Ha az 1956-os eseményekre gondolunk, elsőként a budapesti forradalom juthat eszünkbe, azonban az események és azok következményei szorosan összefonódnak Ausztriával, Béccsel, és az akkori ausztriai magyarsággal.
Pontosan 65 évvel ezelőtt megközelítőleg 200.000 magyar honfitársunk döntött úgy, hogy a rövid időre megnyíló nyugati határon átszökve egy vélt jobb világ felé indul. A Szovjetunió elnyomó rendszeréből magától értetődő lépés volt az egyetlen szomszédos nyugati ország felé venni a menekülési irányt. Ausztria a második világháború után négyhatalmi megszállás alá került, így a korábbi szovjet zónában élők nagyon is jól tudták, hogy mit jelent a szovjet megszállás. Az osztrák politikai vezetés 1955-ben a „svájci típusú” semlegességet tekintette irányadónak, amelynek egyik alapelve a karitatív segítségnyújtás volt. Ezért a semlegesség fogalmával összefonódtak bizonyos erkölcsi kötelezettségek is. – olvasható Murber Ibolya Az 1956-os magyar menekültek Ausztriában: menekültlét és integráció című tanulmányában.
Az 1956-os magyar emigráció a második világháború utáni euro-atlanti migrációtörténelem egyik legsikeresebb és feszültségektől legkevésbé terhelt kivándorlási hulláma és integrációja volt, amely integráció sikeressége minden bizonnyal mélyen összefüggött az osztrák-magyar közös múlttal is. Ausztria minden tartományának volt legalább egy magyar egyesülete, természetesen a fővárosban több magyar szervezet is működött, több magyar nyelvű újság is megjelent. Az egyesületek szinte mindegyike létezett már 1956 előtt is.
Rozs Péter (27) régész, 9 éve költözött Bécsbe, ő is nagyon is fontosnak tartotta a magyarságának megőrzését és ápolását, ezért letelepedése után nem sokkal felkereste a magyarságtudattal foglalkozó egyesületeket, és végül a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesületnél találta meg a helyét. Gyermekkora óta citerázik, így magától értetődő volt, hogy elindítsa a citerakört. A rendszeres oktatás mellett a fellépések is gyakoriak a Délibáb néptánccsoport berkein belül.
Rozs Péter: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban Kossuth alatt szolgált a szépapám, ez mostanra a családi legendárium kiemelkedő fejezete, de ez már történelem. 1956 ezzel szemben máig velünk él, a nagyszüleim még tudnak róla mesélni, hiszen átélték. Most még valóságként tudjuk értelmezni és kontextusába helyezni.
Nagyon fontos, hogy ezzel az eseménnyel foglalkozzunk, és nem csak a jól ismert forradalmi eseményekkel, hanem a menekültáradat ausztriai fogadtatásával és a menekültek későbbi Ausztriában történő integrációjával.
A 2021. november 6-i magyar egyesületek által közösen szervezett megemlékezés – Elindultam szép hazámból – különösen fontos lesz ebből a szempontból. Az eseményen bemutatásra kerül majd egy videó, amiben ’56-os menekültek szólalnak meg és mesélnek a múltról, amivel a nézőket összekötjük múlttal és jelennel.
A rendezvény programja:
– Wagner Szilárd, az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet lelkészének fohásza azokért, akik életüket adták a magyar szabadságért
– Közöttünk élnek – 1956. november az Ausztriában élő 1956-os menekültek visszaemlékezései – dokumentumfilm
– Őexcellenciája dr. Nagy Andor, Magyarország ausztriai nagykövetének köszöntő beszéde
– Elindultam szép hazámból – a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület táncszínházi előadása a Dűvő zenekar és Kubinyi Júlia részvételével az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulójának emlékére
Mindenkit buzdítunk arra, hogy jöjjön el és emlékezzünk meg közösen 1956-ról, és arról a nehéz történelmi időszakról, amikor egyik napról a másikra az ausztriai magyarság bebizonyíthatta, hogy az elnyomás elől menekülő honfitársakon hogyan tudott és akart segíteni. Ez jelen korunkban is üzenetértékű lehet minden befogadó vagy akár beilleszkedő embertársunk számára.
Akár ez is tetszhet
