Az AMAPED, a Bécsi Magyar Kultúregyesület, a Délibáb Kultúregyesület és az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala közös megemlékezést tartott 2021. november 6-án az 1956-os események 65. évfordulóján a bécsi MuTh színházban. Az esten többek között bemutatásra került egy dokumentumfilm is, melyben az 1956-ban elvándorolt és Ausztriában letelepedettek visszaemlékezéseit láthattuk. Az est végén dr. Nagy Andorral, Magyarország ausztriai nagykövetével beszélgettünk.
Rólunk: 1956-ban az osztrák-magyar határ megnyitásával 200.000 magyar indult útnak Ausztria irányába. Rengetegen tovább vándoroltak és sokan itt telepdetek le. Ahogyan azt a Közöttünk élnek című dokumentumfilmben is láthattuk, az 1956-os események történetei és azok szereplői a mai napig velünk élnek, élő közös történelmünk. Van esetleg személyes kapcsolata, élménye az ausztriai ‘56-os magyarokkal?
Dr. Nagy Andor: Látva a filmet meglepett, hogy milyen sokukat ismerem, de Smuk András kivételével eddig a történeteiket nem mesélték még el ennyire részletesen. Azért jó őket hallani, mert bár gyerekek voltak még amikor az ‘56-os eseményeket átélték, de látszik, hogy mennyire mély nyomot hagyott bennük, amit jól át is tudnak adni – ennél jobb történelem óra nincsen! Aki ezt a filmet látja és a személyes történeteket megismeri, könnyebben megértheti, hogy mi is történt akkor.
R.: A Magyarországról való elvándorlás azóta sem szűnt meg, sőt a legfrissebb integrációs jelentés szerint 2021-ben mintegy 84. 000 magyar telepedett le Ausztriában. Ez kétszer annyi ember, mint még tíz évvel korábban. Hogyan értékeli a magyar közösség jelenlegi helyzetét Ausztriában?
Dr. N.A.: Úgy tudom, hogy olyan 150.000 magyar élhet és dolgozhat Ausztriában. A kulturális és történelmi hasonlóságunk miatt az integráció is magától értetődőbb. Sokan az elvándoroltak közül egy idő után visszamennek Magyarországra, de úgy gondolom, hogy a nagyrészük nem fog visszatérni, ezért nagyon fontosnak tartom azt a munkát, amit a magyar szervezetek végeznek a hagyományok ápolásával és a közösségépítéssel. Fontos az is, hogy van iskola és remélem, hogy egyszer majd lesz egy olyan osztrák-magyar iskola is, amely hosszú távon megépítheti azt a hidat, ami az anyanyelvhez visszavezeti azokat, akik Ausztriában magyarként akarnak élni, dolgozni, tanulni.

R.: Milyen jelentőséggel bír az ausztriai magyar közösség és az őshonos magyar népcsoport Magyarország számára? Az őshonos és a bevándorolt két különböző csoportnak számít az Ön számára?
Dr. N. A.: Sokáig fájó pontja volt az ausztriai magyarságnak az, hogy nem tekintették őket a kárpátmedencei magyarság részének. Úgy gondolkoztak otthon róluk, hogy ‘Nektek biztosan jól megy a sorotok, hiszen egy szabad országban éltek, nem lehet összevetni benneteket az Ukrajnában, Erdélyben vagy a Felvidéken élő magyarokkal.’ Ismerem ezt a sérelmet és azt gondolom, hogy megalapozott, de változik, mert most már a magyar támogatáspolitikában benne vannak az ausztriai magyarok is. Autochtone (vagyis régi magyarok) Burgenlandban nincsenek olyan sokan, talán 3-4000 fő lehet, amit, ha összevetünk azzal a számmal, amit akár a Bécsben élő kitelepült 70.000 magyar alkot, akkor azt gondolom, hogy ez a két közösség mára összenőtt, tehát nincs nagyon értelme különbséget tenni, mert az élet ezt meghaladta.
R.: Ön szerint melyik lehet a legfontosabb tényező a magyarságunk megtartásában?
Dr N. A.: Szerintem az iskola. A magyar nyelven való írás, olvasás. Mindannyian tudjuk, hogy nem ugyanaz, ha otthon a gyerekkel magyarul beszélünk, mint ha magyarul kell megírni a házi feladatot. Az egy más szintje a nyelvtudásnak, és ha az nincs meg, akkor egy idő után nem lehet fejlődni a nyelvtanulásban. Ezért tartom kulcskérdésnek, hogy lehessen minél több helyen magyarul tanulni, természetesen az lenne az ideális, ha nem csak idegennyelvként tanulhatnák a gyerekek, hanem oktatási nyelv lenne, de ennek a feltételeit meg kell teremtenünk. Ezen dolgozunk jelenleg. Pár éve készült egy 500 fős felmérés, aminek az eredménye alapján 80% járatná a gyermekét egy olyan iskolába, ami az osztrák kurrikulum alapján, de magyarul is tanítana. Budapesten létezik egy ilyen iskola csak az teljesen más helyzet, hiszen Budapesten nem él ennyi osztrák, főleg a magyarok járatják oda a gyermekeiket.
Egy ilyen iskola létrehozásának meg kell teremteni az anyagi feltételeit és ezen dolgozunk most és ezt a célt nem adjuk fel, mert azt gondolom, hogy anyanyelvi képzés nélkül hosszú távon elveszíti az anyanemzet azokat a gyerekeket, akik itt nőnek föl.