Bécsi Magyar Munkásegyesület

1899-ben Bécs 21. kerületében magyar származású mozdonygyári munkások alapítottak egy társalgó egyletet (Első Floridsdorfi Magyar Társalgó Egylet), hogy formálisabb keretek között tartsák heti rendszerességű találkozóikat. A florisdorfi kezdeményezésből 1910-re Bécs további három kerületében működő, 190 tagot számláló egyesület lett, mely a következő bő évszázadban végig kitűzött célját teljesítette: otthont adott a magyarságukat és társas életüket ápolni kívánó magyarságnak. A Bécsi Magyar Munkás Egyesület név is ekkor született. Az egyesületnek a közösségépítésen kívül mindig is célja volt a közösségen belüli rászorulók megsegítése. 1956-ban, vagy akár a ’90-es években a délszláv háború alatt is a Munkás Egyesület segítette a rászorulókat. Minden évben 2-300 fős bálokat szerveztek.

Az egyesület kezdeményezésére jött létre a Független Magyar Egyesületek Csúcsszervezete (Dachverband), mely később csatlakozott az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalához. A Délibáb Néptánccsoport és a valamikori Hungária sportegyesület is a munkásokból szerveződött. 2007-óta Kancsár Erika és Kancsár László az elnökei a szervezetnek, akik kifogyhatatlan lendülettel, és az ebből következő sikerrel vezetik a jelenleg megközelítőleg 300 aktív tagot számláló közösséget. A 22. kerületben a Hirschstettnerstrasse 19  szám alatt, tágas szolgáltatóházak között, egy tetőtéri teraszos napfényes rendezvényteremmel ellátott székhelyen működik az egyesület már jó pár éve. A helyszín tökéletesen alkalmas 80-90 fős rendezvények megrendezésére, amire szükség is van, hiszen szinte minden hónapban rendre teltházas találkozókat tartanak. Rendszerint a magyar konyha valamelyik megkerülhetetlen főételével és welcome drinkkel várják az egyesületi tagokat, vagy, ahogy Kancsárék fogalmaznak: barátokat.  A baráti társaságon túl, egy 6-7 fős kemény mag segíti Erika és László munkáját a rendezvények előkészítésében és kiszolgálásában. 

Rólunk: Az ausztriai magyarság talán legnagyobb gulyásfőző versenyét tartjátok, rendszeresen 6000 körüli résztvevőszámmal, havonta akár többször is 80-90 főre főztök az egyesületi találkozókon, emellett operett esteket, koncerteket szerveztek. A közösségépítés egyik legfontosabb alappillére talán a vendéglátás, és ezt ti láthatóan nagyon jól ismeritek. A többi egyesület működéséhez viszonyítva ez nem feltétlenül egy alapvető elvárás  az igazgatóktól. Munkátok révén értitek ennyire a tömegszórakoztatást és rendezvényszervezést?

Kancsár Erika: A szüleim a ’80-as években 2-300 fős privát bálokat szervetek, úgyhogy ebbe beleszülettem. A kilencvenes években a klubtalálkozók még egészen másképp néztek ki. Kártyáztak, beszélgettek. Kis József elnöksége alatt lettek tematikus klubestek, amit aztán tovább bővítettük. Akkoriban rengeteg gyerek volt az egyesület körül, úgyhogy gyerekprogramokat szerveztük. A szervezetbe 1999-ben léptem be, de akkor még csak, mint tag vettem részt az egyesületi életben. 2003 körül kezdtem el gyerekfoglalkozásokat tartani. Karácsonykor, anyák napján, egyéb eseményeken kézműveskedtem a gyerekekkel, aztán elkezdtem besegíteni a bálok szervezésébe. Később az egyesület titkára lettem, majd elnökhelyettes és 2007-től elnöke.

Kancsár László: Az egyesület célja, hogy a magyarságot összetartsa, a magyar embereknek pedig fontos az, hogy amikor összejönnek, akkor szeretnek jókat enni. Végül rájöttünk, hogy az a legjobb ha a találkozóinkon finom ételekkel és italokkal várjuk a tagokat és a barátainkat. 

Rólunk: A táncos klubesteken kívül még milyen programokat nyújt a Munkás Egyesület?

Kancsár László: A nyugdíjas csoportunk a mai napig minding pénteken találkozik. Van olyan, aki több, mint 50 éve jár el a társalgó délutánokra. Főző workshopot tartottunk, ahol a klasszikus magyar ételek közül kiválasztottunk egyet, és azt a különböző tájegységek hagyományai szerint, több féleképpen készítettük el. Emellett karaoke, activity versenyeket, vagy sportdélutánokat szervezünk és a rockesteket vagy Retro Diszkót rendezünk. A legnépszerűbb eseményünk azonban az élőzenés estjeink, koncertjeink. Vendégfellépőink Magyarországról vagy akár a határon túlról érkeznek, de játszott már nekünk a Neoton Família Sztárjai, vagy a Republik is. Legutóbbi operett estünk nagyon jó hangulatban telt, már tervezzük a következőt.

Ízeltő az operett estből: https://www.facebook.com/VereinBMME/videos/813281026357715

Karancsár Erika: Az emberek hétközben dolgoznak egyedül hétvégén tudnak kikapcsolni, de Bécsben mit lehet csinálni? Nincsenek magyar helyek és ezért is hoztuk létre ezt az egészet. Sokan azt mondják, hogy mi csak a bulit csináljuk de közben, az emberek itt egy valódi közösséghez tartoznak.

Azért vagyunk mi itt, hogy valahol a dolgozó emberek kikapcsolhassanak, ahova hazajöhetnek, úgy mondják a “magyar házba”. Mi úgy fogadjuk őket, mint ahogyan barátainkat várjuk.

Rólunk: A fiatalokat sikerül valahogyan megszólítani, megtartani az egyesület körül?

Kancsár Erika: Mostanában szerveződik a fiatalok csoportja. 14-26 évesek, főként az egyesületi tagok gyerekeiből álló kör, ami havonta, vagy kéthavonta rendszeresen tart találkozókat. Ha rendezvényünk van, akkor ők is segítenek a vendégek kiszolgálásában. A kisebbik fiúnk dobol, köré szerveződik az egyesület együttese is.

Rólunk: Hol lehet titeket követni, jelentkezni ?

Kancsár Erika: A facebookon itt lehet minket követni: https://www.facebook.com/VereinBMME! A meghirdetett eseményeinkre általában egy-két nap alatt betelik a létszám, úgyhogy résen kell lenni, mert teltház esetében több jelentkezőt már nem tudunk fogadni. 

Nagyjából 300 fő körül lehet azoknak az aktív tagoknak a száma, akik rendszeresen eljárnak a rendezvényeinkre. A középkorosztály legnépesebb találkozóit szervezzük. Járt nálunk egyszer egy vendég tánccsoport délvidékről, akik meghívtak minket egy disznótoros fesztiválra, ahova elmentünk és annyira jól sikerült, hogy azóta a saját szervezésű gulyás és pörköltfőző verseny mellett mi is eljárunk versenyekre. Szolnokon a gulyásfesztiválon rendszeresen részt veszünk, a legutóbb a Szolnoki Gulyásfesztiválon harmadik helyezést értünk el a jótékonysági főzőversenyen. Ezt mind persze azért csináljuk, mert szeretjük és ez ad erőt ahhoz, hogy bírjuk is hajtást. Sokan kérdezik, hogy hogy bírjuk, hát csak úgy, hogy szeretjük ezt csinálni!