A Délibáb Kultúregyesület május 13-án, pénteken megemlékezést és táncházat szervezett Oberhofer Fritz emlékére. A táncház másnapján, szombaton a Délibáb Kultúregyesület meghívására érkezett Bécsbe Márfi Márk színész, egyszemélyes előadásával, amelynek címe: Telik.
Egykori elnökük neve sokat mond minden tagnak, még azoknak is, akik újonnan léptek be az egyesületbe. Halálának tizedik évfordulója alkalmából táncházat tartottak, ahol legkedvesebb táncait és énekeit is felidéztek. Fritz osztrák létére közel került a magyar kultúrához, bekapcsolódott a táncházmozgalomba, a Bécsi Magyar Táncház egyik alapítója volt és kiemelkedő személyisége lett az ausztriai magyarság kultúráját megőrizni kívánó közösségeknek. Kilyénfalvi Gábor, jelenlegi elnök emlékezett meg néhány szóban Oberhofer Fritz személyéről, felidézve anekdotákat, kiemelve a hihetetlen mennyiségű energiát, amit befektetett az egyesületbe. „A Fritz által a ’80-as években elültetett csíra méltó módon öröklődött ránk, és büszkén emlékezünk egykori elnökünkre. A táncház jó hangulatban telt, hiszen Fritz is így akarta volna. A Fajkusz Banda húzta a talpalávalót ugyanúgy, mint tíz éve, amikor a Collegium Hungaricumban temetése napján búcsúztunk tőle. Török Sándor barátunk mutatta az újonnan csatlakozóknak a lépéseket. Sokan eljöttek a már nem aktív táncosok közül is, hogy velünk együtt emlékezzenek. A mulatság hajnalig tartott, de ez sem hátráltatta abban az egyesület tagjait, hogy a következő nap Török Sándorral egy hatórás hosszúpróba keretében felkészüljön a jövő heti fellépésre.” – hangsúlyozta Kilyénfalvi Gábor a Délibáb Kultúregyesület elnöke. Ezen a hétvégén ugyanis, az AchtUngarn rendezvényén, május 21-én Bécsben, a Praterben található „Der Gartenben” lép fel 18:00 órakor a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület. A hétvége teljes programjáról itt olvashatnak: Magyar programoktól lesz hangos a Prater
Telik – egy óra az életedből
Ugyancsak a Délibáb Kultúregyesület meghívására érkezett Bécsbe Márfi Márk színész, egyszemélyes előadásával, amelynek címe: Telik. Kevés jó dolog van, amit a covid miatti bezártságnak “köszönhetünk”. Márfi Márk monodrámája azonban minden bizonnyal egy ezek közül. Azoknak, akik ott voltak a bécsi előadáson, szombaton este a 10. kerületben, és átélhették mindazt, amit Márk bemutatott, életre szóló élményben lehetett részük.
Márfi Márk két éve, 2020-ban végzett az SZFE-n, prózai színész szakon. A szakdolgozatát a covid alatt írta meg, saját otthonában. Azok a körülmények, hogy ez idő tájt a járvány miatti lezárások kapcsán a színészeknek sokkal több „szabad” idejük jutott a dolgozatok elkészítésére, részben persze egyfajta kényszerű bezártságot is előírt, de az akár nagyobb alkotói szabadságot is jelenthetett. A fiatal színész diplomamunkájából aztán egy egyszemélyes előadás született, ezt mutatták be a napokban Bécsben. A darab alkotótársa Tóth Péter, aki egyben az előadás rendezője is volt, míg a dramaturg szerepét Bíró Bence vállalta. Az előadás zenéjéért Mester Dávid volt a felelős.
„Kevés válaszom van és sok fel nem tett kérdésem. Pedig kérdezni szeretek, csak mások válaszaiból kiindulni nem. Még csak az elején vagyok, mi több, most kezdem. Csak meg kell védenem. Semmit sem áll módomban jobban védeni, mint magamat. Ehhez viszont támadhatóvá kell váljak. Az vagyok. Az előadás önadaptáció, egyfajta kísérlet a „szakdolgozat-színházi” formára, amely 26 évnyi emléktérképet terít ki azon nézők elé, akik szánnak egy órát az életükből ennek megismerésére. Az esetleges együttérzésekért felelősséget nem vállalunk!” – mondja Márfi Márk.
„Bezártság, magány, feszültség, egymáson levezetés van. Édesanya, édesapa van. Szomszéd nincs, a postás nem jár. Munkás emberek vannak, de az nem számít, mert ők pénzért vannak itt. Háromkilométeres körzetben egy árva lélek sincs. Hétvége nincs. Ünnepnap nincs. Nyaralás nincs. Munka van. Munka van. Munka van. Egyébként minden van. Autók, motorok, traktorok, hótoló télre és öntözőrendszer nyárra. Valahogy realitás nincs.” – részlet a dolgozatból.
A vendéglátó Délibáb Kultúregyesület elnökének, Kilyénfalvi Gábornak a személyes gondolatai az előadásról: „Negyven szék körben a teremben, nézők, akik nem sejtik, hogy milyen maradandó élményben lesz részük az elkövetkező több mint egy órában, csendben várnak. A színpad középen, így mindenki az első sorban ül. Szalmabálák, egy lavór, egy ukulele, egy pár cipó és egy szék. Mikor Márfi Márk színre lép, megváltozik minden. Csak ő van és a gondolatai. Ahogy mesél a fájdalommal átszőtt érzései, élete úgy tárul a közönség elé, mintha önmagukat hallanák. Elveszünk az időben, csak néha ébreszt a ketyegő ritmus. A mondatok szárnyalnak, sokszor fáj, de segít, hogy újra megtanuljunk érezni, megbocsátani, odafigyelni másokra, magunkra, miközben TELIK az életünk. Nagyszerű színészi játék, rendezés, egyszerű, de nagyon találó díszlet és zene. Egy ifjú pályakezdő művész, akit a darab végén hosszú vastaps fogad, és akivel előadás után nagyon jó beszélgetni. Így van alkalmunk megölelni és megköszönni, hogy eljött Bécsbe. Reméljük, még sokan részesei lehetnek az előadásnak szerte a világban.”
