A Burgenlandi Magyar Kultúregyesület 2022-ben Őrség című folyóiratában adta közre a felsőőri Topler János helytörténeti munkáját, amelynek címe Felsőeőr leírása. Eredete, alakulása, története és tényállása. A felsőőri nép számára. A szerző 1946 karácsonyán kezdte el írni könyvét és 1960-ban kibővítve és átdolgozva fejezte be. Felsőőr városa 2027-ben ünnepli alapításának 700 éves jubileumát. Topler János művét ebből az alkalomból részletekben fogjuk közölni.
A németajkú lakosság a tizenhatodik század elején kezdett beszivárogni Felsőőrbe. Ekkor tűnik fel városunk német neve is először – Oberwart. A magyar név „Felsőőr” az eredeti, a német neve csak le van fordítva a magyar névről. A protestantizmus kezdetével kezdődik a németek bevándorlása nemcsak Felsőőrbe, hanem a jelenlegi Burgenlandba is. A kegyetlen protestáns üldözés folytán úgy a közeli Stájerországból, mint a távolabbi tartományokból költözködtek be a német evangélikus családok. Különösen amikor Friedrich herceg a XVI. század végén kiadta azon legszigorúbb rendeletét, hogy az új hit követői azonnali hatállyal térjenek vissza a római katholikus egyház kebelébe, vagy ha nem, úgy hagyják el tartományát, Stíriát. A hitükhöz ragaszkodó s lelkiismeretük szabadságáért hazájukat elhagyni kész hű evangélikus lakosság a németújvári nemes kegyúrhoz folyamodtak ekkor, hogy terjedelmes uradalmaiban, ahol a magyarság hosszú őrségeskedés és török dúlások folytán már lehet mondani hova-tovább a legtöbb helyen 10-20 %-ra olvadt be, telepítse le őket, noha Rudolf király és császár az 1600. évi levelében szintén a befogadás és letelepítés ellen tiltakozott, daczára annak Batthyány földesúri és várkapitányi jogai alapján, befogadta és pártfogásába vette az üldözötteket és letelepíti őket a Lapincs folyó keleti partján levő községekben és borostyánkői, szalónaki és németújvári uradalmaiban. Így Szalónakon Batthyány Ferenc kegyúr és várkapitány meghívására Szenczi Molnár Albert a híres zsoltár fordító lett az első német evangélikus lelkész 1613. április 28-án, ugyanezen év deczember 2-ig. Közben Batthyány többször elvitte magával Németújvárra, hol könyvtárát rendeztette vele.
Miután a protestánsok Ausztriában korántsem élhettek oly szabadalmakkal, mint Magyarországon, mert az ország három részre lévén szakadva, Erdély mint önálló fejedelemség, az ország közepe a szép Alföld és a Dunántúl meg a Felvidék nagyrésze a török hódoltság; a Felvidék nyugati része és ezen mai burgenlandi terület a német császárok, illetőleg Habsburg jogar alatt állott, mint árnyék királyság.
Erdélyben a protestantizmus teljesen szabadon terjedhetett Bocskay István, Bethlen Gábor, Rákóczy György, majd későbben Thököly Imre és II. Rákóczy Ferencz idejében. Sőt mi több a török hódoltság alatt egyáltalán senkisem törődött azzal, hogy ki milyen vallású, hanem ha az adóját rendszeresen befizette ‒ senkisem háborgatta hitében, vallásos meggyőződésében.
Ilyen körülmények között, ha a Felvidék és a nyugati határsáv bár szigorúan volt kezelve, úgy a Dinastia mint a Clerus által, de annyira mégsem mertek bele bocsátkozni az ellenreformáció durvaságaiba, mint az örökös tartományokban, ahol bizony teljes lehetetlenné és tűrhetetlenné vált helyzetük.
1600-ig 95%-ig magyar és 95 %-ig református lakossága volt Felsőeőrnek. Kezdetben lassan, de mindkésőbben-mindjobban szivárogtak be az idegen elemek úgy a vidékről, mint az üldözések kényszerítő hatása által még a távolabbi tartományokból, de még Bajorországból is. Különösen III. Ferdinánd alatt 1639. májusában és 1731. október 31-én Felső-Ausztriából és Salzburgból százával és ezrével menekültek a szerencsétlen, de hitükhöz hűen ragaszkodó német evangélikus családok az Őrségbe, valamint ennek fő helyére, Felsőőrbe, amint ezt ha jól szemügyre vesszük a legrégebbi német családok névsora is helybenhagyólag bizonyítja. Azért a mai Burgenland területén 270 000 lakosból 38 000 protestáns hitű, mely összegből Felsőőrött van 1650 református, 950 evangélikus. 2600 pedig az egyetemes hit követői, vagyis római katolikusok.
A tizenhetedik század végén pedig egy teljesen idegen népfaj jelenik meg Felsőőrött; a cigányok, egyelőre 3 család: Horváth, Nardai és Pápai. Ugyanis 1674. február 15-én Batthyány Christof gróf dunántúli kapitány és Sárközi Márton cigányvajda és népe részére menlevelet bocsát ki, melynek értelmében az ő kúriájának területén (a hatásköre alá tartozó községekben) letelepedhetnek, minek fejében minden nagyszerdára 25 tallér adót vagy pedig egy jó paripát kötelesek beszolgáltatni. Ezen új polgárok azután úgy elszaporodtak 1939-ig, hogy 3 családból 75 család lett, több mint 300 lélekkel, kik a katholikusságnak 13 %-át tették ki. Különben jó alkalmi munkások, kovácsok és főképpen elsőrendű zenészek voltak, akár fúvós avagy vonós hangszerekkel muzsikáltak.
Nyelvjárás tekintetében pedig az idegen ajkú lakosság is majdnem mind beszélte a magyar nyelvet, mígnem osztrák uralom alá kerültünk. Sőt oly annyira, hogy társalgás tekintetében alig lehet megkülönböztetni őket az ősi magyar lakosságtól, sőt ellenkezőleg, egyesek a teljes irodalmi nyelvet használják, nem pedig az ósdi felsőőri tájszólást.
Kiemelt kép, szöveg, fotó: BMKE, Őrség 64./2022
Akár ez is tetszhet
