„Anyucikat, akik magyarok és Ausztriában élnek, már nagyon sok csoport összefogja, én pedig szeretném szűkíteni a kört egy családias, anyukás közösségre. Aki környékbeli, és van kedve, szívesen látjuk. Dumcsira, infócserére, bármire. Mindenre, ami anyuk között megeshet.” – olvasható röviden a Magyar Anyucik Oberwart környékén elnevezésű Facebook-csoport bemutatkozása. A közösséget Hollósi Henriette hozta létre és működteti idestova nyolc éve.
Amikor Burgenlandba költöztek, nem talált olyan helyi kommunát a világhálón, amelyben kortársakkal, édesanyákkal felvehetné a kapcsolatot. Nyolchónapos volt az első gyerkőce, amikor megkereste egy anyuka, hogy összejárnának-e. Akkor ütött szöget a fejébe, hogy miért nincs ilyen szerveződés? Legyen ilyen! – így kezdődött a csoport története Heni vezetésével. Akkor még nem gondolta, hogy ez az ötlet hova fejlődik, és ekkora szervezet lesz belőle.
Az online felület az évek során számos nőnek, újdonsült édesanyának segített már megoldani problémáját, születtek barátságok, hosszútávú együttműködések. Lakás, ház, autó bérléséhez, vásárlásához, családi pótlék, babakedvezmény igénybevételéhez, munkahelykereséshez, óvoda -, iskolaválasztáshoz ad információt, egészségügyi, társadalombiztosítási ügyekben naprakész, magyarul beszélő könyvelőt, tolmácsot, banki ügyintézőt, autókereskedőt, ingatlanost, szülész-nőgyógyászt percek alatt ajánl az érdeklődőnek, ahogy kétnyelvű, fejlesztő, zenés-táncos foglalkozások kínálatában is rögtön érkezik válasz. Mit főzzünk? témában receptek sora jön elő, pörögnek az egészséges életmóddal kapcsolatos információk, a babás-mamás tapasztalatok, a gyermeknevelési segélykérések.
Létezik egy segítő közösség, amelynek tagjai senkit nem hagynak magára. A cél az, hogy aki a térségbe költözik, és egyedül érzi magát, ne érezze ezt, még akkor sem, ha ismeretlen emberekhez kell fordulnia kérdéseivel. Ha Henriette épp offline, betegség, egyéb elfoglaltság miatt, a kérdező nem marad válasz nélkül: mindig többen akadnak, akik visszaírnak, kommentelnek, tájékoztatnak. Ez a csoport küldetése: a segítés. Működik magától.
„Az új tagokat (is) kérem szépen, hogy ehhez a rögzített bejegyzéshez írják oda a város, a falu nevét, ahol laknak (#kihollakik)! Barátkozások megkönnyítéséhez jól jöhet! Bandázunk, beszélgetünk, mindenki aranyos, kedves, nem is kell kiírnom a szokásos „ki hogy viselkedjen-dolgot”, mert itt probléma még soha nem volt.” – nincs illemszabály, nincs protokoll, magától értetődő az elfogadás, a tisztelet, az együttérzés belső indíttatás.
Tagjai kizárólag magyar anyukák. Bár, ez nem teljes igaz, mert akad gyermektelen óvodapedagógus, nagymama is. Egy a biztos: férfiak, apukák nem léphetnek be. Mindennek a központi témája a gyermek. Akkor is, ha 20 hónapos, akkor is, ha már 20 éves, és abban az esetben szintén, ha még pocaklakó. Hetente 120-150 bejegyzés a jellemző, a tagok barátkoznak, csevegnek, főként viccesek, kedvesek a posztok, ám sokszor komoly a téma, tapasztalatot, tudást cserélnek a topik résztvevői, előfordul, hogy egy problémát ventilálnak ki, dolgoznak fel. Nagy az összetartás, a közösségi jelleg, összezár a csoport.
„Sziasztok Anyucik, eddig mindig csak passzívan vettem részt ebben a csoportban, de látva, hogy mennyire segítőkészek vagytok és összetartóak, gondoltam, megpróbálok egy kérdéssel, kéréssel hozzátok fordulni. Mi a véleményetek a kétnyelvű óvodáról?” – egy szülő ilyen kéréssel fordult a közösséghez, természetesen nem maradt hasznos tanács nélkül.
– Azt gondolom, ez egy távolra mutató dolog, óriási érzés ezt látni. Beletettem szívem-lelkem, működik nélkülem, megy magától is. Ezt öröm látni! – összegez az adminisztrátor, aki kétgyermekes édesanya, feleség, párjával 2012 márciusában érkezett Ausztriába Szegedről. Először egy steiermarki családnál próbáltak szerencsét házvezetőnőként, kertészként, gondnokként, majd egy darabig hotelben folytatták a munkát. Amikor csődbe ment a szálloda, áttelepültek Burgenlandba, hogy közelebb legyenek a magyarországi családhoz. Néhány hónapig Pinkafelden laktak, később Grosspetersdorfba költöztek, ott élnek lassan hat éve.
Az Ausztriában élő összetartó magyarok csoportját is ő hozta létre néhány évvel ezelőtt férjével. Amíg kezelte, a közel négyezer fős tagság aktívan vett részt a közös kommunikációban, aztán Henriette kilépett, mert nem engedett agresszív tartalmakat megjelenni, nem akart konfrontálódni. Azt gondolta, a felület működik tovább, de mára pangó egyesüléssé vált. A Magyar Anyucik Oberwart környékén viszont sikeres, élő platform.
Henriette az éves programlistát általában év elején osztja meg. Legutóbb, december 20-án közös, mézeskalácssütő bulin vettek részt. Nyárzárásként a hagyományos szalmabála partin játszanak, ugrálnak önfeledten a szülők, a gyerekek a szénában. A szokásos, évszakhoz köthető eseményekről sem feledkezik meg: farsang, húsvéti dekoráció-készítés, tojásfestés, Mikulás-várás ugyancsak alkalom a kikapcsolódásra, ünnepre hangolódásra. Évente többször piknikeznek. Korábban a kicsik sárlevest főztek, a nagyobbak terelgették őket. Aztán, ahogy nőttek az utódok, kinőtték a programot, Heni rájött, hogy irányított rendezvényre van szükség, nem elég már, hogy csak szaladgálnak. Jött a piknikjátékok időszaka: zsákban futó, kötélhúzó, különféle, izgalmas, szellemes ügyességi feladatokat kaptak a lurkók. A nap végén matricával, aranyéremmel, oklevéllel jutalmazta minden apróság jelenlétét. Nyáron pancsiparti a fő téma, helyszín a grosspetersdorfi strand. Ősszel falevélgyűjtés, préselés, ragasztás a feladat, illatos, forró teával, finom süteményekkel, Halloween napján cukorkát gyűjtenek a jelmezes gyerkőcök. Szilveszterre zenés-táncos összetartást szervez segítőivel.
Henriette foglalkozása alapján fotós, szorgosan dokumentálja rendezvényeiket. Innen elkapott képei nemzetközi gyermekmagazinban is megjelentek már. Ha épp nincs semmilyen alkalom, hogy kamerát fogjon, akkor az édesanyákat kapja lencsevégre: „Nők, Anyák: okosak, tudatosak, csodásak”. A nyuszis fotózás minden évben „kötelező”: tavaszi miliőben élő tapsifülesekkel játszó csemetéket komponál a fényképre. Próbálja ötvözni mindkét szenvedélyét: a fotózást és az anyukás, közösségi létet. Úgy tűnik, megfér egymás mellett a két passzió, sőt…
Akár ez is tetszhet
