A 19. század közepén a pesti orvoslás sok szempontból Bécs felé tekintett. A később pesti orvosi iskolaként emlegetett kör több olyan orvosból állt, akik a bécsi egyetemen, a második bécsi orvosi iskola meghatározó mestereitől tanultak, majd hazatérve az ott megismert szemléletet kezdték meghonosítani Magyarországon. Ennek a folyamatnak volt fontos szereplője a mai cikk főhőse, Markusovszky Lajos is. Megint Egy Magyar, Rick Zsófi rovata.
Nem tudom, ki hogy van vele, nekem a bécsi Skodagasséról mindig egy narancssárga 105-ös jut eszembe. Biztos a gyerekkori traumák. Egyébként nem állok messze a valóságtól. A Škoda Műveket Emil Škoda, a pilzeni születésű gépészmérnök alapította. Az utcát viszont a nagybátyjáról, a szintén pilzeni születésű Josef Škodáról nevezték el, aki az úgynevezett második bécsi orvosi iskola egyik meghatározó alakja volt. A bécsi orvosi egyetemre járt 1825-től, és ha már itt volt, le is doktorált, majd itt is maradt. (Mindjárt rátérünk a lényegre.) A Bécsi Egyetem mostani Campusa az Alser Straßén akkortájt még kórház volt, az volt az AKH, ezért van hát szemben a Skodagasse. Amit akkor persze még nem így hívtak, hanem előbb Kaserngassének, majd Reitergassénak. A közelben ugyanis egy laktanya és egy lovarda volt. A Kaserngassén sétálgathatott egyetemi évei alatt Semmelweis Ignác és barátja, szövetségese, Markusovszky Lajos.
A mai Szlovákia területén, Csorbán született, az orvosi egyetemet Pesten kezdte, 1834-ben. Tanulmányai utolsó évében Balassa János sebészprofesszor mellett lett segéd.
Rögtön egy kis kitérőt kell tennem, de így lesz teljes a kép. Balassa a korát megelőző sebész volt, elsők között alkalmazta az általános érzéstelenítést és bevezette a gégetükrözést. A csonkítás helyett a helyreállító megoldásokat preferálta, a plasztikai sebészetben kiemelkedő eredményeket ért el. Erzsébet királyné szülészorvosa volt Mária Valéria születésénél. Bécsben járt egyetemre, a második bécsi orvosi iskola (Josef Škoda, Carl von Rokitansky és Ferdinand Hebra) növendéke volt. Orvosi oklevelét 1838-ban szerezte meg, majd ösztöndíjjal Wattmann professzor műtőnövendéke lett a bécsi I. sz. sebészeti klinikán. Hamarosan meghívást kapott a pesti sebészeti klinikára, 1843-ban hazament. Átszervezte és megújította a tanszéket, és kialakult mellette egy orvosi kör, a pesti orvosi iskola, ahol olyan neveket találni, mint Korányi Frigyes, Kovács Sebestény Endre, Lumniczer Sándor, Markusovszky Lajos, Wagner János. Hozzájuk csatlakozott később Semmelweis Ignác és Bókai János.
Tehát, vissza Markusovszkyhoz. Balassától tanult, majd, amikor megszerezte az oklevelét, rövid időre Párizsba ment, utána Bécs felé vette az irányt. 1846-tól tanult az egyetemen, Josef Skoda, Carl von Rokitansky és Ferdinand Hebra tanítványa volt, és Wattmann professzor műtőnövendéke lett a bécsi I. sz. sebészeti klinikán. Akik ebben az időben itt tanultak, olyan közegbe csöppentek, ahol a betegágy melletti megfigyelés, a boncolás, a laboratóriumi vizsgálatok és a korszerű diagnosztika együtt formálták az orvoslást. A korábbi tüneti gyógyítást fokozatosan felváltotta a betegségek okait kutató, természettudományos megközelítés.
Itt ismerkedett meg Semmelweis Ignáccal, akivel egész életükre barátok maradtak. Fennmaradt például egy bizonyítvány, melyet Semmelweis írt, amikor Markusovszky Budapesten segédorvosi állásért folyamodott (Balassához) a bécsi évek után:„Ezennel bizonyítom, hogy Markusovszky Lajos orvosdoktor úr szorgalmasan részt vett alulírottnak elméleti és gyakorlati szülészeti magánkurzusán; és az ezzel kapcsolatos, fantómokon, vajúdókon és terheseken végzett vizsgálati gyakorlatok, valamint a holttesten végzett műtéti gyakorlatok alkalmával a szokott készséget tanúsította. Bécs, 1847. július 27-én Semmelweis Ignác Fülöp orvos- és sebészdoktor, szülészmester, az I. sz. Szülészeti Klinika tanársegédje.”

De később is leveleztek, Semmelweis példásul Markusovszky tanácsára juttatta el felfedezését a külföldi szülőházakhoz: „az egyetlen ésszerű, amit tettem, az volt, hogy követtem tanácsodat és igyekeztem (jól) értesült lenni, a gyermekágyi láz ügye jól halad és a párizsi londoni dublini strassburgi hágai berlini göttingai prágai stb. szülőházak vezetőségét már felszólítottam, hogy a dolgot kísérletek útján kikutassák vagy cáfolják. (…) Ajánlom magamat Balassa tanárnak (…) sokszor köszöntlek, maradtam Barátod Náci.”
Markusovszky volt azon kevesek egyike, akik fanatikusan hittek Semmelweis felfedezésében. Látva a bécsi professzorok egy részének és a nemzetközi orvostársadalomnak a maradiságát és ellenállását, Markusovszky folyamatosan tartotta a lelket a sokszor elcsüggedő és dühöngő barátjában. Az általa alapított Orvosi hetilap 1858-ban (ekkor már 10 éve folyt Semmelweis szélmalomharca) több részes cikksorozatot közölt a gyermekágyi láz és a fertőtlenítetlen orvosi kéz összefüggéseiről.
Markusovszky 1847-ben visszatért Magyarországra, Balassa mellett kezdett dolgozni. London után ők végezték az első éternarkózis műtéteket; Markusovszky önmagán próbálta ki először az éter narkotizáló hatását, nekik köszönhetjük tehát az érzéstelenítésben végzett műtéteket. A ’48-as forradalom idején az orvoskaron létesült honvédkórházban tevékenykedett, később honvédorvosi szolgálatot is vállalt. 1849-ben az Ácsnál fejsérülést szenvedett Görgey Artúr mellé rendelték. A korabeli feljegyzések, és Görgey öccsének visszaemlékezései szerint a sebesülés annyira súlyos volt, hogy Markusovszky a tábornok mellett maradt, ott volt a világosi fegyverletételnél, a nagyváradi hadifogságban, és az ausztriai száműzetés kezdetén is. Amikor hazatért, politikai megbízhatatlanság címén megfosztották egyetemi állásától.

Balassa Jánost is eltávolították az egyetemről, sőt, őt még börtönbe is zárták. A Batthyány Lajos melletti cellába került, őt hívták át, amikor a volt miniszterelnök felvágta az ereit, és ő tiltakozott a súlyosan sérült ember akasztása ellen. A medikusok tüntetést szerveztek a rendőrség elé, így végül Ferenc József megkegyelmezett Balassának, aki újra elfoglalhatta a katedráját. Ismét együtt kezdtek dolgozni, elkezdték megszervezni a hazai orvosképzés és közegészségügy megújítását. Markusovszky ebben az időben az Eötvös- és a Trefort-család háziorvosa is volt, valószínűleg ennek köszönhető, hogy a kiegyezés után a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban kapott állást. Javaslatára alakult a pesti egyetemen közegészségtani tanszék, és részt vett az 1876-ban elfogadott közegészségügyi törvény kidolgozásában.
1857-ben megalapította az Orvosi Hetilapot, melynek 32 évig az élén állt, és amely még ma is létezik, ezzel a világ hatodik legrégebben működő orvosi lapja. 1893-ban hunyt el Abbáziában, ahová egy gyógykezelésre utazott. Vasegerszegen temették el, felesége családi kriptájába.
Markusovszky tehát Bécsből nem egyszerűen orvosi tudást vitt haza, hanem egy mintát is arra, hogy hogyan kellene működnie a magyar orvosi képzésnek. A Škodához, Rokitanskyhoz és Hebrához kötődő iskola szemléletét is magával hozta: az orvoslás nem pusztán könyvekből megtanulható elmélet, hanem megfigyelés, gyakorlat, kutatás és a tudás folyamatos továbbadása. Bécsben alakult ki benne az a széles látókörű, európai szellemiség és baráti-szakmai szövetségi háló, amellyel hazatérve – Balassa Jánossal karöltve – megkezdhette a hazai orvosképzés és közegészségügy gyökeres megújítását. Markusovszky nem egyszerűen bécsi tapasztalatokat szerzett. A későbbi munkásságában a korszerű, gyakorlati orvosképzés egyik legfontosabb magyarországi szervezője lett. Így lett a fiatal orvosból, aki a Kaserngasse környékén tanulta a szakmát, a modern magyar orvosképzés és közegészségügy egyik meghatározó szervezője és az orvosi szakmai nyilvánosság egyik megteremtője.
Budapesten a IX. kerületben egy tér viseli a nevét, szemben a Semmelweis Klinika egyik épületével, a szombathelyi kórház pedig 1955 óta őrzi nevét: ma Markusovszky Egyetemi Oktatókórházként működik.
Kiemelt kép: balra: Markusovszky Lajos portréja Pollák Zsigmond metszete,1893/wikipédia, jobbra Markusovszky Lajos portréja 1858-ból, Sterio Károly festménye. Hansági Múzeum, Mosonmagyaróvár Forrrás: Wikimedia Commons.
Felhasznált irodalom:
Az MTA Elhunyt Tagjai Fölött Tartott Emlékbeszédek, 8. kötet (1893 – 1896), a beszédet Hőgyes Endre tartotta
Bencze József: Markusovszky Lajos (Dunántúli Vasi Szemle, 1958)
A Semmelweis Egyetem honlapja
geschichtewiki.wien.gv.at



























