Egy színházi kritikus egyszer a „sokoldalúság királynőjeként” jellemezte. Különleges jelenség a színpadon, a hétköznapi életben kedves, egyszerű, nyitott személyiség. Kétnyelvűen nőtt fel: osztrák magyarnak vallja magát. Büszke arra, hogy gyermekkora óta kétféle nézőpontból szemléli a világot. Az Alsóőrből származó Horvath Barbara színművésznő a müncheni Residenztheater társulatának tagja.
A soknemzetiségű Burgenlandban kétnyelvűen nőtt fel: Felsőőrött született, Alsóőrött élt, a felsőlövői gimnáziumban érettségizett magyarból. Nagyszüleivel csak magyarul beszélt. Számára magától értetődő volt, hogy romákkal, horvátokkal, osztrákokkal járt óvodába, iskolába, szerinte ez Ausztria sajátossága. Büszke magyar származására.
“Nagyon örülök, hogy ismerem ezt különös nyelvet. Ha valakivel találkozom, és kiderül, hogy beszélek magyarul, rácsodálkozik, hiszen ez egy bonyolult nyelv. Ha az embernek nincs kapcsolata a magyarsággal, akkor nehéz megtanulni. Nekem ez az élet ajándéka.
Kétnyelvűen nőttem fel, nekem ez kétféle nézőpontot jelentett, kétféle hangulattal cseperedtem, kétféleképpen néztem a világra.
Mindkét nyelv egyedi kifejezésekkel rendelkezik, egyéni a kiejtés, sajátos atmoszférát teremtenek ezek, más a német és más a magyar. Nekem lehetőségem van mindkettőben otthon lenni. Nem érzem magam tisztán magyarnak, magyar nyelvű osztrák vagyok. Burgenland nem csupán a németet jelenti, hanem azt, hogy lehetsz magyar, lehetsz horvát, lehetsz szlovén, lehetsz roma, lehetsz mindenféle. Ezt mindig szerettem.“
Gyermekkorában mindig szívesen szerepelt, vett részt karácsonyi pásztorjátékokban, iskolai műsorokban, felolvasott a templomban. Érdekelte az irodalom, ám érettségi után nem gondolta, hogy ezen az úton menne tovább: a Bécsi Egyetemen közgazdaságtant tanult. Sokat járt moziba, színházba, kiállításokra, szívta magába a kultúrát. Ott jött az érzés, hogy az előadóművészettel szeretne hivatásszerűen foglalkozni. A bécsi Népszínház/Volkstheater növendékiskolájába felvételizett, másodszorra felvették. Három éven át inspiratív, jó közösségben képezte magát, sajátította el a színészmesterséget.
Első szerepét a nemzeti színházban, a Burgtheater színpadán alakította: a Háromgarasos operában (Koldusopera) a kórusban egy kicsi szereppel debütált. Két évad után szabadúszóként folytatta, megmutatkozott számos bécsi színházban, játszott többek között a Theater der Jugend, a Rabenhof Theater, a Schauspielhaus produkcióiban.
“Szeretem az irodalmat. Szeretem életre kelteni a szavakat, továbbá kihozni azt, ami nincs betűkkel leírva. Szeretem megmutatni azt a világot, ami mögötte van. Az a vágyam, hogy a néző ne csak a fejével, hanem a szívével, a lelkével is megértse, amit közlök, amiről szól az előadás, ami a mondanivalója. Szeretek mindenféle életbe belebújni, mindenféle gondolatot átadni, hiszen ezáltal tágul a világlátásom. Nem utolsó sorban örömet is szerzek ezzel.”
2009-ben fia született. A Schauspielhaus közelében laktak, így adódott a lehetőség, hogy egy kisebb darabban náluk tér vissza a világot jelentő deszkákra. Korábban két szezont már dolgozott a társulattal, pozitív tapasztalattal rendelkezett, így ide szerződött. 2015-ben az akkori igazgatót, Andreas Becket meghívták Svájcba, Bázelbe rendezni. Feltette a kérdést a kollektívának, hogy ki tartana vele. Barbara és családja követte. A svájci-német-francia hármashatár közelében egy Bázel melletti településre kerültek, kisfia akkor hatéves volt, ott kezdte az iskolát. Meghatározó esztendők voltak Barbara számára. Később, négy év múlva ismét ajánlatot kapott a direktor, így 2019-ben Münchenbe költöztek, azóta a Residenztheater társulatának tagjaként ismert.
A színház saját gyártású online műsorában Barbara Andreas Beck rendezővel beszélget arról, hogy egy kritikus egykoron a „sokoldalúság királynőjeként” jellemezte, de elhangzik az is, mi köze van ennek Simon Stone-hoz, Meryl Streep-hez és a meglepetés öröméhez.
A Carrar asszony fegyverei – Fojtogató ólom premierje a közelmúltban – december 14-én – volt. 1938-ban Brecht felvetette, hogy művét dokumentumfilmmel is bemutathatnák. Ehelyett azonban a Residenztheater megbízta Björn SC Deigner drámaírót, hogy saját szövegével vizsgálja meg a jelenben Brecht nyomasztó kérdését. A dráma nyelvet keres a háború és a pusztítás időtlen borzalmához.
“A társulatvezető úgy gondolja, hogy mindenki minden szerepet játszik, ez így igazságos. Néha karakterszerep, néha főszerep – mindenben ki lehet teljesedni, így mindenféle karakter megtalált. Most egy Bertold Brecht-átiratban én vagyok a címszereplő Teresa Carrar, a halász felesége.”
Werner Schwabként (Fotó: bécsi Schauspielhaus), A távollévők álmai című darab egy zsidó család történetét dolgozza fel (Fotó: Residenztheater), Ahab kapitány a Moby Dick-ben (Fotó: Residenztheater)
Barbara a Moby Dick-ben Ahab kapitány bőrébe bújik előadásról előadásra, az Agamemnonban Cassandra, Csehov Három nővérében Olgaként látható, Baronin von Reindl a Sikerben, Jean-Paul Sartre alkotásában, a Legyekben pedagógus, a Szentivánéji álomban, William Shakespeare klasszikus vígjátékában, – amelyben megkérdőjeleződik a határvonal a tündérvilág és a valóság között – Petra Squenz szerepében élvezheti játékát a közönség.
Tony Kushner: Angyalok Amerikában című ikonikus, kortárs kétestés drámajátékát a müncheni színház egy részben adja elő. A szünetekkel együtt csaknem hatórás előadás komoly fizikai és lelki megpróbáltatás a színművésznek és a befogadónak egyaránt. Barbara több szerepben tűnik fel a színen.
Előfordult már, hogy magyarul is játszott: Dömötör András rendezővel, aki a berlini Deutsches Theaterben ténykedik sokat, Bázelban is dolgoztak együtt. Müchenben egy vígjátékban rendezte legutóbb, az előadásban Barbara egy Kelet-Európából kivándorolt szolgálólányt alakít.
“András magyar szöveget írt nekem. A nézőkhöz szóltam, akik németül feliratozva olvashatták mondandómat. Érdekes tapasztalás volt, bár tartottam tőle, a rendező sokat segített. Mindemellett szép is volt, az adventi időszakban mindig jótékonykodunk, kerek volt az egész.
Előadás után többen odaléptek hozzám a közönségből, elérzékenyülten elárulták, hogy mennyire meghatotta őket a magyar szó. Nem hitték volna, hogy éppen Münchenben kapják meg ezt az élményt, amely számomra is különös volt.”
A (Nem) Anyák! című, nem mindennapos, kortárs színházi produkció huszonkét nővel készült interjúból áll: döntésekről, kétségekről, félelmekről, születésekről, szülésekről, abortuszokról, átalakulásokról és bátor tettekről. Különféle nők változatos, reális, kemény valóságába kaphat betekintést a néző, aki olyan perspektívákkal, tapasztalatokkal és érzésekkel szembesülhet, amelyek még mindig tabunak számítanak a társadalomban.
Barbara évente kétszer-háromszor hazalátogat szülőfalujába, Alsóőrre: nyáron a kőszínházi évadszünetben több hétre, karácsony környékén néhány napra. Figyelemmel követi az idén immáron negyvenkét éves Alsóőri Kétnyelvű Színjátszóegyesület és Kultúrkör tevékenységét.
“Jónak találom, hogy az emberek színjátszó körbe járnak, megmutatják ismeretlen, új oldalukat a másiknak, továbbá összejönnek, közös élményt szereznek, különösen a mai világban, amikor a számítógép és az okostelefon elidegeníti a társadalom tagjait egymástól. Azt kívánom, hogy még jó sokáig folytassák! Mindenkinek békés karácsonyt kívánok!“
Kiemelt kép: @Marius Lechner, további fotók: @Joel Heyd
Akár ez is tetszhet
