A Burgenlandi Magyar Kultúregyesület 2022-ben Őrség című folyóiratában adta közre a felsőőri Topler János helytörténeti munkáját, amelynek címe Felsőeőr leírása. Eredete, alakulása, története és tényállása. A felsőőri nép számára. A szerző 1946 karácsonyán kezdte el írni könyvét és 1960-ban kibővítve és átdolgozva fejezte be. Felsőőr városa 2027-ben ünnepli alapításának 700 éves jubileumát. Topler János művét ebből az alkalomból részletekben fogjuk közölni.
Még alig heverte ki népünk ezen előbb leírt korszak nehézségeit s fáradalmait, máris újabb gomolyfelhők tornyosultak Felsőeőr felé. Alig több, négy évtizednél, midőn 1704-et írtak, mikor a hírneves kuruczvilág volt, mely szintén korszakalkotó Felsőeőr városának nevezetesebb eseményeinek történetében. Tölly Jakab és Gerőcz Ilona harmadik fiának, ősnemes, nevezetes és vitézlő Tölly János 48 éves felsőőri kurucz hadnagyunk csatájáról szólva.
Nagy előkészületeket tettek a kuruczok városunk védelmére, mert Heister Sigbert osztrák-labancz generalissimus (tábornagy) döntő csatára készült a kuruczok ellen 1706 telén. Azért el is készítették azon nevezetes kurucz sáncokat, melyek a vargavölgyi, hőbölöki, pásfeletti, vörösdombi és sürői pereméleket illeti. Egyszersmind örök emlékezetül maradnak Felsőeőrnek, a kuruczvilág bravúros csatájára vonatkozólag már úgy a dicsőmúltnak, mint a tespedő-gyáva és meghunyászkodó jelennek, akárcsak a még nehezebben várt reményt váró jövendőnek! A kurucztábor volt a most is róla elnevezett Kuruczvölgynél, a labanczok pedig a Duplatilosban és Almásberekben táboroztak. Az Almásberek Défort felöli északkeleti sarka még ma is „Konyha” elnevezés alatt szerepel dűlőzeteink között, mert itt volt a labanczok tábori konyhája és kovácsműhelye, ahol mikor a Déforti ér lett ásva ugyancsak sok kovácsszén salakot ástak ki nem is mélyen a földből, amit az árvizek idők folytán elöntöttek és ezért a tudomás színpadáról letűntek. Éppen azon időszakban élt a messze vidékeken is ismert híres és nevezetes Szeremley György uraság, mint a németújvári Batthyány grófi család főigazgatója 1698-tól 1754-ig. Ezen Szeremley György uraságnak vot egy Radavics János nevezetű kocsisa (miért Radavicsokat mai napig is egyben kocsis névvel becéznek), akit az uraság elküldött volt egy nagy zsák szűrdohánnyal és nagy csomó pipával a kurucztáborba, hogy legyen egy kis gondűzőjük. De hogyan hogyansem labancz előörsök elfogván őtet, kémnek gyanúsítva, a labancz táborba kísérték fogatostól. Hol felette Weichler labancz parancsnok vezetésével haditanácsot tartottak, azonnal kötéláltali halálra ítélték, amit már másnap hajnalban akartak végrehajtani rajta.
Annak ellenére azonban, hogy abban az időben még a dohányzás halálbüntetés terhe mellett szigorúan tilos volt, mert a füstölő embereket túlvilági lényeknek, szellemeknek, belzebuboknak vélték. Azért a pápák egyházi átokkal is sújtották a dohányzókat és eretnekeknek nyilvánították őket. Mindannak daczára az egész labancztábor vígpipaszóba elegyedett s miután a dohányzáshoz szokva nem voltak, mind megrészegedtek, rosszul lettek, hasfájás, fejfájás és írtózatos kábultság és hányinger környékezte meg őket. Azért legyengűlve, megbetegedve mélyálomba merültek. Mintha a magasságos Gondviselő Isten is a kuruczok pártjára állott volna, kapóra jött ezen nem várt fordulat a mi János kocsisunknak, hamar kereket oldván, hírül vitte a történtek ezen állását a kurucztábornak. Mire a kuruczok azonnal lóra pattantak, mint a villám rajtaütöttek a gyengélkedő labancz seregen. Kik pillanatnyilag ugyan megdöbbenve, kapkodtak a villámgyors rajtaütésen az éj leple alatt, ki ott maradt – ki elszaladt, ugyancsak meghátráltak. Azonban hamarosan átlátták a dolog mivoltát, amúgyis túlerőben voltak, sőt még nagyobb erősítést is kaptak, visszaszorították a kuruczokat egészen az általuk elnevezett Schönbergig, amit népünk azóta elferdítve a német kifejezést Semperegnek nevezett el. Látván ezt a felsőeőri nemesség, kik maguk is erős kuruczérzelemmel bírtak. Borzasztóan felháborodva a labanczok ilyen gyors előrenyomulásán, fellángolt bennük az ősi hazaszeretet és harci dicsőség vágy, lelkesülve a kuruczok segítségére siettek. És éppen az utolsó ponton, mert már a sürői nagyerdőségben és a Vörösnél meg a Vörösdombon folyt a leírhatatlan ádáz küzdelem Heister Sigbert tábornagy labanczai és Esterházy
Dániel kuruczai között, nyesve a fejeket, aprítva mint a nyerstököt.
1706. január vége felé az egyik csillagos estén 11 órakor éjjel lángba borították a kuruczok Nagyszentmihályt és Kethelyt, mivel megészlelték, hogy a labanczokkal cimborálnak, tovább robogtak fürge lovaikkal Felsőőr felé. A labancz őrség pedig Pinkafőnél ütött tábort és felgyújtotta Rödönyt a kuruczokat be akarta keríteni, annál is inkább, mert a Felső-Őrség a Rákóczy szabadságharc idején igen fontos támaszpontja volt a kuruczoknak az Ausztria elleni hadműveletekben. A Vasvörösvári Erdődy Sándor gróf kezdetben szintén Thököly híve volt, de miután kérlelhetetlen ellensége volt a protestánsoknak, így a császár hűségére tért át és akkor mint Vasvármegye főispánja 1706-ban meg is fenyegette az őrieket életük és vagyonuk elkobzásával, sőt egy néhány őri lakost el is fogatott és Monyorókeréki várkastélyában meg is verette őket. Éppen ez az Erdődy Sándor gróf bírta is rá a nagyszentmihályiakat és a kethelyieket a labanczokkal való paktálásra. Heister Sigbert táborkara Pinkafőn táborba szállt, másnap kora reggel még hajnalpirral, míg a felsőőri nemesség hadnagyukkal az élén szintén egy táborba tömörülve, várva Batthyány grófot, a németújvári főkapitányt, tábori tüzet gyújtottak. Végre megérkezett a nemes gróf egy zászlóalj huszárral. Egyszersmind értesítette Borostyánkő, Léka, Szentvid, Kőszeg, Rohoncz, Gyirmótfalva és Németújvár várőrségeit, hogy legyenek készen a labanczok támadására.
E vérengző harcban esett el egy teljes század felsőeőri nemes kurucz élükön Tölly Jakab fiával, Tölly János 48 éves kurucz hadnaggyal együtt. 1706. évi február 11-én, a sürői nagyerdőn fedezve a kuruczok derék hadát. Feláldozván ezzel legdrágább kincsüket, életüket a hazának, valamint kedves szülőföldjüknek Felsőeőrnek! De Istennek legyen hála a kuruczok ezáltal újra neki iramodva hős elődeink példáját követve fergeteg módjára rontottak az ádáz ellenségre és szétszórták. A labancz sereg tehát nagyrészben lekaszaboltatott, egy töredéke pedig szerte-szét szakadt. Így a csata heves voltára való tekintettel nagy véráldozatot kívánt úgy a kuruczoknak, mint a labancoknak, de különösen a felsőeőri nemességnek. Azért ezen borzalmas csatatér helyét, mert vöröslött a rengeteg vértől, Vörösnek és Vörösdombnak nevezték el. A labanc elnevezés is az ekkori időkből ered, mert menekülés közben azt kiabálták a német katonák Lauf Haus! Lauf Haus! Lauf Haus. Tehát így keletkezett elmagyarosítva a lafancz vagy labancz szó!
Szöveg: BMKE, Őrség 64./2022
Kiemelt kép: BMKE
Akár ez is tetszhet
