A Népcsoporttörvény elfogadásának 50. évfordulóján, 2026. július 7-én az osztrák parlament az alkotmányban is rögzítette a népcsoportokat. De mi vezetett pontosan a törvény elfogadásához 1976-ban, és milyen jogokat biztosít az autochton népcsoportoknak? Hogy működnek pontosan a népcsoporttanácsok, kik lehetnek a tagjai, és miről dönthetnek? A Szövetségi Kancellári Hivatal Népcsoporti Ügyek Osztályának vezetőjét, Michaela Brunnert kérdeztük a Népcsoporttörvény hátteréről.
Gazdik Anna/Rólunk.at: 1976-ban, éppen 50 évvel ezelőtt fogadták el Ausztriában a Népcsoporttörvényt. Mi vezetett annak idején ehhez a máig mérföldkőnek számító lépéshez?
Michaela Brunner: Ausztria már az 1919-es saint-germaini békeszerződésben, valamint az 1955-ös bécsi államszerződésben elkötelezte magát arra, hogy jogi védelmet nyújt a területén élő történelmi kisebbségeknek, azaz népcsoportoknak. Utóbbi különösen a szlovén és horvát népcsoport jogaira tér ki részletesen. Az 1970-es évek elején aztán a belpolitikai feszültségek, különösképpen a karintiai helységnévtábla-botrány, amelynek során kétnyelvű helységnévtáblákat rongáltak meg és távolítottak el, már akkora politikai nyomást jelentettek, hogy elkerülhetetlenné vált egy egységes jogi szabályozás bevezetése. Ez vezetett az átfogó Népcsoporttörvény elfogadásához, amely rögzíti a népcsoportok jogállását, lehetővé teszi számukra egy érdekérvényesítő testület (a népcsoporttanácsok) felállítását, valamint a népcsoporttámogatások mellett a kétnyelvű helységnévtáblákat és a hivatali nyelvhasználatot is szabályozza.
Gazdik Anna/Rólunk.at: 1976-ban végül a burgenlandi horvátokat, a karintiai szlovénokat, a burgenlandi magyarokat, valamint a bécsi cseheket és a szlovákokat ismerték el hivatalosan népcsoportként. A bécsi magyarokra csak 1992-ben, a romákra és szintikre pedig 1993-ban került sor. Utóbbiakat miért csak a 90-es években ismerték el?
Michaela Brunner: A magyar népcsoportot az 1976-os Népcsoporttörvény már elismerte. Ezen túl nem tesz különbséget a népcsoporton belüli regionális csoportok között, hanem csak a magyar népcsoport egészét ismeri el. 1992-ben csupán annyi történt, hogy a területet, amelyen őshonosnak számítanak, Bécsre is kiterjesztették, és ennek megfelelően a Magyar Népcsoporttanács tagsága is a duplájára nőtt. A romákkal és szintikkel más a helyzet. A nemzetiszocialista időkben őket ért üldöztetéseket sokáig hallgatás és tagadás övezte a második világháború után, sőt, még évtizedekig további hátrányos megkülönböztetésnek voltak kitéve. 1976-ban azzal érveltek a népcsoporti státuszuk ellen, hogy nem voltak saját szervezeteik, valamint azt is kétségbe vonták, hogy – a részben vándorló életmódjuk miatt – valóban tartósan kötődnének az Osztrák Köztársaság területéhez. 1989-ben aztán megalakult Burgenlandban az első roma egyesület, így a legfontosabb ellenérv már nem állta meg a helyét.
Gazdik Anna/Rólunk.at: A népcsoportok legfőbb érdekérvényesítő szerve tehát a népcsoporttanács. Hogy működik egy ilyen testület és mi a szerepe?
Michaela Brunner: A népcsoporttanácsokat hivatalosan a Szövetségi Kancellári Hivatal állítja fel, és ott is üléseznek rendszeres időközönként. Feladatuk a népcsoportok kulturális, társadalmi és gazdasági érdekeinek képviselete. Tanácsokkal látják el a szövetségi kormányt és a szövetségi minisztereket a népcsoporti ügyekben, de a népcsoportokkal kapcsolatos jogszabályok meghozatala előtt ki kell kérni a véleményüket, és a támogatási rendszerrel kapcsolatos tervezésbe is be kell vonni őket. A tagok számát a szövetségi kormány rendeletben határozza meg. Az elnököt és az elnökhelyettest viszont a tanácsok maguk választják, és saját működési rendet fogadhatnak el.
Gazdik Anna/Rólunk.at: Kik választják a népcsoporttanácsok tagjait?
Michaela Brunner: A népcsoporttanácsok tagjait a szövetségi kormány jelöli ki egy négyéves ciklusra. A tagok kiválasztásánál biztosítani kell, hogy népcsoporton belüli eltérő politikai vélemények és világnézetek egyaránt képviseltessék magukat a tanácsban. Fontos tudni, hogy minden népcsoporttanács három részből áll: az egyesületi, az egyházi, és az úgynevezett politikai „kúriából”. A népcsoporti egyesületek és egyházi szervezetek javaslatot tehetnek, hogy ki kerüljön a nekik megfelelő kúriába. A politikai kúria tagjaira ilyen módon nem lehet közvetlenül javaslatot tenni. A Magyar Népcsoporttanács számít egyébként a legrégibbnek Ausztriában, 1979 nyarán ülésezett először az eredeti, majd 1993 telén a bécsi képviselőkkel kibővített formájában.
Gazdik Anna/Rólunk.at: A törvény négyféle támogatást ír elő a népcsoportok esetében: a népcsoporti, a média, az interkulturális, és az „egyéb” támogatást. Ezek közül a népcsoporttanácsok csak az első felhasználására tehetnek javaslatot. Ki dönt a többi esetében?
Michaela Brunner: A másik háromról egy szakértői bizottság dönt a Szövetségi Kancellárián. Ennek azért van jelentősége, mert így népcsoportokon átívelő projekteket is lehet célzottan támogatni. A média- és az egyéb támogatásoknál azonban a bizottság kikéri a népcsoporttanácsok véleményét is.
Gazdik Anna/Rólunk.at: A népcsoporttanácsok és a célzott népcsoporti támogatások mellett a Népcsoporttörvény még két fontos jogkört biztosít a népcsoportoknak: a már említett kétnyelvű helységnévtáblákat, és a hivatali ügyintézést népcsoporti nyelven ott, ahol jelentős számú népcsoporti lakos él. A helységnévtáblák mára már széles körben elfogadottnak számítanak, hogy áll a helyzet a hivatali ügyintézéssel népcsoporti nyelveken?
Michaela Brunner: Az erre kijelölt hivatalokban a Népcsoporttörvény értelmében lehetővé kell tenni a népcsoporti nyelv(ek) használatát. Ideális esetben ez azt jelenti, hogy van népcsoporti nyelven (is) beszélő ügyintézőjük, de ha valamilyen oknál fogva ez nem lehetséges, tolmácsot kell biztosítaniuk.
Gazdik Anna/Rólunk.at: Ha már ügyintézés népcsoporti nyelven: ez a lehetőség azon lakosok számára is adott, akik beszélik az adott népcsoporti nyelvet, de nem tartoznak a népcsoporthoz?
Michaela Brunner: A hivatali nyelvhasználat joga nem függ attól, hogy valaki a népcsoporthoz tartozik-e, vagy sem, hanem bárki számára adott.
Gazdik Anna/Rólunk.at: Történelmi okokból kifolyólag a legtöbb népcsoporti nyelv egyúttal egy olyan ország hivatalos nyelve is, amely régen az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. Ezekből az országokból számottevő diaszpóra érkezett Ausztriába a rendszerváltás, és főleg az országok EU-s csatlakozása után. Sok a vegyes házasság, sokan az osztrák állampolgárságot is felveszik. Hogy látja a két csoport közötti együttműködés lehetőségeit?
Michaela Brunner: A népcsoporttörvény világosan határozza meg a „népcsoport ” fogalmát: a népcsoporthoz való tartozáshoz nem elég a német mellett a népcsoporti nyelv ismerete, és az osztrák állampolgárság, hanem az is szükséges, hogy az adott lakos őshonosnak számítson a népcsoporti területen. Mivel a bevándorlókra nem igaz, hogy a családjuk generációk óta a népcsoporti területen él, nem tekinthetők a népcsoport részének, ezért nem is részesülhetnek a népcsoporti támogatásokban. Ettől függetlenül szerintem nagyon fontos az együttműködés és a megfelelő interkulturális kapcsolatok kialakítása a diaszpóra és a népcsoport között.
Gazdik Anna/Rólunk.at: Hogyan lehet a népcsoportok nyelvét és kultúráját továbbra is megőrizni?
Michaela Brunner: Az egyik fontos elem az interkulturális támogatásokban rejlő lehetőségek kiaknázása. Meggyőződésem, hogy a népcsoportok akkor tudnak fennmaradni, ha a többségi társadalom számára is láthatóvá válnak, azaz sikerül kifelé is bemutatni a történelmüket és a kultúrájukat. Ez segít lebontani az esetleges előítéleteket és előmozdítja a párbeszédet. Erre kiváló példa az Ausztriai Történelem Házával közös projekt, a „Nachgefragt”, amely bemutatja az ausztriai népcsoportok történetét, és a népcsoporti nyelveken is elérhető. A népcsoporti nyelvek fennmaradásának fontos feltétele továbbá a gyerekek és fiatalok nyelvtudásának fejlesztése, a népcsoporti nyelveken elérhető színvonalas média, valamint a digitalizációs projektek, amelyek a népcsoporti nyelveket és kultúrát könnyebben hozzáférhetővé teszik.
Gazdik Anna/Rólunk.at: Fel lehet használni a Népcsoporttörvény elfogadásának 50. évfordulóját is arra, hogy a népcsoportok jövője biztosítva legyen?
Michaela Brunner: Napra pontosan 50 évvel a Népcsoporttörvény elfogadása után, 2026. július 7-én, azaz holnap fogja tárgyalni a parlament a hat népcsoport alkotmányos szintű elismerését. A törvénycsomag tartalmazza továbbá a karintiai kétnyelvű igazságszolgáltatás megerősítését, valamint egy új Népcsoport Fórum felállítását, amely népcsoporti ügyekben dolgozhat ki javaslatokat a döntéshozóknak. Ezek mindenképpen bíztató fejlemények.
(A beszélgetést 2026. július 6-án vettük fel, másnap július 7-én alkotmányban rögzítették a népcsoportokat. A Magyar Népcsoporttanács még ebben az évben, várhatóan ősszel újul meg – a szerk.)
Kiemelt kép: pexels.com/alex does
Akár ez is tetszhet
