A bécsi magyar közösség egyik legfontosabb intézménye idén ünnepli fennállásának centenáriumát. Király Andreával, a Bécsi Magyar Iskolaegyesület (Ungarischer Schulverein) vezetőjével beszélgettünk a száz éves történetről, a jelenlegi kihívásokról és az ünnepi tervekről.
1926. december 26-án a legrégebbi bécsi magyar egyesület, a Bécsi Magyar Munkás Egyesület tagjai összefogtak, hogy a Bécsben élő magyaroknak anyanyelvi oktatást biztosítsanak. A szerény kezdeményezésből mára egy olyan intézmény nőtte ki magát, amely „nullától 99 éves korig” kínál magyar nyelvi oktatást. A Bécsi Magyar Iskolaegyesület útja azonban korántsem volt zökkenőmentes. Az évtizedek során rengeteg viszontagság érte az intézményt, és a 90-es évek végére már szinte alig működött. „A fordulópont 1998-ban érkezett, amikor a Collegium Hungaricumban működő Bécsi Magyar Történeti Intézet akkori igazgatója, Siklós Péter és a burgenlandi magyar történész, Dr. Baumgartner Gerhard felkarolták az egyesület ügyét. Átvették az Iskolaegyesület vezetését, és olyan személyeket kerestek, akik részt tudnak venni a munkában.” – meséli Király Andrea.
Az újjászületés motorja eleinte a magyar mint idegen nyelv oktatása volt, hiszen a vasfüggöny leomlása után óriási igény mutatkozott erre a tudásra. „Rengetegen tanultak akkor magyart mint idegen nyelvet, mert vagy munkát kaptak Magyarországon, vagy házakat vettek Magyarországon, vagy rájöttek, hogy a korábbi magyar leszármazottak nyelvét – nagymama, nagypapa nyelvét – meg szeretnék tanulni.” – emlékszik vissza a vezető. Ebből a korszakból néhányan – Bollwein Rita, Mertzné Kugler Annamária, Nemes Adrienn és Kozma Hedvig – ma is az intézménynél dolgoznak. Az idegen nyelvből befolyó bevételeket az egyesület tudatosan forgatta vissza: felszerelték az iskolát, majd 2003-tól átvállalták az addig a nagykövetség keretei között működő anyanyelvi oktatás szervezését és finanszírozását is. Szeptemberben megnyíltak az első magyar anyanyelvi osztályok.
A következő nagy lépés 2007-ben történt, amikor a Komensky Iskolaegyesülettel közösen elindult az első magyar–német kétnyelvű óvodai csoport. Az indulás nem volt egyszerű: az első évben csupán hét gyerek jelentkezett, akiket egy cseh–német kétnyelvű csoportba integráltak, és csak bizonyos foglalkozásokra vitte ki őket külön a magyar óvónő. „Egy-két éven belül évekre előre várólistán keresztül lehetett csak bejelentkezni ebbe az óvodai csoportba, és ez szerencsére azóta is így van.” – mondja Király Andrea. A csoportot Kovács Kitti vezeti, akinek az alapítók ma is hálásak a felépített rendszer sikeréért. 2009-ben újabb mérföldkő következett: elindult a kétnyelvű napközi. Ez nemcsak felügyeletet biztosított a délutáni órákban – ami akkoriban Bécs-szerte szűkös volt –, hanem egyedi igényeket is kiszolgált. Jártak ide diplomaták gyerekei, akiknek Magyarországon kellett osztályozó vizsgát tenniük, és olyan gazdasági bevándorlók gyerekei is, akik még nem tudták, hosszú távon Ausztriában maradnak-e. A napközinek megvolt a maga kiemelkedő sikertörténete is: „Az egyik legemlékezetesebb sikersztori egy 15 éves fiú volt, aki szeptemberben úgy kezdte az iskolát, hogy nem tudott németül, és májusban a német anyanyelvű oktatáson már hármasa volt németből.”
Ma az Iskolaegyesület 12 osztályban kínál anyanyelvi oktatást, emellett óvodai délutáni foglalkozásokat, történelem- és földrajzórákat, bölcsődéskorú gyerekeknek szóló programokat és felnőttkurzusokat is tart. „Ez óriási dolog annak tükrében, hogy sajnos sem Ausztriából, sem Magyarországról nem kapott olyan támogatást az Iskolaegyesület – de más magyaroktatással foglalkozó egyesület sem –, hogy egy ilyen átfogó oktatást biztosítani tudna bárki.” – hangsúlyozza a vezető.
Az egyik legnagyobb, mindmáig beteljesítetlen terv egy önálló kétnyelvű iskola Bécsben. A jogi akadály egészen konkrét: az anyanyelvi oktatást Ausztriában a Népcsoporttörvény szabályozza, amely jelenleg az őshonos területeken, tehát a magyar népcsoportot tekintve, csak Burgenlandban érvényes. Bécsben a tartomány nem köteles biztosítani a népcsoporti anyanyelvi oktatást, annak ellenére sem, hogy a bécsi magyarságot több mint 30 éve a magyar népcsoport részeként ismerték el. Az Iskolaegyesület ugyan kap némi támogatást a Szövetségi Kancellári Hivatal (Bundeskanzleramt) részéről, de „ez egy annyira minimális összeg, amiből iskolát fenntartani semmilyen körülmények között nem lehet.” A megoldást most egy szélesebb összefogástól remélik. Három évvel ezelőtt sikerült a többi Bécsben élő autochton népcsoport – horvátok, szlovákok, csehek, szlovének, romák – képviselőivel közös platformot létrehozni. „Most megpróbálunk közösen fellépni, közösen próbáljuk érvényesíteni a saját érdekeinket az osztrák állammal szemben.” – mondja Király Andrea.
Idén ráadásul 70 éves a Népcsoporttörvény Ausztriában, ami új lendületet adhat a megújítási törekvéseknek. „Nagyon reméljük, hogy a közös fellépés valódi eredményeket fog hozni.” Az idei év rendezvényeit tudatosan az évforduló köré szervezték. Az egyik legfontosabb esemény a Bécsi Magyar Iskolával közösen szervezett olvasóverseny, az OlvaShow, amelyre május 8-án kerül sor. A nagyobb korosztálynak ajánlott könyv a kiegyezés korában játszódik – ezt egy tematikus bállal egészítik ki, ahol bécsi keringő és magyar néptánc egyaránt szerepel majd, korhű népviseletekben.
A nagy jubileumi ünnepségre novemberben kerül sor, amelynek Magyarország Bécsi Nagykövetsége ad helyszínt. Nem csupán az iskola tanulóit és tanárait ünneplik majd: „Köszönetet mondunk minden olyan projektpartnerünknek, aki bármilyen szinten támogatta az elmúlt évtizedekben, vagy akár az elmúlt évszázadban a működésünket.” Az évzáró is a százéves jubileum jegyében zajlik majd, kiemelten a többnyelvűség ünnepével. Király Andrea szerint ez az egész vállalkozás igazi lényegét ragadja meg: „Valódi kétnyelvű gyerekeket tudjunk nevelni, akik úgy írásban, mint szóban, valóban olyan szinten beszélik az anyanyelvüket is, mint ahogy az oktatási nyelvüket megtanulják az osztrák iskolákban.”
Kiemelt kép: Király Andrea
Akár ez is tetszhet
