Burgenland sokszínűségét nemcsak a változatos táj, hanem az itt élő emberek személyes történetei is hűen tükrözik. Az egykori határvidék mindig átjáró volt a nemzetiségek, nyelvek és kultúrák között. Ma is több népcsoport – magyarok, horvátok, romák – élnek egymás mellett. Ebbe a sokrétű közegbe illeszkedik bele Kovácsné Benkő Kinga sztorija is, aki ma már Felsőőrött dolgozik: segíti mások életét. Az út azonban, amely idáig vezetett, hosszú és tanulságos volt.
Kinga Erdélyben, Székelykeresztúron született, magyar iskolában románul és franciául is tanult. Édesapja egy napon elbúcsúzott családjától: a jobb megélhetésért Ausztriában, Bécsben vállalt munkát. Nem lehetett tudni, mikor jön vissza, ez hétévesen mély nyomot hagyott benne. Akkoriban még ritkák voltak a magyarázatok, a gyerekeknek csak annyit mondtak: apát most nélkülözni kell. Nem volt telefon, sem e-mail, csak a postai kapcsolattartás. „Édesanyánk sokszor elbújva sírt, azt gondolta, nem vesszük észre. Néha szólt nekünk, hogy írjunk levelet. Ezekből néhányat még ma is őrzök. Nővéremmel külön német órákra jártunk, hogy felkészüljünk az új életre. Sok félelem és kétség gyűlt fel bennünk, hogy mikor lesz újra együtt a család, egyáltalán látjuk-e még édesapánkat.„
Egy év kellett, hogy újra találkozzanak – akkor már Szombathelyen. A város, ahol édesanyja testvére élt, nyelvileg is biztonságosabbnak tűnt, mint az osztrák főváros. Földrajzilag közelebb kerültek, de még így is maradt a csak hétvégékre jutó összefutás, a hiány, az alkalmazkodás. A tapasztalatok mélyen beépültek: a kitartás, a kemény munka, a lemondás, az önállóság – ezek voltak a vezérelvek, amelyeket később felnőttként magával hozott. „Sok nézőpontot átvettem a szüleimtől: „a pénzért keményen meg kell dolgozni”, „nem baj, ha rosszul érzed magad a munkahelyeden, húzd meg magad, és összeszorított foggal csináld tovább”, „nőként erősnek kell lenni, mindent meg kell tudni egyedül is oldani” stb.„
Ő maga is Ausztriába járt dolgozni, napi két órát ingázott a nyolcórás munka mellett. „Egyik reggel, amikor délutános voltam, ránéztem a lányaimra, és azt mondtam: elég volt, ezt így nem csinálom tovább, elillannak mellettem az évek, alig vagyok a gyerekeimmel. Akkor döbbentem rá, hogy ugyanazt teszem, mint édesapám. Vittem tovább a mintát. Teljes irányváltás kellett. Rájöttem, hogy nem csak ennyi az élet, mindig van jobb, mindig választhatok mást. Kinga felismerte: lehet másként létezni. Elkezdte tudatosan formálni a sorsát. Tanult, képezte magát, fejlesztette német nyelvtudását, önreflexióba kezdett. Felfedezte az Access Bars nevű módszert.
„Gyökeresen megváltoztam, másik nézőpontból láttam önmagamra. Korábban sokféle életmódot változtató, elengedést segítő technikát, alternatív gyógymódot kipróbáltam, valamiért azonban nem működött nálam egyik sem – vagy azért, mert itthon folytatnom kellett a gyakorlást vagy azért, mert vissza kellett emlékeznem a gyermekkoromra, egyáltalán nem tett jót újra és újra emlékezni, érezni. A múltban történt események rétegeinek feldolgozása sok időt, energiát kér. Nekem egyáltalán nem segített. Amíg nem ismertem meg az Access Bars szisztémáját. Sikerült feloldanom az ismétlődő családi mintáimat, elkezdtem használni a szóbeli eszközöket. Ennél az eljárásnál a mantrák nem megerősítések, továbbá azt javasolják, hogy válaszok helyett tegyünk fel kérdéseket, ugyanis azok nyitottá tesznek, teret adnak többféle megoldásnak. Hiszen, ha állítunk valamit, azzal korlátozunk, szűkítjük a sanszok számát.”
A változás nem csak belül történt – ahogy ő formálódott, a környezete is vele alakult. „A nehéz helyzetekre nem tekintettem úgy, hogy megoldhatatlanok, sokszor egyszerűen túlléptem rajtuk. Elengedtem az erős kontrollt, az állandó agyalást, a kényszert, hogy mindig meg kell oldani valamit, vagy meg kell felelni bárkinek. Saját magamon tapasztaltam meg a fordulatot. Sokkal koncentráltabb lettem, átrendeződtek kapcsolataim, a kisugárzásom miatt a szűkebb és tágabb környezetemben élők kedvesebben kommunikáltak velem. Mosolyogva köszöntek olyanok is, akik az idáig csaknem átnéztek rajtam. Új embereket ismertem meg, sokkal bátrabban és könnyedebben teremtettem kontaktusokat, barátokat szereztem, újra kinyílt a világ előttem, érkeztek a lehetőségek.”
Az Access Bars egy alternatív terápiás módszer, amely az Access Consciousness – hozzáférés a tudatossághoz – nevű rendszer része. Gary Douglas fejlesztette ki az 1990-es években az USA-ban. Egy olyan érintéses technika, amely során a terapeuta 32 energiapontot – Bar-t – érint meg a fejen. Ezek a területek tárolják azokat az érzelmeket, beidegződéseket, amelyek hatással vannak életünkre. Alkalmazása során az energiaáramlás újraindul: a régi blokkok, korlátozó gondolati minták, berögzött programok kioldódnak – különböző életterületeken történik meg az átrendeződés. Nyugodtabb elme, stresszoldás, minőségibb, jobb alvás, fokozott kreativitás, könnyedség, fókuszáltság, kiegyensúlyozottság, belső stabilitás, depresszív, szorongó állapotok enyhülése, majd teljes megszűnése, önbizalomnövelés, döntésképesség javulása stb. tapasztalható. (Fotó: Kovácsné Benkő Kinga/Forrás: YouTube: Access Bars – The Basic Explained@accessbarsinbusines)
A kezelések befejezése után pattant ki az ötlet, hogy sok Ausztriában élő, dolgozó magyar átélt hasonló szituációt, szívesen támogatná őket ezzel az energetikai gyógymóddal. Ma már maga is Access Bars terapeutaként ténykedik, segít másoknak, különösen azoknak, akik hasonló élethelyzetekkel küzdenek. Magyaroknak, ám nem csak nekik – hiszen Burgenlandban sokféle ember él együtt, sokféle háttérrel, mégis hasonló gondokkal.
- ACCESS BARS: Segíti, hogy az elme teljesen kitisztuljon, megszünteti a folyamatos agyalást, leveszi a fókuszt a problémáról.
- ACCESS MTVSS: Felszabadítja azokat a testben lévő elakadásokat, amelyek már fizikai szinten is megmutatkoztak.
- ACCESS MIMIKRI TESTKEZELÉS: Családi minták törlése.
„Folyamatosan fejlesztem magam. Küldetésem, hogy támogassam, tereljem azokat a társaimat, akik hozzám hasonló úton járnak. Megkönnyítem számukra a folyamatot, átadom tapasztalataimat, megmutatom, hogy lehet másképp is. Burgenlandban, Felsőőrben találtam meg a helyem: sokféle ember él errefelé, a megoldás viszont lehet ugyanaz. Amit én kínálok, az az Acces Bars.„
Mindig van másik út. És van, aki megmutatja.
