Nem mindennapi versfelolvasó és irodalmi estet tartott a három bécsi magyar diákegyesület. Az MDE, a HYA és az EMIT története során először fogott ilyen nagyszabású kooperációba, ahol a verseké volt a főszerep: az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc magyar és világirodalomra gyakorolt hatásait mutatták be Lengyel Ferenc moderálásával.
November végén valami megmozdult Bécsben. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idején a fiataloké volt a főszerep, a fiatalság volt az első aki kiállt a szabadságért és a „szabad levegőért” az orosz elnyomással szemben. Ez a párhuzam juthatott sokak eszébe, akik november 28-án ellátogattak a Magyar Diákok Egyesülete (MDE-VUS), a Hungarian Youth Association (HYA) és az Európai Magyar Ifjúsági Tanács (EMIT) által közösen szervezett irodalmi versfelolvasó estre.
Akik november utolsó csütörtök estéjén ellátogattak a helyszínre, azoknak egy különleges és rendhagyó irodalom órában lehetett részük: a három egyesület képviseletében fiatalok olvastak és adtak elő az 1956-os forradalom során, vagy azután keletkezett verseket magyar és külföldi szerzőktől. Az est moderátora: Lengyel Ferenc, a Bécsi Magyar Iskola egykori magyar tanára egy időutazásra repítette a közönséget, a képzeletbeli utazás során bejárva a világ távoli és közeli országait, és azt, hogy a külföldi írók és költők hogyan reagáltak a magyarországi eseményekre, melyekre akkor az egész világ felkapta a fejét.
Este hét és fél nyolc között már teljesen megtelt a terem: a fellépők még egyszer-kétszer átolvasták előadásra váró verseiket, szövegeiket, majd a színházi előadásoknál megszokott „művészi tíz perc” csúszást betartva kezdetét vette a műsor. Bölcskey-Molnár Dávid, az EMIT elnöke, és az est házigazdája köszöntötte a jelenlevőket. Rövid bevezető gondolataiban felhívta a közönség figyelmét: történelmi pillanat a mai, hiszen bár jó kapcsolatot ápol egymással a három bécsi székhelyű diákegyesület, a Magyar Diákok Egyesülete, a Hungarian Youth Association és az Európai Magyar Ifjúsági Tanács még nem szervezett közösen programot.
Bölcskey-Molnár Dávid bevezető gondolatai után egy, a programfüzetben nem szerepelő meglepetés előadással indult az este: Steger Endre, a Bécsi Filharmonikusok csellistája kápráztatta el a nézőket virtuóz játékával, kellően megadva az alaphangulatot, a meghittséget, a későbbiekben elhangzó verseknek. Ezután Lengyel Ferenc vette át a szót, akinek egy-egy gondolata 1956-tal kapcsolatos érdekessége tette még színesebbé és élvezetesebbé a verseket.
„Valami olyat szerettünk volna létrehozni, ami más. Más, mint ami megszokott. Minden évben megemlékezünk ’56-ról, hiszen a magyarság egy nagyon fontos ünnepe, de a legtöbb megemlékezés mindig ugyanarról szól: tüntetés, aztán fiatalok, és rádiófoglalás, és forradalom, aztán Nagy Imre és szovjet tankok… Hosszasan lehetne sorolni.
Mi most az irodalom oldaláról szerettük volna megközelíteni ’56 eseményeit, bemutatni azokat a csendes forradalmárokat, akik nem fegyverrel és gránáttal, hanem papírral és tintával álltak ki a szabadságukért.”
-mondta Lengyel Ferenc.
A körülbelül másfél órás rendhagyó irodalomóra első felében a magyar költészeté és irodalomé volt a főszerep: Tamási Lajos, Kannás Alajos, Bartis Ferenc, Horváth Elemér, Nagy Gáspár, Tóth Bálint és Tollas Tibor egy-egy verse hangzott el a diákok előadásában. Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy az elhangzott versekben hogyan változott a leírható gondolatok szabadsága, és a költők milyen ügyesen játszották ki a kommunista cenzúrát, amely könyörtelenül irtotta és megtorolta a lázadás bármilyen gondolatát.
1956 hatását nem csak a magyar költészetben, hanem a világirodalomban is fel lehetett fedezni. A Gloria Victis verses kötet – melynek latin címe magyarra fordítva: Dicsőség a legyőzötteknek – külföldi költőktől származó versek gyűjteménye, azon költőké, akik megemlékeztek az 1956-os magyar forradalomról és szabadságharcról. Lengyel Ferenc ebből a verseskötetből válogatva állított össze az esemény második felére egy verses csokrot. A versek elhangzottak eredeti nyelven és magyar fordításban is. Az amerikai E. E. Cummings, a francia Albert Camus, az osztrák költőnő Christine Busta, és a norvég Nils Lindström verseit szavalták a fiatalok.
Zárásként közös éneklésre invitálták a nézőket: a sokak által ismert „Avanti ragazzi di Buda, avanti ragazzi di Pest!” kezdetű olasz dal három versszakát énekelték el a jelenlévők közösen. A dal érdekessége, hogy Olaszországban a mai napig rendszeresen éneklik, ugyanis az olasz, római székhelyű, első osztályban szereplő Lazio labdarúgócsapatnak ez az indulója.
Végezetül kötetlen beszélgetés, és egy kis szeretetvendéség vette kezdetét, egy-egy pohár bor és falat pogácsa mellett lehetett megbeszélni, kinek melyik vers vagy versrészlet tetszett a legjobban.
Fotók: Oszlánszky Lili
Akár ez is tetszhet
