Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc Magyarország történetének egyik legfontosabb eseménye, amely azóta is meghatározza nemzeti identitásunkat. Az akkori eseményeket az egyéni szabadságjogok kivívására és a nemzeti önrendelkezés megteremtésére való törekvés egyszerre jellemezte. Az eseményekről, és azok ma is érvényes hatásairól ifj. dr. Bertényi Iván történésszel, a Collegium Hungaricum tudományos igazgatóhelyettesével Bécsben beszélgettünk.
Rólunk: Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharcról elsősorban március 15-én szoktunk megemlékezni. A szabadságharc 1849-es leverésének évfordulója pedig nemzeti gyásznap. Mit üzen nekünk ez a szomorú emléknap 172 évvel később?
Ifj. Dr Bertényi Iván: Bár az 1849. október 6-i tragikus eseményekre való emlékezés nem egyenrangú márciusi 15-i nemzeti ünnepünkkel, mégis nagyon fontos. Nemzeti gyásznapunk olyan módon tudja az akkori emberi és politikai tragédiát megragadni, hogy az egyúttal felemelő üzenetet is hordoz számunkra. Az 1849. október 6-án kivégzett honvéd főtisztek, és nem utolsó sorban Batthyány Lajos első felelős miniszterelnök példája azóta is erőt adhat azoknak, akiknek a szabadságharc üzenete még fontos.
A szabadságharc eseményeinek máig ható üzenetei:
- Becsületesség: tudjuk az aradi vértanúkról, hogy többüknek lehetőségük lett volna a hadszíntérről való szökésre, ellenben a becsületüket és a szabadságharc ügyét fontosabbnak tartották, mint, hogy megússzák a felelősségre vonást.
- Összefogás és együttműködés: a szabadságharc össznemzeti ügy volt, eseményei egészen sokféle nemzetiségű és különböző háttérrel rendelkező emberek sorsát kapcsolták össze. A vértanúk között éppúgy volt külföldi születésű és magyarországi német, horvát vagy szerb (mint a legendás Damjanich tábornok) , mint magyar, de mind magukénak érezték a szabadságharc ügyét. Volt közöttük paraszti és főnemesi származású, tehát az akkori magyar társadalomnak szinte teljes spektruma képviselte magát.
Bár a szabadságharc a katonai túlerő miatt elbukott, a nemzetet mégsem lehetett leverni. 1867-ben az alkotmányos Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttével végeredményben mégis azok győzedelmeskedtek, akik ’49-ben életüket adták a szabadság eszményéért.
Nyilván, a mai, demokratikus Osztrák Köztársaság és az akkori, Ferenc Józsefhez köthető Habsburg-önkényuralmi rendszer hatalmi viszonyai között már semmi azonosság nincsen, mégis a Bécsben vagy Ausztriában élő magyarok körében más lehet az emléknap fogadtatása. Az osztrákok a maguk 1848-as bécsi forradalmáról sem emlékeznek meg úgy, ahogyan ezt Magyarországon szoktuk tenni. Az egész helyzet más volt a két országban. Akkoriban Magyarország a történelmi múltból táplálkozó nemzeti állam volt, vagy kívánt lenni, amely a nemzet szabadságát, történelmi államát jelentette, miközben Ausztria, vagyis az akkori Habsburg Birodalom egy dinasztikus konglomerátum volt, ami magában foglalta a teljes Csehországot, a mai Lengyelország déli részét, a mai Olaszország észak-északkeleti részét, vagyis birodalom volt és nem egy olyan nemzeti állam, ahol egy nép a maga szabadságáért küzdött volna. Például az olaszok és az ausztriai németajkúak szabadságküzdelme igen hamar egymás ellen fordult. Az 1848-as bécsi forradalomnak a szabadság mellett a másik követelése az akkori szabad Németországhoz való csatlakozás volt. A II. világháború időszakában ténylegesen megvalósult egyesülés negatív emléke is hozzájárul ahhoz, hogy az osztrák 1848-ra ma már nehéz kizárólag pozitív történelmi példaként hivatkozni.
Mindeközben nálunk a modern Magyarország születésének ünnepe az 1848-as tavaszi forradalom. Amíg Magyarországon szabadság lesz, addig ez a megemlékezés nagyon fontos marad.
Akár ez is tetszhet
