Különösen Ausztriában a hegyek télen gyakran csábítanak minket a különféle téli sportok űzésére. Egészségügyi sorozatunkban azonban Dr. Johann Regner ortopéd szakorvos felhívja a figyelmünket arra, hogy különösen a szezonális sportok során érdemes körültekintőnek lennünk.
Szikrázó napsütés, hófedte tájak, tökéletesen karbantartott sípályák, gőzgombócok, no meg egy kis szabadidő. Ezek egy sikeres nap hozzávalói egy téli sportokat kedvelő számára. Legyen szó síelésről, snowboardozásról, sífutásról vagy éppen korcsolyázásról, az utóbbi hetekben és még a tél elkövetkező heteiben megannyi ember fog hódolni a kedvelt sportok szenvedélyének.
Azonban ebben az időszakban megannyi ember kényszerül orvoshoz fordulni a téli sportok során elszenvedett sérüléseivel. És ezeknek a számát nem szabad alábecsülni. A KFV (Kuratorium für Verkehrssicherheit) statisztikai számításai alapján 2019-ben összesen 189.100 ember szorult kórházi kezelésre valamilyen sportolás közben elszenvedett sérülés miatt. Ezen belül a leggyakoribb téli sport, a síelés volt a második helyen a sportágak rangsorában 25.900 esettel. A korcsolyázás és snowboardozás 4.900, illetve 4.800 esettel már a lista alsó harmadában található, de a sportot űzők számának arányát tekintve a snowboardozás még a síelésnél is veszélyesebb. A fenti számok természetesen nem tükrözik azon esetek számát, ahol a sérültek nem szorulnak kórházi kezelésre. (Mindemellett érdekességként azért megemlíthető, hogy arányaiban a foci bármelyik téli sportnál balesetveszélyesebb.)
A leggyakrabban sérült testrész a térdízület kb. 25%-os gyakorisággal, ezt szorosan követik a vállak, karok, illetve a gerinc sérülése szűk 20-20%-kal. Szerencsére a fejsérülések csak ezután következnek, – nagy részben köszönhetően a bukósisak viselésének egyre szélesebb körű elterjedésének.
A sérülések mechanizmusa több mint egyharmadában csonttörés, egynegyedében izom és szalagsérülés, kb. 15%-ban lágyrész-zúzódás. A balesetek oka kb. 80 százalékban külső behatás nélküli esés, és csupán a maradék szűk 20% történik külső behatás miatt. Ez utóbbi csoportban a harmadik személy által okozott baleset csak kb. 7%-ot tesz ki, holott a téli sportot űzők nagy része leginkább az idegenek által okozott balesetektől fél.
Ezen utóbbi megállapításokban rejlik egyszerre a veszélye annak, hogy az emberek ilyen módon balesetet szenvedjenek, és egyben ez a megoldás is annak kivédésére:
A veszély onnan fakad, hogy főleg a turistaként – egy évben csupán néhány napra – téli sportot űzők, az esetenként rossz helyismerettel rendelkezők, a saját tudásukat olykor felelőtlenül felülbecsülők, a természeti és időjárási körülményeket nem megfelelően felmérők, saját maguk és mások egészségét is veszélyeztetik. Ez nem ritkán társul alkoholos befolyásoltsággal, a sport szabályainak be nem tartásával (mert például a sípályákon is létezik KRESZ, amit be kell tartani), vagy éppen a saját testi teljesítőképesség felülbecsülésével. Nagyon gyakoriak a súlyosabb balesetek a sportolás első két napjában, illetve az egyes napok vége felé. Továbbá felmérésekből kiderül, hogy például a turistaként síelők körében gyakoribbak a balesetek a síparadicsomok helyi lakosaival összehasonlítva, viszont érdekességként a helyi lakosok gyakrabban szenvednek súlyosabb sérüléseket.
Mit jelent ez konkrétan? Mi a megoldás? Mindenkinek annak tudatában kell lennie, hogy a téli sport – mint ahogy ez igaz megannyi más sportágra is (talán a sakkra nem, de ez lehet vita tárgya!),– egy veszélyes üzem. Ezért az egyik legfontosabb tanács, hogy jól el kell sajátítani az űzött téli sport technikáját és szabályait. Ezt nyilván legegyszerűbben egyesületek által vagy turista központokban található iskolák által kínált tanfolyamokon lehet megtenni. Ausztriában, bár egyre kevésbé markánsan, de még benne van az iskolai tanrendben a téli sportok oktatása is. Ezek keretében elsajátíthatóak a szabályok, a technika és megszerezhető egy bizonyos rutin, ami nagyban segíti a biztonságos sportolást.
Nyilván el lehet sajátítani egy téli sportot kifejezett tanfolyam nélkül is, de ez nagy arányban növeli a súlyos balesetek veszélyét. Ezek elkerülésére feltétlenül tudatában kell lenni a sportolóknak saját tudásának határaival, és hogy azokat soha nem szabad túllépni.
Mindenkinek ügyelni kell a testi és szellemi (alkohol!) teljesítőképességére. Ha fáradtan és kimerülten történik meg a baj, az általában súlyosabb sérülésekkel jár, mert nem megfelelő a reakcióidő, az izmok védelmi funkciója gyengül és akár az esemény során a baj kivédésére hirtelen rossz, vagy elkésett döntések születnek.
Az előzők szavatolására elsősorban fontos a tudatos és megfelelő intenzitású bemelegítés a sport kezdete előtt. Ennek részét kell, hogy képezze az izmok nyújtása is. Könnyen belátható, hogy hideg környezetben egy hideg, merev izom milyen nagy veszélynek van kitéve, hogy sérülést szenvedjen. A bemelegítést akár egy tanfolyam során elsajátíthatja a sportolásra vágyó, de autodidakta módon is nagyon jól meg lehet tanulni. Nem szabad elfeledkezni az elegendő táplálékról és pihenőidőről sem. Aránytalanul növekszik éhesen és fáradtan a balesetveszély, és nem éri meg kitenni magukat a sportolóknak ennek csak azért, hogy például még egyszer utoljára a nap végen lecsússzanak a sípályán, és ekkor csonttörést szenvedjenek.
Eddig még nem esett szó a megfelelő minőségű és állapotú sportfelszerelésről, ami viszont egy fontos tényező a téli sportok biztonságos űzésében. És itt nem arról van szó, hogy mindenkinek a lehető legújabb és legdrágább felszereléssel kell űzni a sportot, hanem arról, hogy mennyire szokta meg az illető a sporteszközök használatát. Kimutatták ugyanis, hogy bár a vizsgált csoportban minőségbeli különbség nem volt, a kölcsönzött sporteszközt használók körében gyakoribbak voltak a súlyos balesetek.
Ha már egyszer megtörtént a baj, akkor súlyosabb baleset esetén nyilván kezdetét veszi a következmények kórházi kezelése. Könnyebb sérülések esetén viszont gyakran előfordul, hogy az azt elszenvedők nem keresnek fel orvost, mert az nyilván rontaná a vakáció élményét. Ez az esetek sok részében nem is jelent problémát. Például egy könnyű zúzódás vagy kisebb horzsolás nem igényel feltétlenül orvosi kezelést. De azért itt is résen kell lenni. Mivel ilyen könnyűnek hitt sérülések is magukban rejthetik egy hosszú távú károsodás kialakulásának veszélyét. Ezek a károsodások nem ritkán az ízületek szalagrendszerének sérüléséből fakadó ízületi instabilitás következményeként kialakuló porckárosodások. De lehetséges az ízületi porc, vagy éppen például a térd gyűrűporcainak közvetlen sérülése is, amely akár kezdetben nem is okoz komolyabb tüneteket, de az idő múltával és folyamatos ráterheléssel egyre csak súlyosbodik. Ilyenkor is lehetőleg időben fel kell keresni egy orvost, a nagyobb baj kialakulásának elkerülése érdekében. De hogyan lehet eldönteni, hogy mikor kell az előbbi lépést megtenni? Ha egy kisebb sérülés után néhány nappal nem kezdnek enyhülni a tünetek, esetleg eleinte enyhülnek, de sokáig fennmaradnak, vagy akár enyhülés után megint súlyosbodni kezdenek, ha egy két napon túl fennmaradó ízületi, vagy lágyrészi duzzanat jeleit lehet felfedezni, vagy a sérülés után egy két nappal terhelés hatására lép fel, biztosan célszerű egy orvosi vizsgálatnak alávetni magát a sportolóknak. Annál is inkább, mert általában ezen könnyű sérülések által okozott károsodásokat az idő előrehaladtával egyre körülményesebben lehet kezelni.
A fenti ajánlások megszívlelésével a téli sportok lehető legbiztonságosabb körülményeit teremthetjük meg. Ezek után már csak a megfelelő időjárás kell hozzá!
Akár ez is tetszhet
