Augusztusban a Szélforgók Népzenei Együttes néhány tagja elutazott Romániába, hogy közelről megéljék azt a zenét, amelyet eddig csak felvételekről tanultak. De a zenélés közben Erdély legszebb részeit is meglátogatták. Zsótér István, a Szélforgók prímásának beszámolója következik.
A fiatal zenészek a tanárukkal Földesi Jánossal, családtagokkal és közeli barátokkal szálltak meg egy torockói panzióban. Ennek a panziónak a kertjében minden este zenéltek, aminek a többi vendég, de még a falusiak is örültek.
Erdélyben minden nap különböző falvakat és régiókat látogattak meg. Az első ilyen helység Szék volt, amely a magyar táncházmozgalom szülőhelye, ahonnan a zenészek már sok népdalt sajátítottak el. Széken az utolsó helyi hegedűssel játszottak és egy kalapmestertől hagyományos széki kalapot is vettek. Ezután továbbutaztak Ördöngösfüzesbe, ahol a helyi lelkész megmutatta nekik a református templomot. A beszélgetés közben kiderült, hogy a faluban van két fiatal zenész, egy hegedűs és egy brácsás, akik a közeli Szamosújvárba járnak zeneiskolába. Szerencsére a helyi zenészeknek volt idejük és eljöttek, hogy mindannyian együtt játszanak. A népzenészek nemcsak ördöngösfüzesi, hanem kalotaszegi zenét is muzsikáltak. Ennek a lelkész nagyon örült, hiszen elmesélte, hogy a faluban már csak ezek a fiatalok tudnak zenélni és hogy akár csak egy néptánccsoport megalakulása is reménytelennek tűnik.
Az utazás következő célja Magyarpéterlaka volt, de előtte még egy rövid városnézés is belefért a programba Marosvásárhelyen. Magyarpéterlakán sajnos már nincsenek zenészek, így csak a falu központjában elzenélték az ottani dalokat, amelyeket tanultak. Több helyi lakos is érdeklődve figyelte és hallgatta a Szélfrogókat, mert felismerték a zenét. A visszaúton egy hosszabb megállót tartottak Marosludason.
Az utolsó programnap egy kis túrával kezdődött a Tordai sóbányában. Főleg a nagy földalatti sóbarlang bűvölt el mindenkit, hiszen nem mindennapi látvány. A zenélés Magyarlapádon folytatódott, ahol a fiatal zenészek átnézték az újonnan tanult magyarlapádi anyagot. A helyi hegedűs ezekhez a dalokhoz sok új cifrát tudott mutatni a fiataloknak, de eljátszott más dallamokat is, amelyek régiesség tekintetében nagyon értékesek. Szerencsére ebben a faluban ezeket a dalokat táborokban és többi projektekben a következő generációknak is át tudják adni. Magyarbecében is, ami Magyarlapádnak a szomszédfaluja, a zenészek egy idősebb prímással találkoztak. Ő is tudott mutatni a fiataloknak régi dalokat és még hozzátartozó énekeket is.
A zenészeket lenyűgözte az utazás, nemcsak azért mert először élték meg közelről az erdélyi magyar kultúrát és népzenéjét, hanem mert kapcsolatba kerültek olyan emberekkel, akik mindig kedvesen fogadták őket és akiket a jövőben is mindig meglátogathatnak. Ezért elhatározták, hogy nem ez lesz az utolsó útjuk Erdélybe.
A Szélforgók nagyon sok újdonságot is tanultak az erdélyi prímásoktól és ezeket a következő fellépéseken be is fogják mutatni a nagyközönségnek. Szeptember első napjaiban a kőszegi Hajnalcsillag néptáncegyüttest kísérik majd Felvidéken, Nyitragerencsérben és szeptember 5-én Bécsben, az AchtUngarn fesztiválon hallhatja őket a nagyérdemű.
Szöveg, fotók, videó: Zsótér István
Akár ez is tetszhet
