Április 6-án, vasárnap délután újra megtelt a budapesti Papp László Sportaréna küzdőtere élettel, magyarbődi zenével és tánccal: a világ különböző pontjairól érkező magyar néptáncosok közösen léptek színpadra a Minden Magyarok Tánca elnevezésű program keretében a 44. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár rendezvényén. Ausztriából több tánccsoport is képviseltette magát: Bécsből a Napraforgók és a Délibáb tánccsoportjai érkeztek, míg Burgenlandból a Csárdás Lányok és Fiúk képviselték a magyarságot.
Az eseményt a Táncház Egyesület és az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület – Hunyor Népfőiskola közösen szervezi, és a cél idén is az volt, hogy az anyaországon kívül élő magyar közösségek bemutathassák hagyományőrző munkájuk gyümölcsét. Az ausztriai magyar közösségek táncosai évről évre lelkesen vesznek részt a rendezvényen – tavaly például többen is felléptek, amikor a széki tánchagyomány került a középpontba. Ez idén sem volt másképp, ugyanis részt vett a Napraforgók Bécsi Magyar Néptánc és Népzene Egyesület, a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület, valamint a Közép-burgenlandi Magyar Kultúregyesület tánccsoportja a Csárdás Lányok és Fiúk is Felsőpulyáról.
Idén a választott táncanyag a felvidéki Magyarbőd település tánckultúrájára épült, amelyet egy györkei verbunk egészített ki a férfiak előadásában. A produkció művészeti vezetői ezúttal is Kovács Gábor Norbert és Kovács-Gál Nóra voltak, akik már több éve meghatározó alakjai a programnak. A koreográfiát többnyire improvizáció jellemezte, csak néhány szerkesztett rész segítette az egységes előadás létrejöttét.
A Minden Magyarok Táncának egyik koreográfusát, Kovács Gábor Norbertet is megkérdeztük a rendezvény hátteréről: „Ez már lassan egy évtizede tart, az alapötlet Kovács Norberttől érkezett. Minden évben 100-150 fő vesz részt, sőt volt már olyan is, hogy 180 fellépője volt ennek a programelemnek itt a Táncháztalálkozón. Rengeteg országból érkeznek ilyenkor magyarok – idén például Dél-Amerikából, Nagy-Britanniából, Ausztriából, Szlovákiából is jöttek hozzánk táncosok. Most is több mint 130-an léptünk színpadra.”
Az örökös aranysarkantyús táncos azt is elárulta, hogy miért éppen a magyarbődi táncanyag került középpontba 2025-ben: „Alapvetően ez is egy határon túli tánc, ahogyan a fellépők is. Magyarbőd egy magyar falu, ami Felvidéken, a mai Szlovákia területén található, melynek színes a kultúrája, tánca, zenéje. Rengetegen imádják, rengetegen éneklik és táncolják. Talán a popularitása miatt is, azért, mert ennyire sokan szeretik, választottuk ezt az idei táncháztalálkozóra.” – fogalmazott Kovács Gábor.
A Délibáb tánccsoport tagjaként én is részese lehettem a produkciónak, és bátran állíthatom, hogy fantasztikus élmény volt. Két hónappal a fellépés előtt már megkezdtük a próbákat, sőt a koreográfusok személyesen látogattak el hozzánk, hogy élőben tanítsák meg a magyarbődi táncok sajátos stílusjegyeit. A koreográfia három egységből állt össze: egy női karikázóval indult, ezt követte a verbunk, majd a fő rész, a magyarbődi csárdás zárta az előadást.
A koreográfia egyes részeit videóról tanulhatták meg a táncosok a világ számos pontján, és az egész produkciót csupán egyszer próbáltuk el teljes egészében együtt, még aznap délelőtt. Ennek ellenére az összhang, amit a színpadon meg tudtunk teremteni, lenyűgöző volt. Különösen mély hatást gyakorolt rám a női karikázó: ebben a táncban éreztem meg igazán a női közösség összetartó erejét. Ahogy kéz a kézben, egy ritmusra mozdultunk és együtt énekeltünk a gyönyörű népviseletekben, megtöltve a hatalmas színpadot, mintha egyszerre dobbant volna a szívünk. A magyarbődi énekek két szólamban szóltak, ami különleges, szinte varázslatos hangzást adott az előadásnak.
A tánc végén Kovács Norbert, a program megálmodója és főszervezője minden fellépőt emléklappal jutalmazott, és megköszönte mindazoknak a munkáját, akik az anyaországon kívül is fáradhatatlanul őrzik és éltetik a magyar hagyományokat.
Ez a nap számomra is megerősítette: a hagyomány nem múzeumba való emlék, hanem élő, lüktető kapocs köztünk – magyarok között, bárhol is éljünk. És ha minden évben újra találkozunk, újra táncolunk, újra énekelünk, akkor biztosak lehetünk benne, a magyar népi kultúra nem csupán a múltunk, hanem az identitásunk élő, közös ünnepe – határokon innen és túl.
Aki kedvet kapott ahhoz, hogy csatlakozzon bármelyik ausztriai magyar néptánccsoporthoz, az korábbi cikkünkből bővebben is tájékozódhat a lehetőségekről.
Kiemelt kép, fotók: Kőrösi Edvin
Akár ez is tetszhet
