Ausztria legmagasabb hegycsúcsai és a szlovéniai Triglav után Major Ákos úgy döntött, Európa legmagasabb pontjára, a Mont Blanc-ra is szeretne feljutni. Akklimatizáció a magashegyi körülményekhez, megfelelő kondíció a két nap alatt több, mint 4000 méter szintemelkedéshez, alapos tervezés és szervezés – ezek mind elengedhetetlenek a sikeres expedícióhoz. Európa hét legmagasabb csúcsából még hátra van három, előtte azonban más kihívásoké lesz a főszerep Ákos életében.
A Felső-Ausztriában élő Major Ákos augusztus 6-án vágott neki osztrák mászótársával élete eddigi legnagyobb magashegyi kihívásának, a Mont Blanc megmászásának. Ehhez a Goûter-útvonalat választották, amely a hegy francia oldalán, nagyjából 2400 méterről indul, és onnan vezet fel a 4800 méter magasan fekvő hegycsúcsra. Bár a szakavatott hegymászók a Goûter-t tartják az összes, Mont Blanc-ra felmenő útvonal közül a legkönnyebbnek és a legkiszámíthatóbbnak, ez sem mentes a technikailag nehéz, vagy akár életveszélyes szakaszoktól. Mivel az egész világról érkező hegymászók lassan kimerítették a hegyimentők kapacitásait, és a különleges élménynek kezdett tömegturizmus-hangulata lenni, 2019-től létszámkorlátozást vezettek be a Goûter-útvonalon: a rendelet értelmében csak az indulhat el felfelé, akinek engedélye, vagyis az adott napra érvényes szállásfoglalása van az útvonal menedékházaiba, de így is naponta mintegy 200 mászó indul útnak a csúcs meghódítására.
Az expedíciót természetesen alapos tervezés előzte meg. Ákos és társa semmit sem akart a véletlenre bízni, és már januárban, az első adandó alkalommal lefoglalták maguknak augusztus 6-ára a szállást a menedékházban. Mint kiderült, jól tették, mert a helyek erre a nyárra még aznap beteltek.
A valódi felkészülés persze még csak ezután kezdődött. Mivel a magashegyi túrázás jelentős szintemelkedésekkel jár, mindketten beneveztek a „Bergliebe Challenge” nevű megmérettetésbe, annak is az extrém kategóriájába, amelynek során a résztvevőknek egy hónap alatt kellett összesen 10 000 méter szintemelkedést teljesíteni, és a túrákat online dokumentálni. „Mi ezt majdnem háromszorosan túlteljesítettük, én 28 000, a társam pedig több, mint 30 000 méter szintet gyűjtött egy hónap alatt, mindezt úgy, hogy közben dolgoztunk. Általában fél 4-kor végeztem a munkával, és azonnal indultam a hegyre, de hétvégén az is előfordult, hogy hajnali 1-kor keltem, és 2-kor már a hegyen voltam” – mesél erről az időszakról Ákos.
Útban a Mont Blanc felé aztán augusztus 4-én és 5-én akklimatizációs túraként megmászták Olaszország legmagasabb csúcsát, a Gran Paradiso-t, majd Chamonix felé vették az útjukat, ahol egy pihenőnapot tartottak. Bár a 2400 méter magasan fekvő Nid d’Aigle turistaházig még bárki feljuthat a Chamonix melletti Saint-Gervais-Les-Bains faluból egy több, mint 100 éves fogaskerekű vasúttal, a végállomás közeléből induló Goûter-útvonal kezdeti szakaszán a magashegyi rendőrség ellenőrzi az engedélyeket, azaz az adott napra érvényes szállásfoglalásokat, és kíméletlenül visszafordítja az ezzel nem rendelkezőket.
Ákosék természetesen gyalog vágtak neki a túrának, és a terveknek megfelelően el is érték a 3167 méteren fekvő első menedékházat, a Tête Rousse-t, ahol az éjszakát, pontosabban annak első felét töltötték. Tudták ugyanis, hogy nem sokkal a Tête Rousse után várja őket a halálfolyosóként is emlegetett Grand Couloir, egy alig 30 méter széles vájat két hegygerinc között, amelyben a folyamatos kőomlások miatt már többszáz hegymászó vesztette életét.
„Délután nagyon sokat tanulmányoztam a Grand Couloir-t és a mellette található meredek Goûter-utat távcsővel, hogy hogyan és mikor érdemes átkelni a folyamatos kőomlások miatt (az áthaladó és mászó embereket figyeltem részben, valamint a terep nehézségeit). Rengeteg emberrel beszéltünk aznap, és nagyon sok remek ismerőssel lettünk gazdagabbak a világ számtalan országából.”
– számol be a Tête Rousse-ban töltött délutánról Ákos.
Ők ezért úgy döntöttek, hogy másnap hajnali 2-kor indulnak el a csúcs felé, nem véletlenül. Ilyenkor ugyanis a magasabb részeken összefagyott hó és jég miatt sokkal kisebb a kőomlás és a kicsúszás veszélye, mint napközben. Fél órával később át is futottak a Grand Couloir-on, és folytathatták útjukat felfelé. Kétórás mászás következett egy meredek sziklafalon, majd elérték a Goûter-út második menedékházát, ahol rövid pihenőt tartottak. Innentől már mindent hó és jég borított.
„Péntek reggel 9:28-kor értünk a Mont Blanc csúcsára. Gyönyörű hely, maga a látvány és a tudat, hogy hol vagyunk, könnyekre fakasztott minket. Ez az Alpok teteje, Európa teteje. 4805 méter magasan állunk, nincs Európában magasabb pont. A Matterhorn, Großglockner és minden más bőven alattunk van. Csodás érzés. Összeölelkeztünk, jó volt megosztani a sikerélményt.”
– meséli Ákos.
A Mont Blanc és a Gran Paradiso kettő abból a hét hegycsúcsból, amelyre Ákos szeretne feljutni, hogy teljesítse a „7 alpesi ország 7 legmagasabb csúcsa” kihívást. Korábban járt már a szlovéniai Triglavon és az ausztriai Großglockneren is, hátra van viszont a svájci Dufourspitze, a németországi Zugspitze és a liechtensteini Vordere Grauspitze.
Előtte azonban más tervei vannak. Ákos Sopronban nőtt fel, ahol már gyerekkorában is sokat kirándult, de Ausztriába érkezve kezdett komolyabban foglalkozni a hegymászással. Először Gmundenben lakott, ahol rendszeresen szervezett különböző nehézségű túrákat a helyi magyar közösségnek. Ezek alkalmával ismerte meg feleségét, Nikolettet, aki szintén lelkes hegymászó, és jópár magashegyi túrára elkísérte már Ákost. A pár januárra várja első közös gyermekét, ezért a magashegyi túrákat a következő években felváltják a babakocsival és hordozóval is könnyen teljesíthető kirándulások, amelyeket Ákos továbbra is a ProgramApik apukacsoport lelkes tagjaként szervez majd.
Kiemelt kép: Mont Blanc, Les Bosses gerinc Fotók: Major Ákos
Akár ez is tetszhet
