A történelem során az ausztriai magyarság még soha nem szerveződött szexuális orientáció mentén. 2024 végén, egymástól teljesen függetlenül, szinte egy időben indult el egy-egy kezdeményezés Bécsben és Grazban, amely lehetőséget biztosít arra, hogy magyar LMBTQI+ emberek és barátaik rendszeresen találkozhassanak.
A magyar népcsoport különféle közösségeiről adtunk már hírt a Rólunk.at virtuális hasábjain. Vannak, akik a vallásuk, a hagyományőrzés, az irodalom szeretete, valamilyen sport, vagy akár a nőiség közös és tudatos megélése mentén találkoznak rendszeresen. Ezek a közösségek legtöbbször egyesületi formát öltenek, és hivatalos központként várják a hasonszőrűek csatlakozását. Azonban vannak olyan szerveződések is (például Csalamádé csoport), amelyek nem akarnak hivatalos formában létezni, egyszerűen csak a közös kirándulások, együttlétek miatt jöttek létre. A most bemutatásra kerülő két meleg közösség sem kíván egyesületbe szerveződni, egyszerűen csak az érdeklődők, rászorulók részére kíván egy közös platformot nyújtani. A kezdetekről számolt be a két szervező:
Queer Bécs/Horváth Nóra: A rendszeres találkozókhoz a helyszín elérhetősége igen sokat lendített az elhatározásban, ugyanis a Villa Vida kávézó felajánlotta, hogy ingyen biztosítja a helyszínt, így jött az elhatározás, hogy elinduljon a Queer Bécs csoport. Tudomásunk szerint még soha nem volt hasonló magyar meleg kezdeményezés Bécsben. Ha esetleg tévednénk, szívesen várjuk az erre vonatkozó információkat a Queer Bécs oldalon!
Magyar nyelvű törzsasztal – Graz/Gloner Csaba: Egy nagyobb követőbázissal rendelkező közösségi oldalon tűnt fel, hogy mennyien kezdenek, már nem gazdasági, hanem politikai okokból Ausztriába költözni. Köztük melegek, transzok, mindenféle emberek, akik főként azért hagyták el Magyarországot, mert nem bírták már elviselni a homofób környezetet. Egyre több ilyen emberrel lehet találkozni, ezért azt gondoltam, hogy ideje lenne konkrétan ezekről a problémákról is beszélgetni. Így jött létre a RosaLila PantherInnen Feel Free közösségi centrumában az első találkozó.
A közösségi oldalakon meghirdetett eddigi események alatt visszatérő kérdés, a “Mégis mi a fene történhet egy ilyen találkozón?!”
Magyar nyelvű törzsasztal – Graz/Gloner Csaba: Az első két találkozónkon inkább transzok vagy melegek voltak jelen. Őket Magyarországon olyan atrocitások és elrettentések érhették, amelyek miatt úgy érezték, hogy nem tudnak tovább abban a közegben élni, amelyben korábban. Az “előbújásukat” követően a korábbi baráti kör hangulatának drasztikus megváltozása, az addigi biztonságos közeg megszűnése volt az, ami sokakat arra késztetett, hogy Ausztriába költözzenek. Úgy érezték, hogy csak külföldön találhatnak menedéket és szabadságot. Nemcsak a közösségi életükben, hanem általánosságban is azt tapasztalták, hogy Magyarországon már nem tudnak szabadon élni. Ezért döntöttek úgy, hogy elhagyják az országot, vállalva ezzel a külföldi élet kihívásait.
Közösen egyszerűen könnyebb elviselni azt a hatalmas váltást, változást és stresszt, ami a külföldre költözéssel jár. Ezért is van értelme egy ilyen csoport létrejöttének.
Queer Bécs/Horváth Nóra: Az ilyen kommentek számomra legtöbbször azt sugallják, hogy a kommentelő nagy valószínűséggel maga is szeretne részt venni az eseményen, de mégis van benne valami ellenállás és ezt a belső konfliktust vetíti ki időnként nem túl finom formában. Az első két alkalommal kb. 15-en voltunk, az LMBTQI+ (L: Leszbikus, M: Meleg, B: Biszexuális, T: Transznemű, Q: Queer, I: Interszex) palettát szinte teljesen lefedve. A helyzetet tovább finomította, hogy cisz hetero (aki ciszgender és heteroszexuális, vagyis a nemi identitása megegyezik a születési nemével, és az ellenkező nemhez vonzódik) résztvevője is volt a második találkozónak. Ő például azért jött el, mert egyszerűen jól esik neki olyan közegben lenni, ahol nem a hagyományos ‘fehér heteró férfiak’ dominálta társaság veszi körül.
Queer Bécs/Horváth Nóra: A legutóbbi találkozónkon felmerült, hogy bár jó dolog a karaoke, talán az mégiscsak jobb lenne, ha kimennénk a szabadba, túráznánk, kirándulnánk, esetleg a Duna partján bográcsoznánk, csak úgy, mint minden normális magyar csoport. Jelenleg azon agyalunk, hogy merre és hogyan menjünk tovább. A második találkozóra 13-an jöttek el, tőlünk pár asztalra pedig egy 4 fős magyar csapat ült. Bár a karaoke-ba már beszálltak, az asztalunkhoz még nem mertek odaülni. Ez alapján azt gondolom, hogy van igény az ilyen típusú találkozókra. Végső soron nem számít, hogy éppen mit csinálunk, a lényeg, hogy együtt legyünk, támogassuk, bátorítsuk és ismerjük meg egymást.
Magyar nyelvű törzsasztal – Graz/Gloner Csaba: Ugyanezt mondta most egy találkozón egy segítő szervezet vezetője is, olyan valaki, aki mindenféle határon átnyúló megkülönböztetéssel foglalkozik, tehát nem csak az LMBTQI+ témákkal, hanem minden területtel. Azt mondta, hogy ő úgy látja, a meleg közösség nagyon erős mintaként szolgál minden kisebbség számára. Kiemelte, hogy mennyire jól szervezik magukat, és, hogy sokan próbálják követni ezt. Ez valóban egy nagy dolog. A tavasz beköszöntével mi is kimegyünk majd a természetbe, kirándulásokat és közös szabadtéri programokat fogunk szervezni.
Mint ahogyan egy korábbi Rólunk cikkből, a Faika El-Nagashi magyar származású zöld politikussal és melegjogi aktivistával készült interjúból kiderül, rendkívül összetett kérdés az identitás, illetve, hogy mennyit változott a ’90-es évek óta a melegjogi harc. Felmerült, hogy mára az aktivizmusban stratégiai váltás volt észrevehető, vagyis az LMBTQI+ szervezetek a leszbikusok és melegek jogaitól a transznemű és interszex emberek ügyei felé mozdult el a hangsúly. Ez a változás abból ered, hogy a leszbikus és meleg identitásokban, különösen a peremén, gyakran jelen van a nemi nonkonformitás. A nemi nonkonformitást azonban manapság gyakran összekeverik a nem-bináris identitással vagy a transzneműséggel, amelyek jelentése az évek során bővült. Míg régen a transzszexuálisok nemváltoztatása orvosi átmenethez és nemi diszfóriához kötődött, ma már az önazonosítás alapú megközelítés van érvényben, ami különösen a nők számára fontos, mivel a nemek szerinti terekhez való hozzáférés kérdése is felvetődik. Erről, és még számtalan melegeket érintő dologról esik szó egy ilyen találkozón, és közben igazából mindegy is, hogy hol vagyunk és mit csinálunk, a lényeg, hogy együtt tudjunk lenni egy kicsit egy olyan közegben, ahol nem vagyunk sem furák, sem mások.
Magyar nyelvű törzsasztal – Graz/Gloner Csaba: Érdekes módon, a magyarokon kívül az osztrák érdeklődőknek is tudunk segíteni. A jelenlegi ausztriai politikai változások miatt jogászokkal és más szakemberekkel folytatott beszélgetéseink során úgy érezhetjük, magyarként hozzá tudunk szólni a helyzethez. Magyarországon ugyanis a közelmúltban nagyon hasonló események játszódtak le, mint amiktől most Ausztriában tartanak. Valamilyen szinten magyarázni, segíteni tudunk azoknak, akik itt Ausztriában – legyenek melegek vagy más kisebbségek tagjai – most félnek a változásoktól. A legutóbb is nagy felháborodást keltett, amikor a Közigazgatási Bíróság egy határozata miatt jogvita alakult ki arról, hogy az emberek megváltoztathatják-e a nemüket a személyi irataikban, vagy ez a jövőben már nem lenne lehetséges, és ezentúl csak az a nem számítana, amivel születtek. Sokan próbálják értelmezni, hogy mi történhet majd ezután. Eközben zajlanak a kormányalakítási tárgyalások is, és úgy érezzük, hogy ehhez van mit hozzáfűzni, hiszen a magyar tapasztalatokkal párhuzamot lehet vonni. Az egész helyzet is azt bizonyítja, hogy mennyire széles és összetett ez a kérdés.
Az emberek egy olyan közegben, ahol nem kell magyarázkodniuk, vagy rejtőzködniük identitásuk miatt, könnyebben építhetnek őszinte, támogató kapcsolatokat. Az ilyen találkozók biztonságos teret teremtenek, ahol az LMBTQI+ emberek nemcsak önmaguk lehetnek, hanem olyan barátokat és szövetségeseket is találhatnak, akik megértik és értékelik őket. A soha korábban nem volt, és most pár nap eltéréssel két városban is elindult meleg találkozók talán inspirálnak majd másokat is hasonló kezdeményezések indítására.
Kiemelt kép: naeem / Pixabay
