Az ’56-os forradalom és szabadságharc leverése után menekült Ausztriába. A Grazi Egyetemen szerzett testnevelés és földrajz szakos tanári diplomát, majd a felsőlövői Szövetségi Gimnázium és a felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium tanára lett. Utóbbiban az első földrajz- és sporttanár volt. Több éves kutatásának eredményeként doktori disszertációjából könyv született, amely hiánypótló tudományos anyag lett a burgenlandi magyarokról. Dr. Somogyi László szenvedélye a humánföldrajz mellett a foci volt.
Dr. Somogyi László a felvidéki Kismácsédon (Mátyusföld) született 1937-ben. 10 éves volt, amikor a Benes-dekrétumok alapján családjával együtt kitelepítették szülőfalujából. Ekkor Kisdorogra kerültek, egy tolna vármegyei sváb faluba. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején gimnazista volt Bonyhádon, a településen is voltak megmozdulások, amelyekben részt vett. A forradalom leverése után Ausztriába emigrált. Locsmándnál/Lutzmannsburg lépte át a határt, onnan a traiskircheni menekülttáborba került. Az ausztriai segélyszervezetek a menekültek számára iskolákat nyitottak, László így tudott magyar nyelven érettségit tenni Wiesenhofban, Tirolban.
Menekültként nem rendelkezett stabil, anyagilag is támogató családi háttérrel és mivel jó sportoló volt és jól focizott, a szenvedélye jelentette a pénzkereseti lehetőséget. Játszott az Austria Graz-nál, a csapattal együtt a szövetségi ligában is szerepelt (Bundesliga). Abban az időben ez a csapat a mi napig ismert Sturm Graz-nál is sikeresebb klubnak számított. Liezenben és Weizben is focizott. Akkoriban a szponzorok alkalmazták a sportolókat, így lehetősége volt az acélműveknél (Donawitz) is dolgozni. A focin keresztül beilleszkedett és szociálizálódott az osztrák társadalomban.
Pályafutását szövetségi sporttanár (Bundessportlehrer) képzéssel kezdte Grazban, ahol több, később híressé vált osztrák sportolóval és edzővel tanult együtt. A képzés ideje alatt barátságot kötött Gunnar Prokop nemzetközileg is elismert, sikeres atlétika- és kézilabdaedzővel (Hypo Südstadt) és Otto Wanz profi bokszolóval és többszörös birkózó világbajnokkal is. A labdarúgás első “A-lizenzes” edzője lett Burgenlandban. Pinkafőn/Pinkafeld, Őriszigeten/Siget in der Wart, Felsőlövőn/Oberschützen, Némethidegkúton/Deutsch Kaltenbrunn és Szenteleken/Stegersbach is nagyon sikeresen edzősködött és többször is bajnoki címre vezette a csapatait. Ezek után amikor már jobban tudott németül, beiratkozott a Grazi Egyetem sport és földrajz szakára, amit 1966-ban doktorátussal zárt le.
1966-ban testnevelés-földrajz szakos oklevelet szerzett az egyetemen, majd a pinkafői HTL-ben (ma: Höhere technische Bundeslehr- und Versuchsanstalt) kezdett el tanítani 1968-ban, testnevelő és földrajz szakos tanárként a felsőlövői gimnáziumban (ma: Bundesgymnasium Oberschützen) is tanított. Foci, tájfutás, szertorna, kéziladba – bármilyen labdajátékban bajnokságot hirdettek, László benevezte a gyerekeket és az esetek döntő többségében meg is nyerték az osztrák bajnokságot. A tájékozódási futást (Orientierungslauf) a felsőlövői gimnáziumban László vezette be, 1973-ban pedig osztrák szövetségi bajnok lett a csapatával.
A focicsapatból olyan fiatalok is kikerültek a kezei közül, akik később meghatározó egyéniségei lettek a burgenlandi és az ausztriai sportéletnek. Egykori tanítványai voltak például: Gamauf Harald a GAK és az Austria, Wien játékosa, az SV OBERWART játékosa és edzője, Kurt Maczek a HTL Pinkafeld sportprofesszora és az SV OBERWART kapusa, Hugo Grandits az SV OBERWART játékosa és edzője, Thek Heinz az EMS OBERWART sporttanára, az SV OBERWART játékosa és edzője vagy Christian Buchhas sportprofesszor, a BSSM Oberschützen egykori vezetője.
Felsőlövő és Burgenland nevét a ’70-es években beírta az iskolai bajnokságok történetébe. Akkoriban még nem vették komolyan a burgenlandi csapatokat, a felsőlövői gimnázium csapatával viszont legyőztek olyan iskolákat is, akik komoly nevű focicsapatokkal dolgoztak együtt. A felsőlövői csapatot nemcsak a szövetségi bajnoki címig vitte, hanem 1972-ben – első burgenlandi csapatként – az iskolai csapatok Európa-bajnokságán is részt vettek Belgiumban és a hatodik helyet érték el.
László, a számára fontos ügyek mellett mindig kiállt. Ilyen volt az az eset is, amikor a felsőlövői gimnázium udvarán be akarták tiltani a focit, vagy amikor a magyar nyelv oktatását veszélyben érezte. A ‘76-os Népcsoporttörvény bevezette a népcsoportnyelvek, köztük a magyar nyelv oktatásának lehetőségét az iskolákban. A magyar nyelvórákat több körülmény is nehezítette, köztük az órák nem megfelelő időpontja, vagy a magyar szakos tanárok hiánya. A ’70-es években még nem voltak vizsgázott magyar nyelvtanárok Burgenlandban, ennek pedig az volt az oka, hogy még magyar szakos tanári képzés sem volt, sem az egyetemeken, sem a tanárképző főiskolákon.
A felsőlövői gimnáziumban végül érdeklődés hiányában meg akarták szüntetni a magyaroktatást. László ekkor átolvasta a Népcsoportörvényt, ami engedélyezte, hogy iskolákon átfogóan (ma: Schulübergreifende Ungarischunterricht) szervezzék meg a csoportot, akár az adott iskola falai közül kihelyezve. Lászlónak több nem is kellett és Felsőlövő helyett – ami nem volt népcsoporti település, mivel csak néhány magyar család lakott ott – Alsóőrött szervezte meg a magyarórákat a községháza könyvtárában. Fiával, Attilával együtt autóba szálltak és elindultak Felsőlövőről, útközben felvettek néhány felsőőrit, az alsóőriek számára pedig könnyebbség volt, hogy a saját falujukban voltak a magyarórák.
„Ez jellemző volt mindig apura. Nem hagyta annyiban, azt mondta, mégis megpróbáljuk és ha kellett, akár a saját kocsijával is összeszedte a gyerekeket.”
– mesélte fia, Somogyi Attila.
László megszervezte és vállalta a kihelyezett magyaroktatást Alsóőrött. A sportoktatás miatt szervezőként jól működött, így – többek között ennek is köszönhetően -, a magyar nyelvórák is működtek. A csoport éveken keresztül megmaradt, a nyelv mellett magyar történelmet és kultúrát is tanultak.
Die Burgenländischen Magyaren
Lászlót a Grazi Egyetem föld-és néprajz szakán avatták doktorrá 1966-ban. Disszertációját „A burgenlandi magyarok földrajzi szempontból” címmel írta. A kutatás témájára az egyetem földrajzprofesszora, Prof. Herbert Paschinger bíztatta.
„Örültek, hogy végre van valaki, aki fel tudja dolgozni a magyar forrásokat is.”
– mondta fia, Attila.
Térkép a könyvből
A kutatás a burgenlandi magyarság humánföldrajzával foglalkozik. A burgenlandi magyar települések, Alsóőr, Felsőőr, Őrisziget és Felsőpulya háztartási statisztikáin alapuló térképekkel. László ehhez még hozzávette a Fertőzug településeit is, mivel azon a területen magyar béresek dolgoztak, akiknek a ’60-as években – amikor a kutatás készült – még éltek leszármazottaik. Ez a tudományos munka adta az alapot két kötethez is. Először a „Die burgenländischen Magyaren” című német nyelvű kötet jelent meg 2000-ben. A ’60-as években írt disszertáció könyvvé formálását három év kutatómunka előzte meg, így a könyvben felfrissített, kiegészített adatok jelentek meg. Imrek Erich, őriszigeti származású okleveles földmérő nagy segítségére volt Lászlónak a térképek elkészítésében. Míg a ’60-as években a háztartások adatait fel lehetett dolgozni, a 2000-es évekre ez megváltozott, ezekhez a személyes adatokhoz már nem lehetett hozzáférni a hivatalokon keresztül. László felesége, Buda Gizella nemcsak támogatta férjét, tevékenyen ki is vette részét a könyv összeállításában a lakosságra vonatkozó térképek megrajzolásával és a táblázatok tartalmának kiszámolásával. Ezek részletesen bemutatják a magyar települések gazdasági, nyelvi és vallási hovatartozását.
A könyv bemutatás a 2000-es évek elején nagy érdeklődést váltott ki a helyi lakosságból, bemutatták Őriszigetben és Felsőőrött is. Határon túli és magyarországi előadások követték a könyvbemutatót, Ausztriában különösen a kutatótársadalom körében váltott ki nagy érdeklődést.
A könyvet a magyar nyelvű változat követte 2004-ben „A burgenandi magyarság” címmel. A német nyelvű kiadáshoz képest újabb kutatási résszel bővült a kötet. Történelem – földrajz – településforma – etnikum – szociálökonómia, előmagyar- és honfoglaláskori helyneveink Ausztriában és Bajorországban – áll a könyv alcímében.
A magyar eredetű helységnevek feltárást alsó-ausztriai tudományos kutatásokra alapozták. Az osztrák szakemberek arra az eredményre jutottak, hogy legalább 16 helységnév van Alsó-Ausztriában ami a magyar nyelvből származik. Például az Ockert településnév jelentése Ókút, ami honfoglaláskori magyar eredetű szó. László érdeklődését felkeltette ez a nyelvészeti kutatás és földrajzi szempontból is megvizsgálta ezeket a területeket. A Magyar Tudományos Akadémia elismerő szakvéleményt írt a könyvről, könyvtárukban is megtalálható a kötet.
„Magyar érzelmeim voltak, magyarnak éreztem magam és tudtam, hogy az itteni magyarság is szeretne megmaradni.”
– mondta Somogyi László arról, miért foglalkozott éveken keresztül ezekkel a kutatásokkal. Filozófiája szerint a tudományos kutatómunka hozzájárul a burgenlandi magyarság megmaradásához, mivel a tények, ezzel együtt a saját történet ismerete megerősíti az identitást.
A mai fiatal kutatóknak is adott egy tippet a témára vonatkozóan: a ’60-as évekbeli adatokat össze lehetne vetni a mai tényekkel, ezzel vizsgálva az elmúlt években történt változásokat. A könyveket a Burgenlandi Magyarok Népfőiskolája adta ki.
Dr. Somogyi László sokáig tartotta a kapcsolatot és a barátságot a gráci „’56-osokkal”, köztük a 2022-ben elhunyt Ugri Mihállyal. Testvérei Siófokhoz kötötték, ezért sokszor látogatott Magyarországra. A felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnáziumból ment nyugdíjba. A nyugdíjas éveket könyvírással kezdte: felvidéki szülőfalujáról, Kismácsédról írt egy kötetet, amit annyira hálásan fogadott a falu lakossága, hogy a település díszpolgárává avatták. A békés nyugdíjas éveket feleségével, Gizellával felsőlövői otthonukban tölti. Gyermekei ifj. Somogyi László (1961) szociálpedagógus és Somogyi Attila (1968), aki sport, földrajz, magyar szakos tanár, a Burgenlandi Magyarok Népfőiskolájának elnöke és a Magyar Népcsoporttanács elnöke.
- A könyv a szülőfaluról...
Akár ez is tetszhet
