Magyar származású írónő nyerte el idén a „Burgenländerin” című havilap Burgenländerin Awards rangos elismerését „Művészet és kultúra” kategóriában. A Bécsben született Németh Bernadette foglalkozása szerint általános orvos, a Fertő-tó mellett él, két gyermek édesanyja, és már gyerekkorától kezdve alkot a szavakkal. Írásai által új perspektívát szeretne adni önmagának és az olvasóinak is.
Az idén harmadik alkalommal átadott Burgenländerin Awards díjra összesen nyolc kategóriában négy jelöltre mintegy 44 ezer szavazatot adtak le online. A „Burgenländerin” című havilap szerkesztősége azzal a céllal hozta létre az elismerést, hogy értékelje az innovatív látásmóddal, erős társadalmi elkötelezettséggel és rendkívüli eredményekkel rendelkező nőket. A Kismartoni Kulturális Központban közel 260 vendég jelenlétében nagyszabású ceremónián adták át a díjakat. A „Művészet és kultúra” kategória díját idén Németh Bernadette nyerte el.
Németh Bernadette 1979-ben Bécsben született, kétnyelvűen nőtt fel. Édesanyja budapesti, édesapja, aki már nem él, a Fertő-tó magyarországi oldaláról, Vitnyédről származik. Úgy véli, óriási ajándékot kapott szüleitől azzal, hogy megtanították neki a magyar nyelvet, megmutatták a magyar kultúrát. Családjának egy része ma is Sopronban él. Orvosi egyetemet végzett, általános orvos. Jelenleg egy Bécs környéki, szlovák határ menti városban egy plazmaadó klinikán dolgozik. Számára hasznos a magyar nyelv ismerete, hiszen számos magyar keresi fel az intézményt, ezáltal lehetősége is van a nyelv gyakorlására, ami örömmel tölti el. 2010-ben ismerte meg későbbi férjét, akivel sokszor kirándult a Fertő-tó osztrák oldalán, ami ma már az otthona: három éve Fertőszéleskút/Breitenbrunn településen él családjával.
“Amikor odaköltöztünk, az volt az érzésem, mintha hazajöttem volna. Sok magyar lakik errefelé, folyton hallom a nyelvet, ez feltölt. Annak ellenére, hogy nagyvárosban cseperedtem fel, és ott éltem negyvenhárom évig, mégis mindig vidéken, faluban szerettem volna létezni. Mindig errefelé nyaraltunk, aztán 2022-ben adódott egy lehetőség, hogy ez váljon lakhelyünkké, itt építettünk egy kis házat magunknak.“
Hat-hét évesen már írt: első állattörténeteit rajzlapokra vázolta fel, tizenötévesen kezdett először regény írásába. Művészcsaládban nevelkedett, kreativitásának, fantáziájának szárnyalását szülei maximálisan támogatták. A III. kerületben, az Ungargasse-n egy könyvkötő műhely felett laktak. A boltban rendszeresen selejteztek papírokat, dobozkákat, amelyeket össze lehetett fűzni: azokra jegyezte fel történeteit, majd könyveket gyártott belőlük.
A pályaválasztáskor döntenie kellett: folyton azt a visszajelzést kapta környezetéből, hogy az írásból nem lehet megélni, s mivel foglalkoztatta az emberi test működése, az orvosi hivatást választotta. Érdekli a fizikai test, a szellem és a lélek együttműködése. Vonzotta a pszichológia is, majdnem erre a tudományterületre esett a választása. Svájcban tanult, de három hónap után úgy érezte, hogy ehhez nagyobb elhivatottság szükséges, mint ami benne van. Erős lelkület kell ahhoz, hogy az orvos befogadja, feldolgozza azt a sok történetet, amelyeket a páciensektől hall, amelyeket ők átéltek, megéltek. Az egyetemi évek alatt is igyekezett időt szánni szenvedélyére, bár a tanulás miatt jóval kevesebb energiája jutott az írásra.
“Nem volt könnyű szakasz, de megcsináltam. Nem tudnék írás nélkül létezni, ha nincs, hiányzik.“
Könyvei elsősorban az emberek lelkivilágát jelenítik meg, fókuszba kerülnek az érzelmek. Újságíróként is tevékenykedett, főleg szakcikkeket készített orvosi szaklapokba, de irodalmi folyóiratokban is publikált.
Számos írói pályázaton vett részt, 2010-ben jelent meg első novellagyűjteménye Der zweite Blick (A második látásra) címmel. Rezidensi gyakorlati ideje alatt – 2011-ben – született meg az Elmedin und der Zaubertukan (Elmedin és a varázstukán) elnevezésű gyermekkönyve, amelyet egy műtéttől rettegő, kis betegének címzett. Szeretett volna személyesen átadni egy példányt, de már nem volt kapcsolatban egykori páciensével, ezért jelentkezett Barbara Karlich showműsorába, a „Nehéz elhinni, de orvos vagyok” topikban elmesélte sztoriját, majd a közreműködők által sikerült megtalálnia a kisfiút. Végül 2019-ben egy bécsi könyvesbolti felolvasáson teljesült az álma: sikerült átadnia az ajándékot, amelyet egyébként édesanyja illusztrált.
Szövegei sosem véletlenül születnek. Az írás valójában terápia számára, hozzájárul a feldolgozáshoz. A 2017-es Der Rest der Zeit (Hátralévő idő) című első regénye édesapja menekülésének történetét mondja el. “Édesapám 1956-ban menekült el Magyarországról. Sajnos, már nem él. Sokat említem könyveimben. Szerettem volna tőle kérdezni, de már nem tudok. Amikor élt, még nem érdekelt az a téma, hogy miért kellett eljönnie a szülőföldjéről, mit érzett, amikor megtette. Szeretek idősebb emberekkel beszélgetni, őket faggatom az okokról. Hozom magammal azt az érzést, amely szerintem a magyarságomból fakad: ha most nehéz is, majd valamikor jó lesz, valamikor sikerülni fog. Erre büszke vagyok.“
„Boldoggá tesz, ha olyan történeteket mesélek, továbbítok, amelyek szórakoztatják, megszólaltatják az embereket. Számomra az írás kísérlet arra, hogy megértsem az érthetetlent, és általa új perspektívát adjak magamnak és az olvasónak is.”
“Bár valójában pozitív, optimista, életszerető ember vagyok, gyakran írok szomorú dolgokról. Ennek az az oka, hogy az írás segít abban, hogy a nehezen érthető és feldolgozható témákat más perspektívába helyezzem. Ide tartoznak azok az emberek is, akikkel találkoztam életem során, megrendítő történéseiket papírra vetem, ők szerzeményeim szereplői, mert így könnyebben túljutok traumáikon, drámáikon. Fogalmazás közben nem gondolkodom az indítékon, csak írom. Le tudom tenni a problémát, el tudom felejteni, hogy a világ lehet bántó, rossz is. Olyan, mintha kívülről, objektíven szemlélném a témát. Ha hallgatsz a lelkedre, előbb-utóbb megmondja, mi a legfontosabb az életben. Szerencsés vagyok, hogy az írásra tudok teljes mértékben összpontosítani, az áll a fókuszomban, ugyanakkor hálás vagyok a tudományos végzettségemért, hiszen rengeteg anyagot ad. A családomban megtalálom azt a békét és erőt, amelyre szükségem van, hogy újra és újra inspirálódjak, kreativitásom ösztönözzem.“
Társadalmi felelősségvállalása az önkifejezés mellett jelentős: észreveszi az elesetteket, a gyengébbeket, a kisebbségben lévőket, felkarolja a nőket. Igazságérzete, empátiája átlagon felüli. Szövegeivel segít másokon, önmagán. Több alkalommal ismerték el tehetségét, 2011-ben vehette át első kitüntetését: afrikai, közel-keleti és délkelet-ázsiai országokban manapság is jellemző a női nemi szervek csonkítása, ennek témájában írt munkájáért díjazták.
Egy tízéves kislánya és egy ötéves kisfia van, nekik köszönhetően néhány évvel ezelőtt az ismeretterjesztés is hangsúlyt kapott munkássága során: a 111 Orte für Kinder in Wien, die man gesehen haben muss (111 hely Bécsben gyerekeknek, amit látni kell) 2019-ben és a 111 Orte Rund um den Neusiedlersee, die man gesehen haben muss (111 hely a Fertő-tó környékén, amit látni kell) útikalauzok 2021-ben jelentek meg. Utóbbi a természet iránti végtelen szeretetéről árulkodik: arra hívja fel az olvasó figyelmét, hogy érdemes felfedezni az osztrák oldal mellett a magyar területet is.
Az edition lex liszt 12 kiadó gondozásában létező Junge Literatur Burgenland sorozat a tartomány fiatal íróinak ad lehetőséget, népszerűsíti a kortárs irodalmat. A széria hetedik kiadványában került nyomtatásba In einem Arm ein Kind, im anderen die Säge (Egyik karjában gyerek, a másikban fűrész) című novellája, amely szándékosan megdöbbentő: szó van benne menekülésről, kitaszításról, vallási vitáról, egy édesapa haláláról és a családi hagyomány “szétfűrészeléséről”.
Jelenleg egy olyan regényen munkálkodik, amely a burgenlandi magyar kényszermunkásokról szól a második világháború végén. Egy újabb könyvet majd azoknak a nőknek ajánl, akik a fogamzókor vége felé járnak, azonban még nem sikerült megfoganniuk, gyermeket szülniük, egyszer vagy akár többször is elvetéltek.
“Biztatni szeretném őket, hogy ne féljenek az idő múlásától, ne adják fel, sikerülni fog.“
Eddigi karrierje során sokszínű repertoárral büszkélkedhet. Titkos vágya, hogy egyszer magyar kiadó is érdeklődik művei iránt.
Kiemelt kép: Bernadette Németh
Akár ez is tetszhet
