Mag. Hollós József nemcsak az ausztriai magyar közösségben betöltött közösségépítő és vezető szerepével, hanem az ausztriai drámapedagógiában elért kimagasló eredményeivel és elkötelezettségével is maradandó nyomot hagyott. Tíz évig vezette az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségét. A Magyar Népcsoporttanács tagjaként többek között az ő közbenjárásával valósult meg Bécsben a közoktatásban elérhető magyar anyanyelvi képzés. Drámapedagógiáról, oktatásról és a magyar népcsoportról beszélgettünk a “tanár úrral” a Bécsi Magyar Iskolában.
Jocival a “Schwedenplatzon” a napközis szobában találkoztunk, miközben az éppen akkor futó BMI Musical tábor próbájának lendületes éneke szűrődött be, ideális helyszínt adva a drámapedagógia fontosságáról folytatott beszélgetésünkhöz.
Hollós József – akit sokan Jociként ismernek – 1944-ben született Budapesten, a várost ért legnagyobb bombázások közepette. Gyermekkorát viharos idők jellemezték, amelyet tovább súlyosbított a gyermekbénulás borzalmas betegsége. 1948-ban hat hónapot töltött kórházban, és a paralízis nyomai a mai napig bal lábán bicegve kísérik. 1954-ben édesanyja rákbetegségben meghalt, a fiatal Joci pedig legtöbb szabadidejét az újpesti utcákon, a Pál utcai fiúkból ismert hangulatban töltötte.
1956 végén édesapjával elindultak Ausztria felé és 1957-ben Sarród környékén sikerült átlépniük az osztrák-magyart határt. Egy osztrák családnál eltöltött rövid időszak után a magyar evangélikus internátusba került, ami felszabadulást jelentett számára. Ahogy mondta:
“A színjátszás volt az, ami az internátusban is életben tartott.
Az improvizáció, a hülyéskedés, kitaláltam szövegeket, és mivel rengeteg ruhaadományt kaptunk és segélyszállítmányokat, azokból lehetett a kosztümöket összeállítani. Borzalmas filmjeim és fényképeim vannak ebből az időből, de megvolt a ventilláció, hogy kibírjuk az internátusi fegyelmet. Ha az ember nem tudta a harminc fekvőtámaszt megcsinálni, akkor törölték a szabadidejét.”
1965-ben az internátus elvégezése után az evangélikus tanárképzőn kezdett tanítani. Megvalósította azt, amit a klasszikus Burgtheaterre épülő drámapedagógia újhulláma, a spektakulum adni tudott. Hitvallása szerint nem az a lényeg, amit egy iskolai csoport produktumként előad, hanem maga a process, vagyis a létrehozás folyamata. A foglalkozásokon a gyerekek megnyílnak, esetenként feldolgozzák az otthonról hozott traumákat és közben mindez segíti őket a kommunikációban és az önkifejezésben.
Hollós eközben megalapította a drámapedagógiai munkaközösséget Bécsben, ahol különféle tanárképzési és szemináriumi programokat tartott, illetve magyar kollégákat is bevont, ösztönözve őket arra, hogy létrehozzák Magyarországon is a Drámapedagógiai Társaságot, amelynek alapító tagja és a mai napig elnöke.
1974-ben többedmagával megszervezte az első iskola-színház fesztivált, majd később a Bécsi Nemzetközi Ifjúsági Színházfesztivált, emellett megalapította az Ausztriai Drámapedagógiai Munkacsoportot. A Stadt Wien felkérésére ifjúsági információs irodát hozott létre, ahol koncertjegyek értékesítésen keresztül szólították meg a fiatalokat. Prevenciós munkája kapcsán rengeteg országba eljutott, ahol az osztrák mintát, mint követendő példát mutathatta be. Később szakértőként segítette a közoktatásban elérhető drámapedagógiai módszereket kidolgozni, és emellett a témában tankönyvet írt.
2021-ben átvette az osztrák amatőr színházi szcéna legmagasabb kitüntetését, az ÖBV-Theater Applaus–díját, elismerve több mint fél évszázados pedagógusi és mozgalomszervezői munkásságát.
(fotó: ÖBV-Theater)
A magyar egyesületekkel a Bornemisza Péter Társaságon keresztül ismerkedett meg és 2009-ben, amikor visszavonult a pedagógiából, és az akkor már a városvezetés számára végzett munkájából. Deák Ernő hívásának eleget téve csatlakozott az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségéhez, majd évekkel később elvállalta az egyesület irányítását. Tagja lett a Magyar Népcsoporttanácsnak. Abból indult ki, hogy ha képes volt éveken keresztül a legkülönbözőbb diákszervezeteket egy asztalhoz ültetni és megállapodásra jutva egy közös cél érdekében együttműködni, akkor a magyar egyesületek között húzódó évtizedes problémákat is meg tudják majd oldani. Tévedett. Mint mondta: Bebizonyosodott az a mondás, miszerint két magyar három véleményen van és sosem tudnak dűlőre jutni. Mindenki csak a saját igazát hajtja és ezért nincsen meg az egyesületek között a közös irány. “Nem tudtam ezt a csomót feloldani és ez rengeteg frusztrációt okozott. Még mindig azzal vagyunk elfoglalva, hogy felosztjuk a népcsoporti képviseletet négy év Burgenlandra és négy év Bécsre, ahelyett hogy egy közös képviselőt találnánk, aki képes a parlamentben a népcsoporti érdekeket egységesen képviselni.” – fogalmazott.
Horváth Nóra/Rólunk: Más nemzeteknél ez hogyan működik? A horvátoknál például megvalósul az együttműködés?
Hollós József: A horvátoknál annak ellenére, hogy megvannak a politikai nézeteltérések, mégis sikerül egy irányba haladni. Azon vannak, hogy a kiválasztott képviselő mögé állnak, és nem pedig kijátsszák azt. Mi képtelenek voltunk a hetvenes évek óta egy politikust felmutatni, aki bent lenne a parlamentben és képviselné a magyarság ügyét. Sokan azt mondják, hogy ez a Magyar Nagykövetségnek lenne a dolga, de nem így van. A követség Magyarország érdekeit képviseli, nekünk az ausztriai magyarságot kell képviselnünk, és ebben van valami groteszk, hogy mi nem tudtuk eddig ezt elérni. Minél nyugatabbra megyünk, annál nagyobb a magyarságban az összetartó erő. Amerikában például képesek órákat, napokat autózni egy találkozóért, mi ha beülünk a kocsiba, két óra alatt Magyarországon vagyunk. Itt egész más a helyzetünk. Közös a múltunk. Bécsben mindig voltak magyarok, könnyen mondhatnánk, hogy ne gatyázzanak velünk, mintha itt mi vendégek lennénk. De ezt egy közös képviselet nélkül nem lehet megtenni.
Rólunk: A sorozatosan meghosszabbított kétéves elnöki felkéréstől, amiből aztán összesen tíz év lett, idén februárban visszalépett. A Központi Szövetség új elnökségében ülnökként vesz részt, hogy meg tudja valósítani a Duna túloldalán is a kéttannyelvű közoktatást, a Bunte Schule mintájára. Hogyan látja, mik az új elnökség legnagyobb kihívásai?
Hollós József: Nem könnyű nekik, ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek mint más egyesületek. Nagyon svungosan megcsináltak most mindent. Mindenkinek szépen elosztották a munkát. Szerintem szeptembertől kezdve biztosan izgalmas évünk lesz. Jelenleg jól csinálnak mindent. Jó is, hogyha megújulnak a dolgok. Nagyon fontos, mert különben minden megállna. Ők most megtalálták a lehetőséget arra is, hogy új utakat járjanak vagy más súlypontokra fektessék a hangsúlyt . Nagyon pozitívan látom.
2023-ban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét vette át. A képen Nagy Andorral, korábbi bécsi magyar nagykövettel.
Akár ez is tetszhet
