Csárdással, polkával és keringővel kezdődött a helyi magyarság hagyományos Ferenc napi búcsúja október 6-án a felsőpulyai/Oberpullendorf-i Szent Ferenc templomban. A csaknem két évtizedes tradíció a nevét onnan kapta, hogy a három burgenlandi népcsoport – a magyar, a horvát és az osztrák – háromféle táncát közösen járják el a helyiek és a vendégek, pontosan úgy, ahogy idestova száz éve él egymás mellett Burgenlandban a három nemzetiség.
A burgenlandi magyarság a tartomány színes, többnemzeti közösségének szerves része. Ahhoz, hogy a magyarok nyelve, kulturális értékei, népi örökségei fennmaradjanak, fontos az efféle ünnepekről megemlékezni, megmutatni, átadni a felnövekvő generációknak. Ez a küldetése a Középburgenlandi Magyar Kultúregyesületnek (MBUKV). A szervezésükben megvalósuló farsangi Magyar Bál mellett az őszi Háromtánc is kiemelkedő rendezvény: 2004-ben elevenítették fel először a régi szokást, azóta minden évben kihagyhatatlan közös időtöltés osztrák, magyar és horvát ajkúnak, bármilyen népcsoportból származónak, itt élőnek, látogatónak, turistának – azaz minden résztvevőnek.
A Ferenc napi búcsúhoz kötődő program idén is a környéken élő magyarság által leginkább látogatott Szent Ferenc templomban, liturgiával kezdődött. A szentmisét ezúttal – első alkalommal – Gáspár Adalbert, Alsóőr római katolikus plébánosa celebrálta. A bencés szerzetes elmondta: “Közösen léteznek a népcsoportok ezen a területen, az osztrák és a magyar már több, mint ezer éve, hozzájuk csatlakozott a horvát közel háromszáz éve. A békés együttélés záloga, hogy egymás kultúráját megismerjük, tiszteljük, aki pedig ápolja, azokat támogatjuk, segítjük. Október 4-e Assisi Szent Ferenc napja, ehhez kapcsolódik a Ferenc napi búcsú, amely különleges jelentőségű a magyarok életében. A búcsúkat régebben nem vasárnap, hanem mindig a napján tartották, mindegy volt, hogy hétköznapra esett, hiszen az őszi mezőgazdasági munka kezdetét jelentette.”
A Háromtánc a pulyai lakosság jellegzetes magyar tradíciója, már az 1930-as években ismert volt. Régen az édesanyák elkísérték lányaikat a templomba, a férfiak később utánuk mehettek, a cigánybandával vártak a templom előtt. A Háromtánc egykor a házassági piac szerepét töltötte be, a legények találkozót beszéltek meg a lányokkal, párt választottak. A fiatalok itt jelentették be jegyességüket a falu közösségének. A mise után a helyiek a templom előtt járták a táncokat, környékbeli tánccsoportokat, zenekarokat is hívtak az ünnepségre. A Háromtánc nevével is utal a Felsőpulyán honos népcsoportokra, hiszen a magyarajkúak csárdását, a horvátajkúak polkáját és a németajkúak keringőjét vegyíti. A mulatságról nem hiányozhattak a jellegzetes magyar ételek sem. (Forrás: www.hungarikum.at)
A csárdást – ahogy az előző években megszokhatta a közönség – , 2024-ben is Horváth Béla és zenekara szolgáltatta: a trió több évtizede játszik együtt, gyakran lépnek fel Ausztria-szerte, ha magyar muzsikára van szükség. Repertoárjukban elsősorban magyar nóták, csárdások, operettek szerepelnek, Kodály és Bartók feldolgozásokat, eredeti magyar népdalokat is szívesen előadnak, az utóbbi időben pedig világszerte ismert filmek betétdalaiból ugyancsak csemegéznek. Az együttes vezetője – aki húsz évig Bécsben zenélt – elmondta: “Magyarország kincse a népzene, muszáj ápolni, pláne itt, Ausztriában, magyarlakta területen, lassan tíz éve nagy örömmel jövünk és zenélünk.”
A mulató menetet a Felsőpulyai Városi Fúvószenekar vezette át a Középburgenlandi Magyar Kultúregyesület székhelyére, ahol az evéssel, ivással egybekötött zenés, táncos műsorokkal tarkított vigalom folytatódott az udvari színtéren. Helyi és vendég csoportok léptek fel.
Dominkovits Miklós, Felsőpulya alpolgármestere tájékoztatott: “Felsőpulyán ma a számunkra kiemelkedően lényeges Háromtáncot tartjuk, örülök, hogy ennyien eljöttek – táncosok, zenekarok, érdeklődők.”
Radics Mária, a szervező kultúregyesület énekkarában énekel: “Október első vasárnapján rendezzük meg minden évben a Ferenc napi búcsút. Ilyenkor összejönnek az itt élő magyarok, akik itt születettek, és azok is, akik itt telepedtek le.“
Karazman Sándor történész, a Középburgenlandi Magyar Kultúregyesület (MBUKV) elnökségi tagja úgy véli: “Burgenlandban több kisebbség él együtt, a horvátok, a romák, az osztrákok és a magyarok. Itt élünk a határ mellett, Felsőpulya mindig magyar város volt, ez fontos.”
Krayler Klára “pulai” magyarként sosem hiányzik a Háromtáncról: “Minden évben itt vagyok. Az anyanyelvem a magyar, de én burgenlandi magyar vagyok, egészen másként beszélek, mint Magyarországon. Szeretem az anyanyelvem, magyar vagyok. Én itt születtem, édesanyám is, nagyanyám Sopronban.”
Kiss Kata Zenekar Magyar Vagyok című számára tanultak be egy táncot az alsóőri Magyar Kulturális és Táncegyesület (UKTU) tagjai, akik a felsőpulyai Csárdáslányokkal először mutattak be egy vadonatúj, közös koreográfiát, egy látványos üveges táncot.
Lőkös Mónika, az alsóőri Magyar Kulturális és Táncegyesület vezetője egymás elfogadásáról beszélt: “Úgy vélem, teljesen mindegy, hány népcsoport lakik itt, egymás népének hagyományait, kultúráját mindenféleképpen tisztelni kell, akár horvát, akár roma, akár magyar vagy osztrák közösségről beszélünk. Ha ezt meg tudjuk együtt élni, akkor minden rendben van. Ennek egyre nagyobb jelentősége lesz a jövőben.”
Artner Ildikó tanítja a magyar nyelvet az egyesületben, annak jelentőségét hangsúlyozta: “Három gyerekem van, mindhárman anyanyelvi szinten beszélnek magyarul, németül és angolul is. Szerintem minden szülő jót tesz a gyerekével, ha módja van rá, és megtanítja magyarul, annyira más gondolkodást kér, hiszen más a szerkezete, a dinamikája, a logikája, csak előny származhat belőle, okosabbak lesznek. Főleg, ha váltanak a nyelvek között.”
Wagner Ildikó kétévesen került Ausztriába a szüleivel a Vajdaságból, Bécsben nőtt fel. “Édesanyám mindig mondogatta, hogy magyarul beszéljünk, őrizzük meg hagyományainkat, a nyelvünket. Férjem révén költöztem csaknem tizenhét évvel ezelőtt Felsőpulyára, azóta ez az otthonom.”
Kiveszi részét a közösségi életből: tagja az énekkarnak, a mostani Háromtáncra párjával együtt ő főzte az ízletes, illatos gulyáslevest abban az óriási kondérban, amelyből mindenkinek jutott.
A Ferenc napi búcsú ünneplése egészen késő délutánig tartott a Középburgenlandi Magyar Kultúregyesület székháza melletti parkolóban.
Akár ez is tetszhet
