Felsőfokú közgazdász tanulmányait Budapesten végezte. Galambos Ferenc Iréneusz atyára, egykori alsóőri plébánosra mentorként tekint. Bár a Magyar Média- és Információs Központ (UMIZ) vezetése egy próbának indult részéről, személye ma már elválaszthatatlan az intézménytől, ahogy személyisége a könyvektől vagy Alsóőr helytörténetének feldolgozásától. Kelemen Lászlóval, az UMIZ intzéményvezetőjével készült interjú a Podcast oldalunkon hallható.
Kelemen László édesapja részéről tősgyökeres alsóőri, édesanyja az Alföldről származik. Nagyapja dr. Bihari László volt, aki az Alföldön mérleggyárat igazgatott, majd a MEDICOR Művek vezetője lett Budapesten. Kisgyermekkorában a nyarakat, az ünnepeket és minden szünidőt a nagyszüleinél töltött. Bár csak hat éves volt, amikor nagyapja elhunyt, mégis sokat tanult tőle.
„Személyes könyvtáram több ezres, ennek egy túlnyomó része tőle származik.”
Nagyapja értelmiségiként rengeteget olvasott, és unokájával szívesen járta a múzeumokat. Lászlót – elmondása szerint – kisgyermekként nem mindig érdekelték a múzeumok, felnőttként visszatekintve azonban nagyon hasznosnak tartja, amit a nagyszüleitől kapott. A Budapesten töltött idő nemcsak a művelődésről szólt, kijutott a szórakozásból, a színház- és cirkuszlátogatásból is. A nagyszülők olyan kulturális élményeket adtak unokájuknak, amit Alsóőrött és a régióban nem lehetett megtapasztalni. „Irtó hálás lehetek a nagyszüleimnek, hogy ők ilyen dolgokat is behoztak a fiatal életembe.”
A magyar fővárosban eltöltött időszakban olyan „klasszikusokat” is megismert, mint a Túró Rudi, vagy a Márka üdítőital és persze a balatoni életérzést is első kézből tapasztalta meg.
„Ezek olyan élmények, amit nem lehet olvasással megszerezni. Bizonyos mértékig része voltam az akkori rendszernek, mint gyerek. Ez az embert formálja, a nyelvemet is ennek köszönhetem, hogy jól tudok magyarul.”
Családjában kizárólag magyarul beszéltek. László az óvodában találkozott először a német nyelvvel. Saját bevallása szerint a helyesírással sok gondja volt, tizenöt évesen kapott először egyest németből és az akkor nagyon nagy dolognak számított. A felsőlövői gimnáziumban tanult, ahol heti két órában szabad tantárgyként tanulhattak magyar nyelvet, amiből érettségizni is lehetett. „Nem úgy kaphattam oktatást, mint a mostani fiatalok. Az egyetem és a főiskola sokat tett hozzá a szókincsemhez, főleg a szakszavak területén.” László ugyanis felsőfokú tanulmányait Magyarországon végezte. Egyrészt ki akarta használni az erősségét, hogy két nyelven beszél, másrészt a ’90-es évek legelején a rendszerváltás hangulatában úgy tűnt, sok lehetőség ígérkezik.
„Akkoriban az ember úgy látta, hogy néhány év és megtörténik a felzárkózás. Gyakorlatilag mindegy lesz, hogy hol élünk, itt vagy Magyarországon.” 1991-től egészen 1999-ig Magyarországon élt. Főiskolát és egyetemet végzett, szakközgazdász lett külgazdasági kapcsolatok területen. A legelső félév azonban nem volt könnyű számára. „Ha kultúrsokk nem is volt, de megközelítette. De ezen túllépve, örülök annak, hogy így történt.”
Az egyetemi évek alatt a hétvégéket Alsóőrött töltötte és sokat segített Galambos Ferenc Iréneusz atyának, az akkori alsóőri plébánosnak. Galambos atya kezelte az alsóőri könyvtárat 1973-tól és Magyar Intézet néven működtette. A Magyar Intézet nem volt bejegyzett egyesület, Galambos atya azonban konferenciákat szervezett, és ő is különböző témájú (nyelvészet, néprajz, történelem) tudományos konferenciákon vett részt. László sokat segített Galambos atyának, sofőrként kísérte a rendezvényekre és közben megismerte a tudományos élet képviselőit, a különböző szakmai köröket.
„Az atya sokat mesélt, mindig tanárként értelmezte bencés mivoltát. Elsősorban tanár volt szerintem és másodsorban plébános.”
A ’90-es évek végén, amikor Galambos atyának idős korára tekintettel vissza kellett vonulnia a bencés rendbe, felmerült a kérdés, hogy mi lesz a sorsa a könyvállománynak. Ebből a kérdésből alapították meg végül az UMIZ-t, az Alsóőri Magyar Média és Információs Központot. 1999-ben elnyertek egy INTERREG pályázatot, a szakkönyvtárat átköltöztették a plébániáról az Öreg iskolába, a régi épületet pedig új életre keltették, könyvtárral, levéltárral és kultúrházi tevékenységgel. László számára felmerült a lehetősége annak, hogy az UMIZ intézményvezetője legyen és bár akkoriban nemcsk tanult, dolgozott is Magyarországon, el kellett döntenie, hogy hazatérjen-e szülőfalujába vagy maradjon Budapesten.
„Egy hobbiból lett egy elkötlezettség a projekt alapján, majd ebből egy hivatás. Megmondom őszintén, azt mondtam megpróbáljuk és meglátjuk mi lesz. Ez a próba most már 20 éve tart.”
László szabadidejében szeret golfozni, utazni és egyik hobbija az antikvár könyvek gyűjtése. Több ezer kötete van, amit egyrészt örökölt, másrészt gyűjtött. Különös figyelmet fordít a történelemre, az Osztrák-Magyar Monarchia időszakára. Vannak ritka, aukciós tételei is. „Követem az antikvár könyvpiacot, ismerem az értékeket, ha kell, be is szerzek, van erre meghatározott kapcsolatrendszerem Magyarországon. Nem is kell ott lennem, de hozzá tudok férni könyvekhez.”
László tagja a visegrádi Szent György Lovagrendnek is, pontosabban ő az osztrák nagyprior már több, mint tíz éve. „A rend több mindennel foglalkozik: történelmi kutatás, hagyományőrzés. Az Osztrák Fekete Kereszttel történő együttműködés révén határmenti ügyekkel is foglalkozunk, ez az utolsó években leginkább súlypontunk lett. Ezt össze lehet kötni az UMIZ tevékenységével is.”
László kiemeli, hogy a legtöbb esetben az érdeklődése nem elválasztható az UMIZ tevékenységétől. Az intézményre, mint vállalkozásra tekint, amiben a kötelességek mellett meg van a szabadsága is és csak arra kell figyelnie, hogy ezt jól ossza be.
„Személyes életem nem választható szét az UMIZ tevékenységétől. Ez így volt, ez így van, és ez így is fog maradni.”
-hangsúlyozta László az interjúban.
A Kelmen Lászlóval készült beszélgetést itt lehet meghallgatni.
Fotók: Rólunk.at, UMIZ
Akár ez is tetszhet
