Kozina Sándorról írt könyvet Kraxner József felsőpulyai helytörténész. A leginkább arcképeiről ismert, biedermeier festőművész 1849-től 1857-ig élt a településen. A „Hommage an Alexander Kozina (1808–1873) – Ein Biedermeiermaler aus Oberpullendorf” című, csaknem száz oldalas emlékkiadvány bemutatója a művész leszármazottainak házában volt június 22-én.
2025 jubileumi év Felsőpulya életében: a település várossá avatásának 50., továbbá első írásos említésének 800. évfordulóját ünneplik idén. A jeles alkalomból számos rendezvénnyel emlékeznek meg a fontos dátumokról, nyílt már térségtörténeti kiállítás a városházán, zenés fesztiválon mutatkoztak be a népcsoporti egyesületek, kulturális és művészeti közösségek. Ezúttal a programsorozat részeként a 150 éve elhunyt biedermeier festőről, Kozina Sándorról szóló könyv bemutatójára várták az érdeklődőket a Feichtinger–Altdorffer család felsőpulyai házába.
Több, a városról szóló kötetet jegyez a felsőpulyai Kraxner József geodéta mérnök, aki hobbi helytörténésznek vallja magát. Idén a „Hommage an Alexander Kozina (1808–1873) – Ein Biedermeiermaler aus Oberpullendorf” címmel, csaknem száz oldalas emlékkiadvány jelent meg tőle. A képekkel gazdagon illusztrált album a magyar festő életpályáját mutatja be, kitér európai útjaira, de a tengeren túl – Amerikában és Mexikóban – töltött időszakairól is tesz említést.
Kraxner József 1980-ban kezdte kutatni a helyi emlékeket, régi okiratokat, dokumentumokat fürkészett. 1975-ben lett hivatalosan város Felsőpulya, akkor megjelent egy könyv, azonban hiányosnak érezte. Állandó vendége lett a soproni és a szombathelyi levéltárnak, gyakran járt Győrben, Budapesten. Mivel jól beszél magyarul, semmi akadálya nem volt, hogy tanulmányozza az írásos anyagokat, gyűjtse a számára hasznos, értékes információkat. Mintegy harmincöt évig vizsgálódott, szenvedélyévé vált a hobbija. Kiadott már öt könyvet Felsőpulya múltjáról, két évvel ezelőtt egyet Középpulyáról is. A község házainak tulajdonosait csaknem az 1500-as évekig ismeri.
Kozina Sándor 1808-ban született a nyugat-dunántúli Felsőságon (a település mai neve: Simaság). Édesapja a Festetics grófoknál volt intéző, édesanyja Rohonczy Terézia, felsőpulyai nemes és báró családból származott. Bölcsész tanulmányait először Pesten kezdte, majd Bécsben folytatta, ahol egy korabeli akadémikus festőművész irányításával sajátította el a portréfestés alapjait. Később utazásokat tett Franciaországba és Olaszországba is, ahol tovább bővítette technikai tudását és művészi látásmódját. Az 1830-as évektől kezdve Pesten, később külföldön is tevékenykedett. Oroszországi útjai során több évet töltött Odesszában és Szentpéterváron, ahol arisztokrata megrendelői révén komoly szakmai elismerésre tett szert. Művészi pályája során megfordult Párizsban, Londonban, de még az Egyesült Államokban és Mexikóban is. 1849 után a Sopron vármegyéhez tartozó Felsőpulyán telepedett le, 1857-ben tért véglegesen vissza Magyarországra. Életének utolsó szakaszát visszavonultan töltötte, vidéken élt, 1873-ban hunyt el.
Magyarországon és külföldön egyaránt sikeres arcképfestőnek számított. Alkotásai ma is megtalálhatók több közmúzeumban, többek között a Magyar Nemzeti Galériában és magángyűjtők kollekcióiban is. Festészeti stílusa a romantika és a biedermeier határán mozog, kompozíciói kifinomult technikai tudásról árulkodnak. Leginkább arcképfestészetéről ismert – miniatűr portréi, akvarellképei és olajfestményei a korszak középosztályának és arisztokráciájának megrendelésére készültek. Művein a részletek iránti érzékenység és a színek harmóniája jellemző. Kiemelkedő alkotásai között számos női és gyermekportré, valamint politikai és közéleti szereplők ábrázolásai is megtalálhatók.
Csatkai Endre (1896-1970), soproni művészettörténész volt Kozina Sándor egyik első életrajzírója. Ő így írt róla: „Felvetődik a kérdés, mi lehetett Kozina sikereinek a titka. Néhány évvel ezelőtt egyik legszebb műve, Zalabéri Horváth Ferenc arcképe a debreceni Déri múzeumban volt látható, mégpedig egynéhány helyi festő gyatra arcképe társaságában: ekkor jól lehetett tanulmányozni, mennyire magasan állt Kozina művészete e kisvárosi ecsetforgatók felett. A lapos, élettelen arcokkal szemben Kozina ábrázoltjai kellemes, kifejező, élettel teljes, lelkes emberek; a másokkal ellentétben nem sok gondja volt az arcon kívül egyébre, de az arcban összpontosult a lélek. Színekben jóleső harmónia. Az arcok kitűnően átmodellálva. Barabás többet foglalkozik ábrázoltjainak külső megjelenésével, sok a díszruha, Kozinánál a belső élet a fontos.” (Forrás: KOGART.hu)
Egyik legismertebb munkája egy háromgyermekes portré, amely egy előkelő család gyermekeit ábrázolja, kivételes érzékkel összeállított kompozícióban. Ugyancsak figyelemre méltóak a kor neves közszereplőiről készült portréi, amelyek dokumentumértékkel is bírnak.
Felsőpulai Kozina Sándor festészete a 19. századi magyar képzőművészet egyik értékes, ám kevéssé reflektorfénybe került fejezete. Alkotásai nem csupán korának vizuális lenyomatai, hanem érzékeny bizonyítékai egy olyan világnak, amelyben a művészi látásmód és a technikai mesterségbeli tudás szoros egységet alkotott.
Fotók: Gombás Mónika
Akár ez is tetszhet
