Noszkó Niki és Gatti Beáta gyerekpszichodráma csoportvezetők tartottak bemutató órát október 5-én a Bécsi Magyar Iskolában. A csoporton három 6 és 10 év közötti gyerek vett részt, én pedig a szülők beleegyezésével kisegítőként voltam jelen a foglalkozáson, azzal a célal, hogy átfogóbb képet tudjak adni az érdeklődőknek. A foglalkozás után beszélgettem a csoportvezetőkkel.
A pszichodrámát a 20. század elején Jacob Levy Moreno osztrák-amerikai orvos, pszichiáter, szociológus fejlesztette ki, Magyarországon pedig a ’70-es évek elején Mérei Ferenc Kossuth-díjas pszichológus honosította meg. Niki és Beáta a gyermekpszichodráma módszerét Kende B. Hannától, a kolozsvári születésű pszichoterapeutától, illetve tanítványaitól sajátította el. Ez a módszer az egyén spontaneitása és kreatívitása segítségével ad eszközöket arra, hogy a csoporttagok életében megjelenő kihívások és konfliktusok egy támogató, biztonságos közegben legynek megdolgozva a csoportvezetők segítségével. Gyerekek esetében ebben a módszerben nagy teret kap a játék, a fantázia, és a szimbólumok világa.
Niki 2007-ben végzett pszichológia szakon és 2011 óta foglalkozik pszichodrámával. Beáta mentálhigiénés szakemberként szintén régóta foglalkozik gyerekekkel, köztük hátrányos helyzetű fiatalokkal. Idén februárban végezte el a képzést és a Kuckóba ment hospitálni, ahol ezzel a módszerrel dolgoznak a gyermekekkel. Niki és Beáta célja, hogy a bécsi magyar közösséggel is jobban megismertessék ezt a módszert. Úgy veszik észre, hogy a köznyelvben a „pszicho” és a „dráma” szavak még mindig hordozhatnak egy bizonyos negatív jelentést, ezért is egyeztek bele, hogy interjút adnak a Rólunk.at-nak. Elmesélik, hogy miről is szól valójában a gyermekdráma és miért nem kell tartani tőle.
Fodor Miklós/Rólunk.at: Egyéni foglalkozásokat is tartotok vagy kizárólag csoportosat?
Gatti Beáta: A csoport sokkal többet tud adni, mintha egyéni formában foglalkoznál egy gyerekkel. Persze vannak olyan gyerekek, akik nem tartanak ott, hogy csoportban jól tudjanak működni a többiekkel.
Noszkó Niki: Létezik egyéni megsegítés is, de ez a módszer kiscsoportos formában működik. Az az ideális, ha 5-6 gyerek van egy csoportban, fiúk-lányok vegyesen, közel azonos korosztály. Megkülönbözetjük ugyanis a gyermek-, serdülő-, és felnőtt pszichodrámát. A serdülőknek szóló dráma például már egy másik kategória.
Fodor Miklós/Rólunk.at: Többnyire milyen problémával fordul hozzátok az itt élő magyar közösség? Milyen problémára adhat megoldást a gyerekpszichodráma?
Gatti Beáta: Szerintem nagyon sok mindenre jó. Egy jól működő gyerekkel elég sok minden történhet a mindennapokban, az iskolában. Ahhoz, hogy ezt a stresszt kijátsza magából, hogy az önbizalma növekedjen, arra is nagyon jó. Nem csak arra, hogy ha baj van például a családban. A saját értékességüket tudják megélni és a saját hatóerejüket: „én voltam az, aki kirántottam a kardot”, „én voltam az, aki megtaláltam a kincset”. Ezzel is tud a gyerek növekedni.
Noszkó Niki: Mint ahogy mi felnőttek hétvégén kibeszéljük magunkat például egy társaságban, ugyanúgy a gyerekek kijátszhatják magukból heti egyszer azt a frusztrációt, ami felgyűlt egy hét alatt. Ehhez nem kell tünet. Egyrészt tehát egy jó feszültséglevezetés tud lenni, másrészt, hosszabb távon gyógyító hatással bír. A módszer egyik kerete, hogy heti egyszer dolgozunk velük egy-másfél órában, ugyanakkor a szülőkkel is fontos az együttműködés kialakítása. Gyerekek esetében oldja a szorongást, segíti a megküzdést, például amikor egy kislány elmegy a foglalkozás után, és egy hétig azt éli meg, hogy egy varázserejű boszorkány és ezzel a „varázserővel” fog tudni megküzdeni mondjuk Pistikével az iskolában. Persze nem szó szerint! Nem fogja megütni, de már lehet, hogy lesz bátorsága rászólni, hogy „Pistike, hagyd abba!”.
Gatti Beáta: Azok a gyerekek, akik nagyon erősen reagálnak egy konfliktushelyzetre a suliban, pont azt tanulják meg, hogyan védjék meg magukat az iskolában erőszakmentesen. Ahogy kapcsolódnak a szerepekkel egymáshoz, eljátszanak valamit, azzal finomabbá, érzékenyebbé tud válni az is, hogyan fejezzék ki magukat, hol vannak a határaik, a szükségleteik.
Noszkó Niki: Lehet, hogy van egy szorongó gyerek, aki már pszichoszomatikus tünetekkel érkezik hozzánk: fejfájás, körömrágás, alvászavar, bepisilés, stb., aminek nincs orvosi oka, ezeket nagyon szépen tudja oldani a dráma. Az agresszió is egy fontos kérdés nálunk.
Fodor Miklós/Rólunk.at: Mennyire lehet ezt a módszert használni olyan gyerekek esetében, akik agresszív viselkedésre hajlamosak? Be lehet vinni egy 4-5 fős csoportba egy agresszív gyereket úgy, hogy közben a többi gyerek nem az?
Noszkó Niki: Egy nyíltan agresszív gyermek, aki olyan állapotban van, hogy konkrétan ütni akar másokat, és csak a destrukciót tudja élni, valószínűleg nincs olyan állapotban, hogy csoporton vegyen részt. Ennek a módszernek a kereteit sem tudná tartani, vele először egyénileg kell foglalkozni, amíg el nem éri azt a szintet, hogy csoportéretté váljon. Ha valakiben mondjuk sok a düh, de képes arra, hogy ezt becsatornázza a játékba és ott játsza ki, hogy „én most feldarabolom a gonoszt”, azt már lehet. De azt is csak akkor, ha ez az egész csoport számára rendben van és nem túl sok az agresszió ilyen szintű megjelenése. Mivel ott van a „mintha” szabályunk, így ebben a módszerben nem jelenhet meg kifejezetten fizikai bántás sem önmaga, sem a társa felé. Én például meg szoktam engedni, ha valakiben nagyon nagy a düh valami miatt, akkor engem elverhet párnával. Mert a párna nyilván nem fáj, illetve ki van mondva, hogy fejre nem ütünk, így ez is keretek között van tartva. El is fárad benne és az agresszióját is ki tudta játszani. Ezt például lehet, de más gyereket nem verhet el még párnával sem. Ilyenkor mi csoportveztők magunk felé próbáljuk irányítani a frusztrációt, nem a többi gyerek felé.
Gatti Beáta: Most úgy csináltuk a szülői konzultációt, hogy a szülő hozta magával a gyereket, én előtte játszottam a gyerekkel, és ha ott erősen megjelent a düh, látta, hogy azt hogyan tudja kicsatornázni.
Noszkó Niki: Illetve mindig azt szoktuk mondani, hogy az első három alkalom után kiderül, hogy a gyerek csoportérett-e, tudunk-e a problémájával dolgozni, és a gyermek is megérezheti, hogy jó-e számára ez a csoport és módszer. Ha azt látjuk, hogy nem tud működni ez a találkozás, bármilyen okból, akkor megbeszéljük a szülőkkel a további javaslatunkat. De minden esetben a gyermek megsegítése az elsődleges.
Fodor Miklós/Rólunk.at: Ha belekerültök egy olyan szituációba, hogy az egyik gyerek dühe kezelhetetlenné válik, de a szülő már elment és a csoportot vinni kellene tovább, akkor mi történik?
Gatti Beáta: Ezért vagyunk ketten. Gyermekpszichodrámát nem csinálsz egyedül, mert az nem felelősségteljes. Van olyan, hogy valamelyik gyerekkel ki kell menni, mert valami történik.
Noszkó Niki: Így van. Előfordulhat, hogy ki kell lépni a térből az egyik gyermekkel, de megpróbáljuk őt megsegíteni az aktuális állapotában, és mindig visszahozni a csoport terébe. Ha úgy dönt, hogy nem akar játszani, de a rajzolás vagy más alkotótevékenység jólesne számára, akkor erre kap lehetőséget, de azt mindig ott helyben tudjuk csak eldönteni, hogy hogyan kell az adott helyzetet egyensúlyozni. Volt már erre is példa, hogy kimentem egy gyerkőccel és utána vissza tudott csatlakozni. Illetve van olyan, hogy valamelyik gyerek azt mondja, hogy neki ez most nem tetszik és akkor ő leül, és nézőként is részt vehet egy játékban.
Fodor Miklós/Rólunk.at: Ha elindul egy bizonyos korosztálynak heti rendszerességgel a csoport, az mennyire fontos a jelenlévőknek, hogy azok a gyerekek végig tagjai legyenek a csoportnak, akikkel együtt indultak el?
Gatti Beáta: Ezek zárt csoportok. Ami azt jelenti, hogy az első két alkalom nyitott, aztán pedig bezárul. Onnantól kezdve csak azok vannak ott, akik addig is ott voltak, nem veszünk fel új gyerekeket. Ők pedig számítanak egymásra, keresik, várják egymást. Ennek van egy nagy közösségformáló ereje is, ahogy egymásra tudnak kapcsolódni.
Noszkó Niki: Ez is a biztonságérzet része. Ha tudom, hogy ennyien vagyunk itt fixen, az megadja az érzelmi biztonságot, és nagyon számontartják egymást. A búcsúalkalmon például ezért is fontos, hogy mindenki részt tudjon venni.
Gatti Beáta: Ahogy fel van építve egy csoport íve, ugyanúgy fel van építve a lezárása is. Igen, vannak gyerekek, akik mondjuk egy következő csoportban is folytatják, de akkor az egy következő csoport, és ennek pedig itt vége.
Noszkó Niki: Mivel az idő előrehaldtával elmélyül a csoport, mernek behozni saját tartalmakat, így pedig egy másik szintre kerül egy gyerek. Az első pár alkalommal magára a módszerre és a játékra tanítjuk a gyerekeket, mert a cél az, hogy előbb-utóbb mindenkinek megszülessen a saját története. Erre mintát adunk, hogy milyen egy történet, milyen szerepek lehetnek benne, és ebből jutunk el abba, hogy egyszer csak úgy érkezik a sokadik alkalomra, hogy neki van egy története, ő meséli el és abba választunk szereplőket. Ez azért fontos szint már, mert ez azt jelenti, hogy a gyerek ki meri rakni a saját érzelmi világát. Ha például egy kiköltözésen átesett gyerekről beszélünk, mivel jár az országváltás. Voltak, akik megjelenítették a történetükben, hogy van egy határ és akkor „a határnak melyik oldalán legyek? Itt tartok vagy a másik oldalon?” Szimbolikusan meg tud jelenni, hogy tudok-e átlépni egy új világba.
Gatti Beáta: Az, hogy hogyan kapcsolódnak akár Magyarországhoz vagy másik országokhoz, ahol laktak, így itt is van egy sorsközösség. Tehát mondjuk nem az az első kérdésük, hogy „te miért vagy itt?”, hanem „te mióta laksz itt?”
Niki és Beáta jelenleg 12 éves korig hirdetett meg gyerekpszichodráma csoportokat. A foglalkozások időpontjáról és a helyszínről a Kuckó Pszichológiai Tanácsadás facebookoldalán lehet értesülni. A BMI-ben tartott foglalkozásról a sztoricsoport@gmail.com e-mailcímen lehet bővebb tájékoztatást kapni.
Szöveg: Fodor Miklós
Kiemelt kép: Noszkó Niki és Gatti Beáta
Akár ez is tetszhet
