December 10-én, életének 92. évében elhunyt Ugri Mihály „Misibá” (Szombathely, 1931. november 14 – Graz, 2022. december 10.), a grazi Magyar Katolikus Közösség pasztorális tanácsának nyugalmazott világi vezetője és a grazi Magyar Egyetemisták és Öregdiákok Klubjának örökös titkára és volt elnöke.
Szerepe messze túlmutatott ezen egyesületek vezetésén. Nem túlzás azt állítani, hogy szeretett családja mellett a grazi magyar közösség összetartásának, a magyar kulturális és egyházi élet szervezésének, a hagyományok ápolásának és karitatív tevékenységeknek szentelte életét. Neve ma már nemcsak Grazban számít fogalomnak, hanem a teljes ausztriai magyarság egyik legmeghatározóbb alakját tisztelhettük benne.

Szombathelyen született, de Sárváron nevelkedett a nagyapjánál, ahol az elemi iskolát is végezte. Gyermekkorától kezdve részt vett az egyházi életben: ministrálni kezdett, majd később orgonálni tanult, és ettől még az 50-es évek egyházellenes politikája sem tántorította el. Nagyapja halála után Szentgotthárdra került, ahol csatlakozott a cserkészmozgalomhoz, és később, már Grazban (vagy ahogy ő szerette írni: Grácban) élve megalapította a 83 sz. Nagy Lajos Király Cserkészcsapatot, amelynek vezetője is volt.
Bár 1948-ban betiltották a cserkészetet, a kolostori „napköziben” illegálisan tovább folytatták a tevékenységüket. 1950-ben, miután a szentgotthárdi rendházból elhurcolták a ciszterci szerzeteseket, társaival éjszakánként betörtek az ÁVH által őrzött rendházba, kicsempészték a szerzetesek hátrahagyott személyes vagy hivatalos iratait, és elvitték azokat a Kunszentmártonba deportált atyáknak. Két évig segédmunkásként dolgozott a kaszagyárban, majd a katonai szolgálat után a postára került, és a munkája mellett letehette az érettségi vizsgát.

Az 1956-os forradalom idején aktív tagja volt a szentgotthárdi Nemzeti Bizottságnak, de november 4-én, Nagy Imre rádióbeszéde után úgy döntött, hogy (legalábbis egy időre) búcsút vesz Magyarországtól, és első lépésként Ausztriába megy. Bár úgy tervezte, tovább utazik Amerikába, december 24-én mégis az éjféli misét választotta, így lekéste a buszt, ami a jelentkezőket tovább szállította Grazból. Először az akkor menekülttáborként működő schielleiteni barokk kastélyban kapott szállást, onnan került a reini kolostorba, majd végül Grazba ahol a magyar élet motorja lett: egyetemre járt, részt vett a Magyar Egyetemisták és Öregdiákok Klubjának megalapításában, cserkészkedett, és évtizedeken át a Magyar Katolikus Közösség kántoraként, a pasztorális tanács világi vezetőjeként is szolgált. Dr. Vadon Pál tragikus halála után pedig 25 éven át, 2008-ig ő lett a Mindszenty-Vadon emlékzarándoklat főszervezője, amelyen 2021-ben, 90 évesen még aktívan részt is vett. Az idei, 40. zarándoklaton viszont már nem tudott jelen lenni.
A magyarországi rendszerváltás után rendszeres támogatója lett a Szombathelyi Egyházmegyei Karitásznak, amiért a karitász 15 éves jubileuma alkalmából ajándékot vehetett át Dr. Veres András megyéspüspöktől. 2002-ben megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, majd 2022. november 9-én, már a kórházban, az Ausztriában élő magyarság nyelvi és kulturális identitásának megőrzése érdekében tett több, mint 6 évtizedes szolgálatáért a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetését vehette át Dr. Nagy Andor nagykövettől.

Élete legfontosabb momentumának mégis a családalapítást tartotta. Feleségével, Ingriddel két gyerekük és nyolc unokájuk született. Felesége már a megismerkedésük másnapján elkezdett magyarul tanulni, hogy férjéhez az anyanyelvén szólhasson, és hogy erdetiben olvashassa kedvenc költőjét, Vörösmarty Mihályt. Családjukkal bejárták egész Magyarországot, kapcsolatban maradtak Mihály régi barátaival és osztálytársaival, és a magyar nyelv és kultúra szeretetét gyermekeiknek is átadták.
Nyugodjon békében, Misibá!
Beszélgetés Ugri Mihállyal – Gráci Magyar Újság (gracimagyarujsag.at)
Beszélgetés Ugri Ingriddel – Gráci Magyar Újság (gracimagyarujsag.at)
Vaskarika – Akinek a segítés volt az élete – Elhunyt Ugri Mihály, a karitász nagylelkű támogatója
Válaszolj