hanem közösség. Például amikor az osztrák orvos, akit tolmáccsal rendszeresen részt vesz a találkozókon ezt mondta: „Ha egy szót sem értek abból, amit mondotok, akkor is érzem a hangulatot, látom az emberek arcán a lelkesedést, amikor bemutatkoznak. Látom, ahogy a résztvevők a bemutatkozás után egymáshoz fordulnak, beszélgetnek, és ebből valódi együttműködések, üzleti és művészeti projektek születnek.” Akik kizárólag profitorientált szemlélettel érkeznek, általában nem térnek vissza – a közösség természetes módon kiszűri őket. Sokszor már az első pillanatokban látni, ki az, aki csak üzleti lehetőséget keres, és ki az, aki valóban nyitott a közösségi élményre. A legszebb az egészben, amikor valaki másként távozik, mint ahogy érkezett. Mindig hangsúlyozom: „Menjünk haza jobb emberként.” Ide jövünk egy bizonyos gondolkodásmóddal, céllal vagy érdekkel, de hogy mit viszünk magunkkal, azt végül maga a közösség formálja.
Rólunk.at /Horváth Nóra: A kapcsoltatokon és barátságokon kívül, üzlet is szövődik a találkozókon?
Nagy Barbara: Amikor különböző szakemberek – fotósok, divatáruüzletek tulajdonosai és ékszerkészítők – összeállnak, ott már üzleti lehetőségek is megjelennek. Bécsben is sikerült létrehozni egy ilyen együttműködést: egy fotográfus, Sopronfalvi Ildikó, aki Berlinből költözött vissza Budapestre, de Bécsben volt műterme, egy kismartoni divatáruüzlet tulajdonosával, Koch Gyöngyivel és Litvin Natasával dolgozott együtt. Natasa a különleges, ékszereivel hódított, miközben drágakövekkel is foglalkozik. Ez a kontraszt – a gyémántok és a horgolt játékfigurák egymás mellett – tökéletesen megmutatja, milyen sokszínű a világunk. Mégis, amikor jobban megismerjük egymást, kiderül, hogy akár a múltunk, akár a víziónk hasonló. Az ilyen találkozások hetekig inspirálnak, és végül az online térben is sikereket hoznak.
Rólunk.at /Horváth Nóra: Hogyan néz ki egy ilyen találkozó? Mondasz egy motiváló beszédet, amit aztán a kis asztaloknál ülő csoportok megvitatnak?
Nagy Barbara: Amikor bemutatkozom, röviden elmondom, hogy Bécsben élek, és egyedül nevelem a 12 éves lányomat. Ez az esemény azért jött létre, hogy vállalkozók és vállalkozni vágyók bemutatkozhassanak, és kapcsolatokat építhessenek egymással. Megemlítem, honnan indult ez a rendezvény, és mely városokban elérhető. Azt is elmondom, hogy van egy online csoportunk, de elsősorban az offline találkozók a lényegesek.„Kérlek benneteket, hogy sorban, tetszőleges sorrendben mutatkozzatok be! Ahogy a meghívóban is szerepelt, itt lehetőségetek van arra, hogy két-két és fél percben elmondjátok, mi fontos számotokra a vállalkozásotokkal vagy önmagatokkal kapcsolatban. Nem fogok tapsolni, nem mérek időt, de tisztelettel és figyelemmel legyünk egymás iránt. Hányan vagyunk itt? Valaki összeszámolta már? Harminchatan? Akkor, ha az egész rendezvény háromórás, mindenkinek körülbelül két perc jut a bemutatkozásra. Így a végén még marad idő arra is, hogy mindenki odamenjen ahhoz, aki felkeltette az érdeklődését, beszélgetések és akár új együttműködések is kialakulhassanak.” Minden alkalom más: volt már olyan, hogy az egész asztaltársaság mantrákat akart tanulni, vagy éppen az OSHO kártyák után érdeklődött, esetleg rátalált a weboldal fejlesztőjérel. Ajánljuk egymást. De mindig az adott közösség összetétele határozza meg a dinamika alakulását. Gyakran előfordul, hogy a bemutatkozások után az esemény önálló életre kel – az emberek egymásra találnak, beszélgetések indulnak, fotózkodnak, ötleteket cserélnek. Minden alkalom végén elhangzik a már megszokott kérdés: „Mikor lesz a következő?” Ezért előre beosztottuk a következő félév találkozóit: Győr, Bécs, Szombathely, Fehérvár, Budapest – így mindenki tud tervezni és kapcsolódni. A bécsiek szívesen mennek Győrbe, a győriek, szombathelyiek, fehérváriak pedig gyakran látogatnak el Bécsbe. Mindig van egy közös téma, ami sokakat érdekel. Az első bécsi alkalomra például meghívtam Richter Gabriellát, aki adótanácsadással és társadalombiztosítási joggal foglalkozik. Félórás előadást tartott, óriási sikere volt és azóta több vállalkozót és vállalkozni vágyót tudunk irányítani hozzá.
Rólunk.at /Horváth Nóra: A következő találkozó március 1-én lesz Bécsben. Kik lesznek a meghívottak, kik fognak bemutatkozni?
Nagy Barbara: Most a Bécsi Magyar Iskolából Csenge (Bajka Kinga Csengele – szerk.) fog érkezni, és elmondja, milyen tagszervezetek léteznek, milyen színházak, programok érhetők el, és egyáltalán mire való a Bécsi Magyar Iskola. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egy hagyományos pedagógiai intézmény, ezért kértem meg őt a bemutatásra, mert sokan még nem ismerik. Az ezt következő alkalommal egy olyan hölgy érkezik, aki abban segít, hogy megtaláljuk a küldetésünket, felismerjük az elakadásainkat, és megtanuljuk azokat feloldani. Azért hívtam őt, mert sokan vagyunk itt – jógaoktatók, hangtálterapeuták, spirituális vezetők, családállítók –, akiknek ez a téma különösen fontos lehet. Persze, amikor például Sisák Lívia bemutatkozott a hangtálakkal, sokan ellátogattunk az ő rendezvényére is. Utána ki is posztoltuk az élményt: én például elmentem, kifizettem a hozzájárulási díjat, együtt jógáztunk, hangtálaztunk, beszélgettünk. Megosztottuk a facebookon, hogy milyen fantasztikus élmény volt, és még utána is milyen jókat beszélgettünk. Sokan írták nekem: „Ne már, Barbi, legközelebb elmehetek veled? Persze, de nélkülem is nyugodtan mehettek, drágáim, én nem kell, hogy mindenhol ott legyek!” Így lehet népszerűsíteni azokat az embereket, akik nemcsak az ingyenes rendezvény miatt jönnek, hanem valóban hisznek abban, hogy időt kell befektetni ahhoz, hogy a közösségi kapcsolódás később profitot hozzon a saját vállalkozásukban. Ez egy szemléletmód, egy üzleti hozzáállás, ami hosszú távon térül meg.
Rólunk.at /Horváth Nóra: Hova tart ez az egész mozgalom? A jövőbeli cél az, hogy minél nagyobb legyen a közösség, vagy valami más?
Nagy Barbara: Az első rendezvényen megjelent egy lány, aki elmesélte, hogy a COVID alatt annyira kétségbeesett, és olyan mélypontra került, hogy már a „mind meghalunk” kategóriába sorolta magát. Ekkor találkozott egy mesterrel vagy tanítóval – talán ő is coach volt –, de nem abból a fajtából, aki egyik napról a másikra elvégzi a tanfolyamot, és másnap már a világ megváltásán dolgozik. Ez a segítő azt mondta neki: „Figyelj, kezdj el valamilyen alkotó tevékenységet! Rajzolj, fess, csinálj valamit! Próbáld megtalálni, mi az, ami igazán leköti a figyelmedet.” A lány elkezdett gyöngyöt fűzni – először nagy gyöngyöket, aztán kisebbeket, végül mikrogyöngyöket is. Olyan ékszereket kezdett készíteni, hogy mára már saját webshopja van, és ebből szeretne megélni. A történet itt még tovább mélyült: a rendezvényen a lány egyszer csak belenézett a tömegbe, és felismerte az óvónőjét. Először bizonytalanul megszólalt: „Elnézést, Mónika néni, nem ön az?” Mónika néni pedig előállt, és kiderült, hogy ő az üzlettársam. Hatalmas öröm volt a viszontlátás. Ez egy nagyon különleges pillanat volt, amely megint egy teljesen új dimenziót adott a közösség életének abban a három órában.
Amikor elindult ez az egész, nem gondoltam volna, hogy ekkora dolog lesz belőle. Úgy voltam vele, hogy ilyesmi bárkinek eszébe juthat, bárki megcsinálhatja. De úgy tűnik, hogy nem így van. Sok olyan rendezvény van, amely ebből inspirálódva jött létre, azonban sajnos már megszűnt. Egyszerűen nem volt meg a kitartás, a rendszeresség. Ezért is mondtam azoknak, akik belevágtak, hogy gyerekek, ez óriási felelősség. Havi rendszerességgel meg kell tartani, mert az emberek számítanak ránk. Úgy tűnik, egyre többen akarnak ebben részt venni, és egyre több városban nyílik meg ez a lehetőség. Nagyon fontos, hogy hölgyek és urak egyaránt a közösségünk tagjai. Bizton mondhatom, hogy a férfiak száma ugyanúgy nő köztünk és ez dícséretes. Nem az a cél, hogy egyszer csak háromszáz vagy háromezer fős stadionokat töltsünk meg. Van, aki így képzeli el a jövőt, és minden hónapban elmondja nekem, hogy „Barbi, ebből mi lehet, képzeld el a sportcsarnokot…” Én viszont nem ebben gondolkodom. Amit el tudok képzelni, az az, hogy ebből a rendezvényből idővel kialakulhatnak tematikus workshopok és konferenciák. Például olyan események, ahol festők és művészetpedagógusok tartanak előadásokat, vagy ahol az érdeklődők együtt alkotnak – legyen szó festésről, agyagozásról vagy bármi másról. Egyesek azért jönnének, mert szeretnék bemutatni magukat, mások pedig azért, mert szakmailag is fejlődni akarnak, tanulni és inspirálódni. Ugyanezt el tudom képzelni más területeken is: például nőiességgel kapcsolatos témákban, ahol a résztvevők színtanácsadókkal, szabászokkal, varrónőkkel találkozhatnak, és olyan kérdéseket boncolgatnának, mint „Mit vegyek fel?”, „Milyen színű legyen a hajam?”, vagy akár a kisgyerekes anyukáknak szóló praktikus tanácsok. Hiszen a közösségünkben sokan foglalkoznak ezekkel a témákkal is, és rengeteg inspiráló ember van köztünk. A saját munkámban és a webshop-hálózatban, ahol az első üzlettársam Ausztráliában volt – a barátnőm –, sikernek éltem meg, hogy tudtam neki egy olyan megélhetési formát adni, amit a gyerekei mellett is végezhet. A vele való beszélgetéseket a kislányom is hallotta négyévesen, például amikor a barátnőm megköszönte nekem, hogy segítettem neki. Bármit meg lehet változtatni az emberekben, ha az értéket és őszinteséget képvisel. Legyen szó bármilyen munkáról vagy tevékenységről.
Fotók: Nagy Barbara, Kiemelt kép: Bánhalmi Norbert
