Baumgartner Gerhard 1957-ben született Felsőőrön. Anyai ágon az őriszigeti kisnemesi nemzetségek leszármazottja. 1977 és 1984 között angol, történelem és finnugrisztika tanulmányokat folytatott a Bécsi Egyetemen, majd Cambridgeben nyelvi asszisztensként dolgozott. 1984 és 1989 között az ORF Burgenland magyar nyelvű rádióműsorainak felelős szerkesztője, 1991-től 2011-ig ugyanitt a magyar nyelvű televíziós műsor szerkesztője volt. Része volt az Adj’ Isten, magyarok! című, máig futó televíziós műsor kialakításában. Mindeközben tanított gimnáziumban és egyetemen, illetve workshopokat és konferenciákat szervezett. 1996 óta a Bécsi Magyar Iskolaegyesület elnöke, 1998 óta a bécsi Kanzlei Nemzetközi Kutatási Egyesület projektigazgatója. Mindezek mellett elsősorban történész. Kutatásainak középpontjában az 1938 és 1945 közötti ellenállás és a romák és szintik üldöztetésének története, az Osztrák Köztársaság náci múltjának feldolgozása, és a burgenlandi nemzeti kisebbségek története áll. Számos könyvet, és emellett álnéven verseket is írt.
Rólunk: Milyen emlékei vannak gyermekkorából, milyen volt a magyar kisebbség részeként Burgenlandban felnőni?
Baumgartner Gerhard: Nem volt könnyű, rengeteget kellett dolgozni, a szülőket segíteni, de nem mondhatom, hogy gyerekként egy üldözött kisebbséghez tartoztunk volna. Természetes volt a faluban a magyar származás. Nagyapámnak egyszer németül feleltem, és ő azt mondta, hogy ha “velem akarsz beszélni, akkor magyarul beszélj”. Akkoriban a faluban a magyar nyelv az egykori kisnemesi státusszal függött össze. Felsőőrött még akkor is mindenki magyarnak vallotta magát a népszámláláskor, ha már nem is nagyon beszélték a nyelvet. Később szüleimmel a délburgenlandi Nagyszentmihályra/Großpetersdorf költöztünk, de még ott is magas státusza volt a magyar nyelvnek. Burgenlandban a falvakban igen vaskos tájszólást beszéltünk. Ezt gyerekként akkor még nem tudtam, csak, amikor gimnáziumba jártam, akkor értettem meg, hogy mi ugyan magyarul beszélünk, de ez nem az, amit a tévében lehet hallani, vagy amit az újságban írnak. Rengeteg német szót használtunk. Például nálunk mindenki azt mondta, hogy ‘fernsehezünk’, nem pedig azt, hogy tévézünk. Mindig az volt a kérdés, hogy hogyan kell beszélni. ‘Normálisan’ vagy ‘rendössen’? A ’70-es, ’80-as években a lelkészek és a papok, vagy a kultúregyesület vezetői nem nagyon fogadták el a tájszólást. Azt mondták, hogy “rendössen” kell beszélni, mivel azonban a fiatalok főként ‘normálisan’ tudtak, ezért egy idő után inkább már csak németül beszéltek. Én ezt nem fogadtam el soha. A helyi dialektus híve voltam mindig, ez volt tipikus itt nálunk. A tájszólás nem csak abból áll, hogy furcsán ejtjük a szavakat, a ragokat is másként használjuk. Például Tamással, azt úgy mondjuk, hogy ‘Tamássje’.
Rólunk: Fiatalon dobolt, szaxofonozott és a magyar Táncházmozgalom is megérintette. Szerteágazó érdeklődési körének egyik legjellemzőbb példája azonban mégis álnéven publikált, a burgenlandi magyarság archaikus tájnyelvén írt versei. Miért érezte fontosnak, hogy fantázianéven írjon?
Baumgartner Gerhard: A nyolcvanas években Gerald Nitsche, egy innsbrucki nyelvtudós készített egy kötetet az osztrák nyelvjárásokról, és felkért, hogy keressek Burgenlandból verseket, példákat a helyi népköltészetből. Elkezdtem kutatni és rájöttem, hogy burgenlandi magyar tájköltészet nem létezik. Belefogtam hát, és írtam pár verset, mivel a dialektus és a tájszólás témaköre már akkor is érdekelt. Eközben Ausztriában éledezett egy igen erős kisebbségi mozgalom, ami egyrészt nagyon érdekes, másrészt nagyon átpolitizált jelenség volt, és én közben egyáltalán nem akartam ‘hivatásos magyarrá’ válni, így a nagymamám leánykori nevéből és a nagyapám keresztnevéből létrejövő Pulay Gyula néven írtam ezeket a verseket. Pár éve aztán egy felolvasó esten sokadszorra felmerült, hogy ki lehet ez a Pulay Gyula, és én akkor Deák Ernőnek (Bécsi Napló) bevallottam, hogy én vagyok az.
kissebsíg lennyi
kissebsíg lennyi
nem sors
hanem feladat
de ki adja fe jeszt e feladatot
ki e tanituormester
ki adja ez egyeseket meg ez ötösöket
ki buktat meg
a nemzet oskolájába
mi vannunk e buták
Rólunk: A mostani burgenlandi fiatalok mennyire őrizték meg a tájnyelv elemeit a beszédükben? ‘Normálisan’ vagy ‘rendössen’ beszélnek?
Baumgartner Gerhard: Rengeteget változott az utóbbi időben a beszélt magyar. Beindult a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium és például unokaöcsém és unokahúgom is, akik odajártak és iskolában tanulták a magyart, sokkal jobban beszélik a hivatalos nyelvet, mint a szüleik, akik a mai napig tájszólással beszélnek otthon. Amikor fiatal voltam, megközelítőleg 10.000 magyar élt Burgenlandban. Mi akkor nagyon keveset tudtunk a magyar történelemről, az iskolában nem tanultunk Trianonról vagy a magyar irodalomról. Most évente több ezren költöznek át Magyarországról, 100.000 körüli lehet a magyar lakosság száma. A szombathelyi rokonok is már mind átjöttek ide, az idősek pedig visszaköltöznek Magyarországra. Történész vagyok, úgyhogy ezt egy normális folyamatnak tartom. Változik a társadalom struktúrája.
Rólunk: Történész lett, akinek a szakterülete a kisebbségi lét és az etnikumok története, ezen belül is a romák és sintik nemzetiszocialista időkben történt üldöztetésének dokumentálása. Mi irányította erre a szakterületre?
Baumgartner Gerhard: A kisebbségek sorsa mindig is érdekelt, de figyelmem a 1995-ös felsőőri romák elleni merénylet után terelődött a burgenlandi cigányságra. Az akkori merénylet-sorozatok mélyen megérintettek és később, mint történész elkezdtem behatóbban foglalkozni a második világháború alatti időszakkal. A korábban tíz százalékot is meghaladó roma népesség kilencven százaléka meghalt a háború alatt. Ennek a tragédiának a levéltári és történeti nyomai szinte egyáltalán nem léteztek, így elkezdtem ezzel foglalkozni. Az Osztrák Történész Bizottság (Historische Kommission) alakulásánál engem bíztak meg a roma kisebbség történeti feltárásával és a szakterület vezetésével.
Rólunk: 2014-ben az Osztrák Ellenállás Dokumentációs Levéltárának lett a tudományos igazgatója. A levéltár egyedülálló és mára nélkülözhetetlen intézménynek számít egész Ausztriában a fasizmus, a nacionalizmus, az antiszemitizmus és a politikai szélsőségek elleni küzdelemben. Hogyan látja, mennyire fajsúlyos kérdés Ausztriában, illetve Kelet-Európában a történelemmel való szembenézés és feldolgozás?
Baumgartner Gerhard: Az a benyomásom, hogy mi, bár foglalkozunk a múlttal, de leginkább csak teoretikus szinten. Ez egy nagyon érdekes jelenség, és egyben régiós sajátosság is. A saját családunk múltját nem annyira szeretjük boncolgatni.
A történelem szép dolog, egészen addig, amíg távol tudjuk tartani a saját múltunkat, csak ne érintsen igazából minket.
A dokumentációs levéltár ennek a jelenségnek az ellenpontozására jött létre.
kutyadal
a kutyák telihoadná
íje lesik ez iegét
meg e csillagokat
meg e huodot
osztán ugatnak
meg vinzliznek
irigyen nízik
ez embereket
mert oaszt hiszik
hogy ez emberek
ha émásje beszinek
nyilatkozatokat cserienek kü
e világegyetemnek
e csodálairu
oaszt hiszik
hogy ahun nyelv
ott egyetiertis is van
igy tívednek
e kutyák
Baumgartner Gerhard munkásságát eddig az alábbi díjakkal ismerték el:
Burgenland tartomány kulturális díja (1993)
Comenius Euromedia-érem a példamutató oktatási médiáért (2003)
Burgenland tartomány Nagy Becsületrendje (2008)
Személyes audiencia Beatrix királynőnél a holland holokauszt emlékezetéhez való hozzájárulás projekt elismeréseként a holland nemzeti ünnepen (2012)
Osztrák Tudományos és Művészeti Becsületkereszt (2019)
Akár ez is tetszhet
