„Merüljünk el a misztikus ősi írásjelek varázslatos világában!” című mottóval hívta különleges, kétnyelvű foglalkozásra az UMIZ4KIDS sorozat az érdeklődőket március 7-én: a székely magyar rovásírás, illetve a szláv „glagolica” írás titkait ismerhették meg, próbálhatták ki a résztvevők vendég előadók közreműködésével az alsóőri Magyar Média és Információs Központ székhelyén.
Magyarországról, Bécsből, Kirchschlagból és a környékről érkezett társaság gyűlt össze az Öreg iskolában: felnőttek, gyerekek egyaránt érdeklődtek a nem mindennapi program iránt. Dowas Katalin óvodapedagógus, az UMIZ4KIDS vezetője köszöntötte a közönséget, majd Dr. Robert Hajszan, a pinkóci Pannónia Intézet (Pannonisches Institut, Güttenbach) igazgatója és Siegfried Vitomir Hajszan, a felsőőri HKD (Horvát Kulturális Egyesület) alelnöke mutatta be a „glagolica” írást, amely a legkorábbról ismert szláv írásrendszer. A „glagolica” ábécét a 9. században hozta létre Szent Cirill és Szent Metód az ógörög ábécé mintájára, elsősorban a szláv népek keresztény térítésének elősegítésére. Főként ószláv egyházi szövegek lejegyzésére használták.
A horvát ajkú szakértők elmondták, hogy két jellegzetes formája alakult ki: a kerek, bolgár típus és a szögletes, horvát változat. A későbbi forma elsősorban Dalmáciában és Isztriában terjedt el. A cirill írás a 9. század végén jelent meg a térségben, míg Isztriában továbbra is használatban maradt a glagolita jellegű. A 19. században a horvát nemzeti mozgalom időszakában az írásrendszer a latin nyugati és az ortodox keleti kulturális hatásoktól való elkülönülés egyik szimbolikus jelévé vált.
Dr. Robert Hajszan bemutatta a jurandvori táblát, amely a horvát írásbeliség és kultúrtörténet egyik legfontosabb hagyatéka. Egy kis méretű másolatot körbeadott szemlére az érdeklődőknek. A Baška-i táblaként emlegett kőlap a Baškai Szent Lúcia-templom egyik jelentős középkori feliratos lelete. Az előadó a burgenlandi vonatkozású dokumentumokra is kitért, említette a Győrben őrzött, Klingenbach területéről előkerült, glagolita írásjeleket tartalmazó misekönyvet, illetve a németújvári ferences kolostor gyűjteményében található glagolita zsolozsmáskönyvet is. Siegfried Vitomir Hajszan annyival egészítette ki a részletes prezentációt, hogy a horvát euróérméken is látható a „glagolica” HR országkód.
A műhelymunka tagjai gyakorlati úton is megtapasztalták a betűvetést: egy rejtvényt fejtettek meg, melynek során a program következő állomásának helyszíne körvonalazódott. Kelemen László, az alsóőri Magyar Média és Információs Központ intézményvezetője vezette le a csoportot a pincébe, ahol beszámolt az Öreg Iskola történetéről.
A folytatásban a magyar rovásírás került a fókuszba. Dr. Hubbes Zoltán állatorvos, aki egyébként az Őri Banda tagja is, évtizedek óta foglalkozik a székely rovásírással. Az Erdélyben született hobbista szenvedélyesen kutatja ősei írását. „Ezt a régi magyar írásrendszert használták elődeink, mielőtt a latin ábécé teljesen elterjedt volna a magyar nyelvterületen. Elsősorban a székelyekkel, Erdéllyel kapcsolódik össze. A magyar „róni” szó azt jelenti: karcolni, bevésni, bevágni. A jeleket gyakran fába, rudakba vagy más kemény anyagokba vésték, eredete nem teljesen egyértelmű. Különlegessége, hogy jobbról balra írják, a jelek egyenes vonalak. Hangjelölő írásrendszer, minden hangnak általában saját jele van, a magánhangzókat gyakran kihagyták. Feltételezhető, hogy a magyar ékírás kapcsolatban áll az ősi eurázsiai írásrendszerrel, azonban a középkorban a latin írás kiszorította.” – tájékoztatta a jelenlévőket Hubbes Zoltán, aki hangsúlyozta, hogy napjainkban főként kulturális és identitáshordozó szerepet tölt be, emellett gyakran jelenik meg díszítő elemként is. Időnként látható településtáblákon Magyarországon és Erdélyben, valamint emlékműveken, néprajzi kiadványokban és különböző szimbolikus vagy nemzeti jellegű ábrázolásokon. Az elméleti rész után ismét a gyakorlat került előtérbe: a kurzus tagjai leírták saját nevüket.
Székely-Lónyai Tamara Mária tizenegy évvel ezelőtt költözött Magyarországra, öt éve pedig Ausztriában él. Különösen érdekli az ősi magyar írás, kamaszkorában sokat használta testvérével. Amikor nem akarták, hogy bárki elolvassa levelezéseiket, akkor ezzel a jelrendszerrel kommunikáltak.
A pinkafői Hömböli Nándor apai vonalon székely felmenőkkel rendelkezik, anyai ágon sváb. Csaknem húsz évvel ezelőtt már találkozott a rovásírás alapjaival, de azóta nem adódott lehetősége gyarapítani tudását. Most ez megtörtént.
Maros Zoltán vajdasági magyar, Bécsben él, ezidáig bakancslistás volt számára a székely rovásírás. Bónuszként értékelte, hogy a szláv ősi írásról is hiteles szakemberek tolmácsolásában informálódhatott.
A program résztvevői végül egy újabb titkosírásos fejtörő megoldása után az emeleten, az UMIZ bázisán zárták a rendezvényt. Ausztria legnagyobb magyar nyelvű könyvtára és levéltára remek lehetőséget kínált történelmi könyvek olvasására, lapozgatására.
Fotók: Gombás Mónika, kiemelt kép: Dr.Hubbes Zoltán, Siegfried Vitomir Hajszan és Dr. Robert Hajszan | Fotó: Gombás Mónika
Akár ez is tetszhet
