Még január 30-ig várja a WOMEnKULT kutatócsoportja a jelentkezéseket a következő nemzetközi konferenciájára, amelyet idén ősszel rendeznek majd Budapesten. A téma a nők, mint a tudás letéteményesei a kora újkori Habsburg Monarchiában. Az eddigi forrásokból úgy tűnik, hogy a nők a foglalkozások széles tárházát űzhették, de pontos tevékenységükről kevés információ áll a rendelkezésünkre. A WOMEnKULT ezért képi és tárgyi forrásokat is felhasznál, valamint több tudományterület módszertanát próbálja ötvözni. Erről Seidler Andrea, a Bécsi Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára számolt be nekünk.
Vajon milyen foglalkozásokat űzhettek a nők a 16-19. századi Habsburg Monarchiában, és hogyan tettek szert az ehhez szükséges tudásra? Hogy teremtettek új értékeket, és hogyan adták azokat tovább? Bár a legtöbben azt gondolnák, hogy a nők feladata a háztartás vezetésére és a gyereknevelésre korlátozódott, tudható hogy a nők már a 16. századtól a hétköznapi élet legkülönbözőbb területein vállaltak szerepet, például bábaasszonyként, gyógyítóként, kézműves mester feleségeként, gazdaasszonyként, szakácsnőként, szolgálólányként, tanítónőként, nevelőnőként, betegápolóként, vagy könyv- és műkincsgyűjtőként, amelyekhez sokrétű tudásra is szükségük volt.

Minderről viszont források hiányában egyelőre nagyon keveset tudunk. Ennek az az oka, hogy a nők tevékenységéről, társadalmi szerepéről csak nagyon kevés írásos emlék áll a rendelkezésünkre, főleg maguk az érintettek tollából. Egyrészt az írásbeliség a nők körében a 19. századig sokáig kevésbé volt elterjedt, mint a férfiaknál, másrészt ha születtek is írásművek, azokat kisebb eséllyel adták ki, és kevésbé maradt fenn, mint a férfi szerzők esetében. Ezért aztán a kérdés megválaszolása egy komplexebb, több tudományterület szemléletét ötvöző vizsgálatot igényel.
Éppen erre vállalkozott a három évvel ezelőtt egy Németújváron tartott konferencián életre hívott Kelet-Közép-Európai Kultúrtörténeti Műhely (Werkstatt für Ostmitteleuropäische Kulturgeschichtsforschung), röviden WOMEnKULT, amelyet a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékének irodalomtörténészei, Seidler Andrea és Pesti Brigitta, valamint az ELTE Kora Újkor Tanszékének kutatója, Krász Lilla hoztak létre. Célja, hogy egy virtuális kutatói műhelyként funkcionáljon, amely összefogja az egykori Habsburg Monarchia országaiban a társadalom- és bölcsészettudományok területén tevékenykedő egyetemi oktatókat és tudósokat, akik a kora újkori Közép-Európa társadalmára irányuló kultúrtörténeti kutatásokat folytatnak. Kutatói módszertanát tekintve a WOMEnKULT interdiszciplináris, azaz egy olyan kultúratudományos megközelítést képvisel, amely ötvözi a társadalom-, mentalitás- és kultúrtörténeti, média- és információtörténeti, tudomány- és tudástörténeti, történeti néprajzi és kulturális antropológiai, nő- és érzelemtörténeti, történeti-filológiai és írásantropológiai szempontokat.

Bár a kutatásukat szeretnék idővel a társadalom egészére kiterjeszteni, valamint időben az első világháborúig eljutni, a vizsgálatuk elején kifejezetten a 17. és 18. századi nők helyzetéből indulnak ki. Ehhez előszeretettel használnak fel mindezidáig ismeretlen, vagy csak kevésbé közismert szöveges, képi és tárgyi forrásokat is. „A 18. század vagy az annál korábbi időszak vizsgálatakor természetesen egy nagyon tág irodalom-fogalmat használunk: irodalomnak tekintünk minden röpiratot, újságot, folyóiratot, felhasználjuk levéltárak, könyvtárak anyagát, hátha rábukkanunk eddig ismeretlen forrásokra. A 19. századtól már több forrás áll a rendelkezésünkre, akkor már több nő tudott írni és olvasni, de akkor is jellemző, hogy az ő könyveik, füzeteik, kézirataik nem lettek kiadva, és folytonos nehézségekbe ütköztek” – hangsúlyozza Seidler Andrea.
A vizsgálat szempontjából az is érdekes lehet, hogy a nőkép hogyan változott az idők során, azaz hogyan írtak mások a nők szerepéről. „A 18. században az erkölcsös nő képe dominált: egy nő legyen hűséges feleség és jó anya, és vezesse a háztartást. Ehhez persze hozzá tartozott a háztartás anyagi oldalának – ma azt mondanánk – menedzselése, valamint a gyerekek tanítása is, amelyhez a nőknek is megfelelő ismeretekre és készségekre volt szükségük. A század második felében voltak kifejezetten nőknek íródott folyóiratok is, ilyen volt például a Moralische Wochenschriften, amely görög istennőkkel, múzsákkal, szentekkel példálózva mutatta be a nőknek, hogyan éljenek erkölcsösen, hogyan viselkedjenek a társadalomban, és hogyan neveljék megfelelően a gyerekeiket” – avat be a részletekbe Seidler Andrea.

A WOMEnKULT hivatalos megalakulását megelőzően a kutatócsoport 2018-ban nemzetközi konferenciát rendezett a szlovákiai Szomolányban a különböző társadalmi közegből származó nők kapcsolatépítési és kommunikációs stratégiáiról és médiumairól a 16-19. századi Magyar Királyság területén. A konferencián szép számban képviseltették magukat a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetének munkatársai is. Ezt követte 2021 októberében a már említett németújvári konferencia, ahol osztrák-magyar-szlovák együttműködésben a kora újkori női mecenatúra témáját vitatták meg. Ebben az időszakban csak úgy lehetett könyveket kiadni, ha azok megjelenését bizonyos mecénások, általában gazdag, nemes férfiak támogatták. Mint a kutatás során kiderült, sokkal több nő vett részt ebben a folyamatban, mint azt korábban gondolni lehetett. A könyvkiadáson túl a nők az egyházat is jelentősen támogatták, és műkincseket is gyűjtöttek.
A WOMEnKULT január 30-ig várja az absztraktokat a Heilerinnen, Handwerkerinnen, Sammlerinnen und andere Wissensträgerinnen (Gyógyítók, kézművesek, gyűjtők és más tudáshordozók), azaz a nők tudásprodukcióban játszott szerepét vizsgáló workshopra, amelyet 2025 őszén tartanak majd Budapesten. Az izgalmas téma megvitatásához örömmel veszik a kulturális antropológusok, zenetörténészek, gender studies szakértők, és mindenki más jelentkezését, aki új perspektívából tudja megvilágítani a kora újkori társadalom működését.
Fotók: Seidler Andrea, Gazdik Anna