25 éves, de már annyi kalandot élt meg, annyi kihívást teljesített, mint más talán egész életében sem. Mindent pozitív nézőpontból közelít meg, optimista, életszerető személyiség. Arra motiválja az embereket, hogy mindent el lehet érni, mindenhonnan fel lehet állni, csak kitartónak kell lenni. Hiteles tőle, hiszen néhány hónappal ezelőtt egy közúti balesetben frontálisan karambolozott vétlenként, sérüléseibe majdnem belehalt. Gratzl Kevinnel az újrakezdésről, az élet szeretetéről, a terveiről beszélgettünk.
1999-ben született Felsőőrött, gyermekkora óta Alsóőrött él. A felsőőri EMS-be járt, majd turisztikai területen tanult tovább, érettségi után pincér és szakács végzettséget szerzett. A kötelező katonai szolgálat után úgy gondolta, folytatja: négy évig hivatásos állományban volt, végül mesterlövészként búcsúzott a seregtől. Fél évet töltött Koszovóban, a békefenntartó misszióban.
“Rengeteget tanultam ott fiatal férfiként, ráadásul egy másik országban, sokat fejlődtem. Fizikailag rendkívül megterhelő volt, de megerősített lelkileg is. Az egész létezés struktúrája más, nem olyan, mint egy mindennapi munkahely, ahova reggel bemegyek, délután kijövök, hiszen parancsokat kellett teljesíteni, különleges hely. Veszélyes helyzetbe szerencsére nem kerültem, ám mindig ott volt a levegőben, hogy bármikor történhet velünk baj.” – emlékszik vissza azokra az évekre.
Amikor hazatért, saját vállalkozásba kezdett. Ő koordinálta az első OCR-világkupát Ausztriában, az augusztusi viadalon tizenegy nemzet csaknem félezer akadályfutója mérte össze erőnlétét, felkészültségét.
“Először airsoft katonai szimulációs versenyek szervezésével kezdtem. Európában én vagyok az egyik legfiatalabb koordináló, mégis elismerik munkámat, az egyik legnagyobb eseményemen például több ország közel négyszáz résztvevője indult. Egy idő után azonban már nem jelentett kihívást a feladat, én meg olyan típus vagyok, akit valami folyton hajt, mindig keresem az újabb próbatételt, az újabb fejlődési lehetőséget. Így jött az OCR, amely már korábban is tetszett, aztán egyszer adódott alkalom: belevágtam.“
Mindezek mellett foglalkozik digitális marketinggel, tartalomkészítéssel. Többezres követő tábora van, a hírnevet talán a Házasodna a gazda című társkereső reality hozta meg számára.
“Szemezgettem ezzel a műsorral, minőségi televíziós produkció, szépek a felvételek, drónnal is dolgoznak, jól épül fel a sztori. Éppen egy korábbi szezont néztem adásról adásra, amikor édesapámat megkereste a stáb, lenne-e kedve benevezni. Ő viszont házasságban él, így jött az ötlet, hogy miért ne próbáljam ki magam én. Ki kell néha lépni a komfortzónából, csak úgy lehet új világot megismerni, megtapasztalni. Szerintem jól kezeltem, érdekes szituáció volt, izgultam, de mindent kihívásnak látok, ami által fejlődhetek.“
„Kevin izgalmas és kalandokkal teli vidám élete könnyűnek tűnhet, de a fiatal agglegény sok-sok áldozatot hoz nap mint nap a szenvedélyéért, a lovakért. A modern és fiatal gazda rengeteg kétkezi munkája meg is látszik szerelmein, a lovakon, akiket tenyerén hordoz.”
(Fotó és szöveg: RTL.hu/Házasodna a gazda)
“Mindig azt mondom, hogy én munkával nőttem fel: a lovak mindig az életem részei voltak. Az első lépéseimet is a lovardában tettem meg. Az állatokkal járó folyamatos teendőkből egészen kicsi korom óta kivettem a részem, ez tett azzá, aki ma vagyok. Megtanultam, ha szeretnék valamit, akkor azért keményen meg kell dolgozni. Örülök, hogy így nevelkedhettem az állatok közelében.” – hálálkodik az ifjú gazda.
Különleges helyen cseperedett fel Kevin. Az alsóőri Csikós Lovasudvar az egyetlen lovarda Ausztriában, ahol hucul lovakat tartanak.
Az immáron húszéves lovarda sokszor várta nyílt napra az érdeklődőket, ilyenkor célba lőttek magyar íjjal, lovas pólóztak, sólyommal mutattak be látványos attrakciókat. Kevin akkortájt kiskamaszként összetett gyakorlatokat hajtott végre a ragadozó madárral, de tapasztalt lovasként mindig tökéletesen kivitelezte azokat. “Lámpalázas voltam, közönség előtt teljesen más a szituáció, ellenben felemelő érzés volt.” – idézte fel emlékeit, majd elárulta, hogy rettenetesen várja a pillanatot, amikor felépül, újra lóhátra pattan, és vágtat a terepen.
Sajnálja, hogy vállalkozásaiba fektette idejének java részét, így az utóbbi években kevesebbet lovagolt. A karambol ébresztette rá, hogy mit jelent számára a nem mindennapos, természetközeli életmód.
“A baleset előtt sportos életmódot éltem. Ahogy korábban már említettem, szeretem az erőpróbákat, jó érzés tesztelni magam, mennyit és meddig bírom. Ezeket a programokat száznapos kihívásoknak neveztem el. Olyan mozgásokat találtam ki, amelyeket nem szeretek. Kíváncsi voltam, végig tudom-e csinálni. Például kiötlöttem a félórás hajnali sétát, emiatt 4:00 és 4:30 között keltem minden nap. Nyáron még kellemesnek tűnt, de a hűvös évszakban, hidegben már nem esett annyira jól. Ahogy letelt a küldetés, már az újabbon gondolkoztam. Kifundáltam, hogy négyütemű fekvőtámaszt csinálok póló nélkül, meztelen felsőtesttel a szabadban. Ahogy kipipáltam, ismét jött a kérdés: mi legyen a következő, mi az, amihez egyáltalán nincs hajlandóságom? Ez a futás volt! Kinek van kedve futni száz napon át? Belekezdtem hát! Elég jól ment, gyorsan hozzászokott a szervezetem, egyre könnyebben ment, ezért minden héten emeltem a távot. A cél az volt, hogy heti száz kilométert megtegyek, ez már nem kicsi mennyiség. Gondolkoztam, hogy mi lehet méltó zárása ennek a kihívásnak, és úgy döntöttem: lefutok egy maratont. Innen, Alsóőrből indultam, és a szombathelyi Csónakázó-tónál értem célba.“
“Mindig vannak céljaim, amelyeket szeretnék elérni. Amikor elérem, keresem a következőt. Amikor az ember hegyet mászik, felér a csúcsra, fent látja, hogy a másik még nagyobb, azt is megmássza. A futással éreztem, hogy kihoztam magamból a maximumot, teljesítettem a századik napon életem első maratonját, de már törtem a fejem, mi jöjjön. Úszás? Biciklizés? Olyat kell választanom, amelyet mindenhol tudok csinálni.“
Különös hobbiját dokumentálja: az interneten elérhetővé teszi a világ számára. Ezzel ösztönzi kortársait, követőit az aktív mozgásra, az egészséges életmódra, a tudatos létezésre.
Kevinnek augusztus 25-e óta egészen más jelenti a kihívást: éppen a következő OCR-verseny helyszíni szemléjére utazott Salzburgba, amikor a szerencsétlenség történt.
“Hazafele tartottam, Murau környékén jártam, amikor frontálisan belém hajtott egy fiatal nő. Esélyem sem volt kikerülni, az esős úton kb. nyolcvannal haladtam, amikor szemből száz-száztíz km/órás sebességgel az autómba csapódott. Akkor változott meg az egész életem – pár másodperc alatt. Akkora volt az ütközés, hogy összenyomódott a gépjármű, beszorultam, a tűzoltók több, mint egy órán keresztül vágtak ki a roncsból. Súlyos sérüléseket szenvedtem, eltörött a bal combom, a jobb sípcsontom, a térdem szilánkosra, több helyen nyílt töréssel.“
Mentőhelikopterrel vitték a klagenfurti kórházba, órákon át műtötték, négy napig mesterséges kómában tartották. Senki nem tudta: vajon felébred-e még, mekkora a baj. Hajszálon múlt, de életben maradt. Ha csak pár centiméterrel arrébb szorul be, a felgyűrődött karosszéria elvágja az artériát, elvérzett volna. Fennállt a fertőződés veszélye is, ám sikerült megmenekülnie az amputációtól. Több beavatkozáson esett át a komplikált sérülés miatt. Amikor szállíthatóvá vált, átkerült a felsőőri kórházba, ahol újabb négy hétig feküdt.
Ahogy kezdett erőre kapni, bejelentkezett online platformjain, készítette ismét a videókat. Figyelmeztetni szeretné az embereket: amire azt hiszik, hogy probléma, talán mégsem az. Az egészség a legfontosabb, minden más megoldható helyzet. Ma már otthonában lábadozik, hetente jár gyógytornára, minden nap elvégzi a rehabilitációs gyakorlatokat. Megtanult kerekesszékkel közlekedni. A kisebb távokat mankóval teszi meg, az orvosi team előrejelzése alapján csaknem egy év lesz a teljes felépülés ideje.
“Én mindig azt mondom, hogy nem történik semmi ok nélkül. A baleset előtt is kerestem az utat Istenhez, most úgy érzem, közelebb kerültem az utamon hozzá, úgy érzem, próbára tett. Mivel egész eddigi életemben azt vallottam, hogy az embernek hajthatatlannak kell lennie, bármit elérhet, most megkaptam, elém rakta: Kevin, akkor mutasd meg, mennyire vagy kitartó még ebben a pozícióban is. Jelenleg ez a kihívásom. Bebizonyítom, megmutatom, hogy mi rejlik bennem.“
Úszás, korcsolyázás, karate, jiu-jitsu – sokfélét kipróbált, mégsem fogta meg egyik mozgásforma sem annyira, hogy hosszabb ideig űzze. Favorizálja a súlyzós edzéseket, az erősítést a konditeremben. Rendszeresen szaunázik, alkoholt nem fogyaszt. Céltudatos temperamentum: tudja, mit miért tesz, mit vállal egy-egy feladattal. Sokat jár a Balatonra, vitorlázik, régi álma vált valóra nemrégiben, amikor megszerezte a tengeri jogosítványt is. Stresszlevezetésnek éli meg a hajózást, a víz megnyugtatja, kikapcsolódik, nem mellesleg értékes időt tölt szeretteivel. Szereti az adrenalingazdag sportokat, elsajátította az ejtőernyőzést. Több, mint hatvanszor ugrott ki négyezer méterről, minden alkalommal sikeresen landolt, egy hétköznapi utazásba viszont majdnem belehalt, megváltozott az egész élete. Kevin mégsem pihen: teszi a dolgát napról napra, nagy a tétje mostani kihívásának.
Fotók: Gratzl Thomas, Gratzl Kevin, RTL.hu
Akár ez is tetszhet
