Izgalmas kulturális előadások egész sora, magyar filmklub, a Grazból Mariazellbe tartó Mindszenty-Vadon emlékzarándoklat hagyományának fenntartása, vagy a Grazban tanuló fiatal magyar tehetségek támogatása a Forum Hungaricum ösztöndíjával – csak néhány azon tevékenységek közül, amelyekért a grazi magyarok az elmúlt 30 évben Csicsely Tamásnak lehettek hálásak. Bár Tamás szeret a háttérben maradni, és magát inkább a múlt emberének tartja, szerénysége és segítőkészsége példaértékű, tettvágya pedig továbbra is kiapadhatatlan.
Tamás nem ígéri, hogy tud olyan képeket küldeni az általa szervezett eseményekről, amelyeken ő maga is rajta lenne, hiszen többnyire ő készítette a fotókat – másokról. A motivációja? „Tudom, hogy ez nem hangzik valami hitelesnek, de úgy érzem, hogy én a fennálló rendszer minden hibája ellenére nagyon sokat kaptam Magyarországtól, és szeretnék ebből valamit visszaadni.” – fogalmaz Tamás.
Az életében a sorsdöntő fordulatokat a véletlennek köszönheti. Miskolcon töltött gyerekkora után – bár a középiskolában a néprajz iránt kezdett érdeklődni -, mérnök szülei példáját követve Győrben végzett építőmérnökként, ahol utána a tanszéken helyezkedett el. 1991-ben, a rendszerváltás után megkereste őket egy grazi mérnöki iroda, akik a magyar-osztrák határszakasz forgalmi vizsgálatához kerestek magyar partnert. A projektben Tamás is részt vett, majd amikor egy hétre kilátogatott a grazi irodához, megkérdezték, nincs-e kedve maradni. Tamás igent mondott, így aztán idestova 34 éve dolgozik ennél a mérnöki irodánál, ami azóta egy svájci tulajdonban lévő, 30 000 alkalmazottat foglalkoztató céggé nőtte ki magát.
Ekkor Tamás még angolul beszélt a kollégáival, a német nyelvet, annak is a stájer változatát ez után sajátította el. Egyszer a buszon ülve magyar szót hallott, az utasok egy filmklubról beszélgettek. Kiderült, hogy a Domonkos-rendnek éppen abban az időben épült a kolostora Budapesten, ezért addig Hankovszky Béla Jácint atya és a novíciusai a grazi Domonkos rendházban voltak elszállásolva, Jácint atya körül pedig pezsgő magyar kulturális élet folyt filmklubbal, versolvasással, kirándulásokkal. Tamás azonnal csatlakozott hozzájuk, majd Jácint atyától ő vette át a filmklubot, amit 15 éven át szervezett.„Tulajdonképpen a bécsi Collegium Hungaricum kihelyezett rendezvényeként működtünk, rengeteg filmet kaptunk az ő filmtárukból, és pályázati úton még egy projektort is szereztünk. Egy idő után viszont sajnos elapadt az érdeklődés az általam választott művészfilmek iránt, ezért most örülök, hogy a grazi magyar filmklubot Komon Erika vette át, aki népszerűbb magyar filmeket vetít angol felirattal, és ezzel szélesebb közönséget tud megszólítani.” – meséli.
Tamás a filmklub mellett érdekes előadások szervezésével is kivette a részét a magyar közösségi életből. Elmondása szerint az ehhez szükséges ismeretségek szintén a Magyarországon töltött fiatal éveiből származnak: „A 80-as években, ha valaki nem akart KISZ-tag lenni, szüksége volt valami alternatívára. A középiskolában az osztályfőnökünk azt javasolta, alapítsunk néprajzi szakkört, engem pedig azonnal érdekelni kezdett a téma. Később Viga Gyula etnográfus, muzeológus vezetésével minden nyáron elmentünk egy csoporttal egy bükki faluba, voltunk például Cserépfalun, Cserépváralján, Szomolyán, Forrón és Cigándon, és néprajzi témákat dolgoztunk fel. Az akkori barátaim közül többen is kutatók lettek, akiket aztán szívesen meghívtam Grazba, főleg, ha tudtam, hogy érdekesen tudnak előadni.” – emlékszik vissza.
Tamás tevékenysége azonban nem merült ki a kulturális események, előadások szervezésében. Szívügye mások érdemeinek méltó elismerése, az elesettek megsegítése, és az áldozatokról való megemlékezés. A grazi magyar élet az utóbbi évtizedekben vitathatatlanul összefonódott Ugri Mihály (1931-2022) nevével, aki, az 1957-ben, 56-os diákokból alakult Magyar Egyetemisták és Öregdiákok Klubjának (MEÖK) az elnöke volt, és szoros kapcsolatot ápolt a Grazi Magyar Katolikus Közösséggel is. Ő kezdte szervezni a ma már több, mint 40 éves múltra visszatekintő Mindszenty-Vadon emlékzarándoklatot Grazból Mariazellbe. Tőle 17 évvel ezelőtt Tamás és Vadon Éva vették át a stafétabotot. Sajnálatosan 2022 augusztusában éppen a zarándoklat nyitó miséjén, a Mariatrost bazilika Gottscheer kápolnájában derült ki, hogy Ugri Mihály valószínűleg utoljára tudott részt venni a szertartáson. Mariazellből hazatérve Tamás azonnal nekilátott a szervezésnek, és sikerült elérnie, hogy 2022 novemberében, egy hónappal a halála előtt, Ugri Mihály átvehette a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét Dr. Nagy Andor akkori nagykövettől.
Egy évvel később, a Frohnleiten melletti súlyos magyar buszbaleset 40. évfordulóján Tamás, akkor még a Forum Hungaricum elnökeként sikerrel pályázott a bécsi nagykövetségnél egy emlékmű felállítására, amelynek még a tervezését is magára vállalta. Felkutatta, és az emlékmű felavatására meghívta a baleset még élő túlélőit, valamint az áldozatok rokonait.
Emellett Magyarországon is szívesen végez karitatív tevékenységet: a budapesti Vakok Intézetének könyvnagyító gépre gyűjtött pénzt, Vadon Máriával közösen három magyarországi idősek otthonának és a körmendi kórháznak szereztek új ágyakat, majd 2011-ben Petritz Judittal közösen 100 000 védőmaszkot juttattak el Devecserbe a vörösiszap-katasztrófa helyszínére.
Bár Tamás „jöjjenek a fiatalok” jelszóval szereti magát a „múlt embereként” aposztrofálni, a közönség nagy örömére tavaly Bartal Csaba történészt, idén áprilisban pedig Csepeli György szociológust látta vendégül Grazban. A tervekből szerencsére továbbra is kifogyhatatlan.
Kiemelt kép; A2-es autópálya Mura-hídjának forgalmi tervezése: Csicsely Tamás
Akár ez is tetszhet
