Extra Hungariam – Útkeresés a jövőbe címmel mutatta be Deák Ernő történész és Bécsi Napló főszerkesztő a közel 50 munkával töltött évének “terméseit” egy monumentális kötetbe sűrítve. A kötet kiadásában óriási szerepe volt Deák Ernő barátjának és saját bevallása szerint lelki “ikertestvérének”, Böröndi Lajos költőnek.
Deák Ernő történész 1940-ben, az osztrák-magyar határtól nem messze, Peresztegen született. Kisgyermekként megtapasztalta a forradalom elől menekülő, vagy egy vélt vagy valós jobb élet reményében meginduló magyarok tömegét. 1956. december 9-én aztán ő is útnak indult és az innsbrucki gimnázium elvégzése után Bécsben telepedett le. A Bécsi Tudományegyetemen gazdaság- és társadalomtörténet, kelet-európai történet és germanisztika tárgyakból szerzett diplomát. Később filozófiából doktorált, majd kutató tanársegéd lett a Bécsi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomtörténeti Intézetében. Az Osztrák Tudományos Akadémia tudományos munkatársa volt 2005-ig. Akadémiai munkássága főként az újkori gazdaság- és társadalomtörténet, különös tekintettel Közép-Európára, valamint a XIX–XX. századi kivándorlás köré összpontosult. 1980-tól az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének főtitkára, majd 2014-ig elnöke. 1985-től az 1980-ban alapított Bécsi Napló főszerkesztője. 2020 decemberéig a A Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének elnöke. Sokoldalú tudományos munkásságának, közösségépítő szerepvállalása mellett leginkább történész titulussal illetik, akinek legújabb könyve, ahogyan az az alcímből is kiolvasható: betakarított tanulmányok, értekezések, értékelések gyűjteménye.
A bécsi könyvbemutató nem az első volt, hiszen először Szombathelyen, Győrben, majd Deák Ernő szülőfalujában, Peresztegen is megismerhették az érdeklődők a vaskos életművet. 2022. szeptember 28-án a Collegium Hungaricumban a házigazda és egyben moderátor Bárány Anzelm volt, aki többek között az alábbi szavakkal indította a kellemes hangulatú beszélgetést:” Kinek is ajánlhatnánk ezt a könyvet? Mindenkinek, akit érdekel az összmagyar történelem. Alapmű mindazoknak, akik meg akarják ismerni az Ausztriába szakadt, illetve emigrált magyaroknak a történetét, és azoknak is, akik kíváncsiak arra, hogy a 400 éves osztrák-magyar együttélés milyen a Lajtán túlról, bécsi perspektívából, de magyar szemmel. […] A könyv öt részből áll, az első és a harmadik rész szól az ausztriai magyarságról, a második és negyedik rész történelmi útbaigazítás Magyarország felé. Itt Deák Ernő mint történész egy közvetítő, aki arra ad számos példát, hogy Ausztria nekünk mindig is több volt, mint szomszéd, Bécs nekünk sohasem számított külföldnek.”
A kötet, bár különböző tematikájú részekből áll össze, mégis, – ahogyan Deák Ernő egész életpályáját is jellemzi, egy határozott cél szerint halad: egyrészt összegyűjteni, közösséggé szervezni a Nyugaton, elsősorban Ausztriában élő magyarokat, másrészt ehhez megteremteni cselekedeteik, célkitűzéseik szellemi alapjait.
A könyv címéről a szerző az alábbiakat mondta el a bemutatón: “Mindenki vakmerő és bizonyos értelemben felelőtlen, aki úgy érzi, hogy megtalálta az utat és a célt. A múltat meg kell ismerni, de én nem a múltba akartam belefeledkezni, hanem az utat kerestem a jövőbe, azt, hogy mi lesz holnap, holnapután.” Deák Ernő vitathatatlanul és saját belátása szerint is közösségi alkat, aki ezt az útkeresést nem magának szánta, hanem mindazoknak a hasonló sorsú embereknek, akik 1956 után, és akár előtte is elhagyták Magyarországot, és egy másik nemzetbe integrálódva mindvégig megtartották magyarságukat.
“Azok, akik eljöttek Erdélyből vagy Kárpátaljáról, azoknak természetesen a szülőföldjük ott van, ahol van, azonban azoknak a gyerekeknek, akik itt születtek, itt nőnek fel, amikor azt mondom, hogy ‘haza’ megyünk, akkor ők azt mondják, hogy ők Bécsben születtek, Ausztriában nőttek fel, nekik itt van a baráti körük, itt élnek. Akkor nekik Ausztria mi? Ezt az ellentmondást jó lenne megszüntetni. Ez egy alapvető kérdés. A haza, és akár még a szülőföld is, nem földrajzi fogalom, hanem tudatbeli kulturális lélektani fogalom.” Deák Ernő megfogalmazta azt az igényt, hogy a fent említett ellentmondást a mai fiataloknak az általuk érthető és befogadható nyelvezettel kellene megfogalmazni, hogy ők is megértsék és felismerjék, hogy ez egy érdekes és fontos dolog.
A könyvbemutatón természetesen a közönség is kérdezhetett. Az utolsó kérdések egyikére válaszolva Deák Ernő kinyilatkoztatta talán egyik legfontosabb célját, és küldetését, ami a magyar népcsoport ügyeit illeti: “Nekünk igenis van küldetésünk és feladatunk, és ezt tovább kell vinni. Magyarország, hozzávéve az egész Kárpát-medencét is, túl kicsi és túlságosan elszigetelt ahhoz, hogy megfelelő súllyal, vektorokkal rendelkezzen. Arkhimédész mondása szerint: “Adjatok egy fix pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot.” Ez a nyugati magyarságnak a feladata. Olyan fiatal barátokat szeretnék magam köré, akik ezt vállalják, természetesen a maguk módján. Ne a problémákat fejtsük fel. Az is fontos, hogy tisztában legyünk, hogy hol állunk, de az fontosabb, hogy a megoldásokat keressük.”
Akár ez is tetszhet
