Négy évvel ezelőtt nő tagokkal bővült, jelenleg negyven fővel, két gépkocsival – egy víztartályossal és egy normál oltóautóval – állnak rendelkezésre, ha baj történik: az Alsóőri Önkéntes Tűzoltóegylet 2024-ben fennállásának 120. évfordulóját ünnepli. De ne szaladjunk ennyire előre! A múltról és a jelenről mesélt Raba Reinhard parancsnok.
Műszaki mentés, közlekedési baleset, viharkár, tűz a leggyakoribb eset, amikor hívják az alsóőri lánglovagokat segíteni. Az 1904-ben alapított egylet nemcsak az oltás és a mentés céljából jött létre csaknem 120 évvel ezelőtt, hanem azért is, hogy Alsóőr jelentőségét hangsúlyozza, hiszen így saját tűzoltóságot vonultató településsé vált.
Ausztria tűzvédelme rendkívül sajátos: mindösszesen kilenc városban található hivatásos tűzoltóság, azonban az ország mind a 4400 településén ténykednek önkéntesek. Ezek tűzvédelmét a különösen jól szervezett, modern, technikai eszközökkel felszerelt, önkéntes tűzoltóságok látják el. Működési területük az adott körzetre terjed ki, azt csak kivételes esetben hagyhatják el. A bejelentést követően tíz percen belül a tűzoltó egységnek a kárhelyszínre kell érkeznie. Az önkéntes tűzoltóknak a hivatásosokkal megegyező képzéseken, tanfolyamokon, évenkénti gyakorlatokon kell részt venniük. Minden tartományban működnek minőségi oktatást biztosító iskolák. Az alsóőriek Kismartonba (Eisenstadtba) járnak tanulni. Annak idején itt kezdte Raba Reinhard is: – 1980-ban még tizenéves kamasz voltam, mikor egy tűzoltó barátom megkérdezte tőlem: szeretnék-e én is az lenni. Természetesen igent mondtam, azóta tart ez a szerelem. A raj -, majd szakaszparancsnoki évek után 1997-ben már parancsnokhelyettesként vettem részt a munkában, négy éve pedig én vagyok az alsóőri parancsnok.
Raba Reinhard Alsóőrött született 1963-ban, azóta ott él. Több éven át ingázott Bécsbe, szakmája kőműves, az Osztrák Szövetségi Hadsereg laktanyáit építette, majd felelt a karbantartásért. Édesapja ácsmesterként egy alsóőri fűrésztelepen dolgozott, ő is heti négy napot Bécsben töltött a munkája miatt, s mivel édesanyja is aktív dolgozó volt, gyermekkorában sokat időzött a nagyszülőknél. Nagyapja 1897-ben jött világra, hitvesével mindketten magyarok voltak, csak ezen a nyelven kommunikáltak, a német nehezen ment nekik. Ahogy Reinhardnak is, hiszen egészen iskolás koráig szinte csak magyar szót hallott. Az elemi iskolában azonban gyorsan beérte társait, onnantól kezdődően két nyelven létezett: a suliban németül, a szülői házban magyarul beszélt. Kulcsfontosságú volt számára, hogy lányát is megtanítsa örökségére: Valentina érettségizett a nyelvből, óvodapedagógus végzettséget szerzett, jelenleg a fővárosban él, rendszeresen használja a magyar nyelvet az óvodában.
– Nagyszüleim azt kérték tőlem, hogy adjam tovább anyanyelvüket, ezt megtettem. Burgenlandban amúgy is szinte kötelező magyarul tudni. Úgy vélem, minden nyelv ismerete érték, többé teszi az embert. – mondta el Reinhard, aki egyébként otthonában is magyarul létezik, hiszen felesége a magyar édesapjától szintén megtanult magyarul. Elégedett, hogy Alsóőrön élhet, számára a legkedvesebb hely a világon. Büszke, hogy ápolhatja a magyar nyelvet, örül, hogy még sokan élnek a településen, akik beszélik. Szabadidejében, ha épp nem tüzet olt vagy ment valahol, betlehemi jászolokat készít fából.
Raba Reinhard parancsnok hobbija a jászolkészítés (Fotó: Raba Reinhard)
– Önkéntes tűzoltóság a miénk. A besorolás függ a lakosság számától, a gazdasági faktoroktól, egyéb szempontoktól. Alsóőr a négyes osztályba került, ez már magas színvonal, viszont azt is jelenti, hogy az előírt, negyvenfős létszámot tartanunk kell. Több lehet, de a minimum a negyven. A törvény ugyancsak előírja, hogy milyen felszereltség szükséges: két gépkocsival menthetünk – egy víztartályossal és egy normál oltóautóval. A tűzoltóház mindig ezen a helyen állt, idestova 120 éve ez a bázisunk. Évről évre fejlődik a technikai háttér, ahogy a létszám is folyamatosan nő.- ismertette a részleteket a parancsnok.
Nyolc fő napközben mindig rendelkezésre áll, este jóval többen, hiszen az is riasztható már, aki hazaér a munkából. Riadó esetén mindenki megkapja a hívást, aki tud, jön menteni. Gyors koordináció után kiderül, kik mehetnek, a két autóba 9-9 ember fér be. Alsóőri Önkéntes Tűzoltóegylet hat, másik tűzoltó szervezettel van egy rendszerben: riasztás esetén Felsőőr (Oberwart), Németciklény (Eisenzicken), Rábaszentmárton (Sankt Martin an der Raab), Vasvörösvár (Rotenturm an der Pinka), Őrállás (Oberdorf) és Felsőőr (Oberwart) önkénteseivel mentenek. A szerencsétlenség mértékétől függ, hogy mindegyik csapatnak, vagy csak a baleset helyszínéhez legközelebb lévőknek kell mennie.
– A belépés önkéntességen alapul. Viszont, ha valaki úgy dönt, hogy tűzoltóvá válik, sokat kell tanulnia, nem csak azért, mert sok a feladat, hanem, mert kötelező. Egy próbaév után lehet végleges elhatározást hozni, akkor le kell tenni a vizsgát, onnantól számít a valódi tagság. Akkor kapja meg egyenruháját is a belépő. Létezik ifjúsági csapatunk is, oda 10 és 16 éves közötti fiatalok járnak. Ők automatikusan továbbjutnak a felnőtt gárdába, ugyanis mire elérik a korhatárt, már rendelkeznek tudással, hiszen az évek során kiképezték őket. Náluk nincs próbaidő, mert öt évet már szolgáltak. Hatévente van tisztújítás. Nemrég változott a törvényi szabályozás: egy parancsnokot 65 éves koráig lehetett választani. Ez annyiban módosult, hogy 65 év felett vezető már nem lehet az ember, tűzoltó viszont 70 éves koráig maradhat. Az is új, hogy a posztra hat évenként új embert jelöl ki a testület. Ez segíti, hogy ne öregedjen a csapat. Fontosak az idősek, nagy a tudásuk, de a mai, modern technikai fejlődéssel lépést kell tartani, és sajnos, a megfelelő fizikai állapot is nélkülözhetetlen ehhez a feladathoz. Négy éve nők is közreműködnek a csapatban, ez is kiemelkedő, korábban erre nem volt példa. Ügyesek, jelentős a szerepvállalásuk. – folytatta Reinhard.
Reinhard szerint – és ezt a többiek is hasonlóan gondolják -, legnehezebb a munkában, ha már nem tudnak életet menteni, a halált nehezen dolgozzák fel, még akkor is, ha évek, évtizedek óta ezt csinálják. Szakember által vezetett foglalkozáson megbeszélik ezeket a tragédiákat, fontos, hogy feldolgozzák mentálisan a rossz történést.
Finanszírozásuk három forrásból áll: támogatja őket a község, központi pénz is érkezik, harmadnyi részt pedig az egyesület fizet saját bevételeiből, például az általuk szervezett rendezvényeikből. Hagyományos programjaik közé tartozik a novemberi Katalin-bál, május 1-jén a májusfa-állítás, majd júliusban annak kitáncolása. Május 4. számukra ünnep, hiszen ekkor van a tűzoltók világnapja, amelyről a tűzoltók védőszentjéről elnevezett, 1893-ban épített Szent Flórián kápolnánál emlékeznek meg minden évben. Húsvétkor az egyházi szertartáson vesznek részt, gyakorlatozásaikat hagyományosan a múzeumban zárják. Karácsonykor és újévkor nem az egész egylet, csak a zászlóalj vonul az Alexandriai Szent Katalin templomba, saját díszzászlójukat két egyenruhás viszi. Rendszeresen fogadnak más tűzoltó szervezeteket, családjaikkal együtt közösen szórakoznak, de szívesen látogatnak el más helyszínekre hasonló programokra. A csapatépítés, a szabadidő kellemes és hasznos eltöltése mindig jóleső feladat.
A tűzoltók mindennapi jelenlétükkel is kiemelkedő szerepet töltenek be a község életében: megtisztelő rang a tűzoltóegy tagjának lenni, egyenruhában képviselni a lánglovagok küldetését, az életmentést, közvetíteni a bajtársiasságot, az összetartozást.
November 19-én – a pandémia után első alkalommal – ismét Katalin-bálra hívják a helyieket egy közös mulatozásra. A regionális katasztrófavédelmi, őszi gyűlésnek november 25-én Alsóőr ad otthont, közel kétszáz, többek között tűzoltó, katasztrófavédő, rendőr, vöröskeresztes érkezik majd. Januárban az éves beszámolót szervezik a régiós vezetőkkel, Alsóőr vezetőségével közösen. 2024-ben lesz 120 éves az egyesület, a jeles jubileumra már most készülnek.
Akár ez is tetszhet
